A Nap nem néz le többé, hogy kábulatba ejtse a világot.
Galen a Napot bámúlta. Valami nem volt rendben vele. Valami más volt. Valami... hiányzott... Mintha a Nap már nem sütött volna olyan fényesen és a sugarai nem melengették volna annyira az ember...
A Gadennel kiegészült társaság seperc alatt kiválló táborhelyet rittyentett össze. Galen legnagyobb megkönnyebbülésére Gaden hozott magával számára elég élelmet és még egy vizes tömlő is volt nála, de Conor és Yori erősködtek, hogy ma este vendégeljék meg a férfit, ráadásul Septimius híres ragújával. Galen végül beadta a derekát, de mire elővette a saját tömlőiket a férfi megtöltötte az üstöt a saját vízkészletéből. - Maga meg mi az eget művel..? – állt Galen értetlenül az események előtt. - Ha már egyszer maguk főznek rám, legalább ennyivel hadd járuljak hozzá. Úgy vélem, ez így tisztességes. – válaszolta Gaden. Ez egy idióta... Jó szíve van. Előbb-utóbb, de el fogják taposni a szerencsétlen flótást. Jegyezte meg magában Galen, majd intett Septimiusnak, hogy készítse össze a ragu hozzávalóit, amíg a tűz begyújtásával foglalkozik, Conor pedig szerez egy kevés friss nyúlhúst.
Yori egy ülőalkalmatosságnak szánt farönkön ült és a nyakában lógó nyaklánc medálját birizgálta. - Jólvan? – kérdezte az éppen semi hasznosat nem csináló Gaden, majd leült a férfi mellé. - Persze. – vágta rá kurtán, majd markába zárta a medált. - Gyönyörű ékszer. – jegyezte meg Gaden. – Valamilyen családi ereklye? - Mondhatni, de nem az én családomé, ugyan akárcsak anyám, akitől kaptam szintén Dragoniából származik. – magyarázta Yori, mire Gaden bólintott és arcára kíváncsi ábrázat ült ki. – Ez egy négyes tomoe. – mutatta a férfinak a medált, ügyelve, hogy ne a hátoldalát mutassa neki. – Azért ez a neve, mert négy van ebből a fura, könnycsepp alakú szimbólumból.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- És van valami jelentése? – kérdezte és kedvesen Yorira nézett. - Ezt sajnos nem tudom. – válaszolta Yori, mire a férfi arcára egy halovány csalódottság féleség ült ki. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva felfrissítő volt a Gadennel való beszélgetés és nem akarta, hogy itt megfagyjon a diskurzus. - Azt mondta ismeri a kardom. – kezdet Yori. – Mit tud róla? - Csupán a nevét és a penge kinézetét. Illetve, hogy a pengét forgatót Sötétgyilkosnak szólítják. – válaszolta. - Na és hogy hívják? – kérdezte kis kacérsággal, majd kivonta a kardot. - Daikokuten. – vágta rá a férfi, mire Yori egy kicsit elfanyarodott. - A válasz jó, a kiejtés már annál inkább. „Dájkóktennek" ejtik. – javította ki Gadent. - „Dájkókten"... - ízlelgette a szó helyes kiejtését Gaden. - Már majdnem jó. Ha még visz bele egy kevés dragoniai akcentus, tökéletes lesz. – kacsintott a férfira. - És ezt tudja, mit jelent? – kérdezte reménykedve Gaden. - Kivételesen igen. Daikokuten Dragonia hét Szerencsés Istene közül a sötétség Istene. - Gondolom a penge színe miatt. – vonta le a következtetést Gaden. - Úgy, ahogy mondja. Az utolsó fekete sárkány, Kuroisora farkának pikkelyeiből kovácsolták és maga Dragonia sárkány-császára, Shogon'na fehér lángjával olvasztották meg. – mesélte Yori, majd Gaden elé helyezte a pengét. – Ha elég ideig nézi, láthatja, ahogy még fel-fel csillannak benne Kuroisora utolsó lángjai. – a férfi mélyen a pengébe nézett és egy idő után valóban látta, ahogy a penge felületén végig lüktet egy vörös hullám. - És hogyan lett az öné? – nézett fel a pengéből Gaden. - A mesteremtől örököltem. Bár ez így nem teljesen fedi az igazságot. Ugyan is ezt a pengét egy féle képpen lehet megszerezni. Meg kell ölnöd az előző birtokosát... A mesterem már idős volt, de úgy vélte, még kiveszi a részét a nagy Dragoniai polgárháborúból. Ennek az eredménye az lett, hogy súlyosan megsebesült. Olyannyira, hogy még egy Seppukura sem maradt ereje, így arra kért, végezzek vele. Ugyan először nem akart rávinni a lélek, de nem volt más választásom. És így került hozzám, egy félvér fattyúhoz, Dragonia egyik ékköve, a Fekete Sárkánykard, Daikokuten. – zárta le a történetet. - És... Volt már olyan bátor vállalkozó, aki örökölni akarta a kardot? – tapasztotta a kérdés azonnal Yorinak, mire a férfi szárazon felnevetett. - Eddig csupán egy... Egy kivételes kardforgató... - mondta lassan Yori. - Valami azt súgja, tőle származik a medálja. – mondta Gaden, kissé bizonytalan hangon. - Vág ám az esze, mint a borotva. – jegyezte meg Yori. – Ez a kivételes kardforgató Watanabe Mikoto, a Sárkányvér Roninok közül. - Úgy hallottam, egész Dragoniában ő a leggyönyörűbb nő. – mondta kissé áhítozva Gaden.
