Árnyszonáta

VI. Fejezet

"Oh, and take, take from me"

Galen felszisszent, majd áttolta a két kockát tartalmazó poharat az Gadennek.
- Menjen a pokolba. – mondta, de hangjából kiérződött, hogy nem gondolja komolyan. Majd három órán át imbolyogtak egyhelyben kikötőben rekedve, mert valami félnótás zátonyra futott a kikötő közelében és amíg a megfeneklett hajót el nem takarították, nem tudtam útnak indulni. – Remélem ezután a királyi címer helyett azt a félnótást húzzák fel az árbócra. – éktelenkedett Galen, mire egy fiatal zenész jóízűen felnevetett. A fiú legfeljebb tizenkilenc éves lehetett. Dús, sötét haja volt, ami az alláig ért és finom keretet adott barátságos arcának. Ha az ember elég ideig koncentráltan a fiú állkapocs vonalát figyelte, akkor észrevehetett egy kezdetleges (, de tényleg nagyon kezdetleges) szakállat. Öltözete igencsak puritán volt: egy egyszerű báránybőr dolmányt hordott egy durva szövésű ing felett és volt egy különös köpenye, ami kissé úgy nézett ki, mintha készítése közben kifogytak volna a használni kívánt zöldből és barnából, továbbá ezek különféle árnyalataiból, ezért mindegyikből jutott rá egy kevés, illetve egy hangszer tokját cipelte a vállán.
- A nevem Volonté. – közölte indokolatlan jókedvvel, mikor megkörnyékezte a kissé viharvert utazókat és a kissé ingerült Galent. – Vagyis Volunti. – javította ki magát. – A fromonk kiejtése egy fabatkát, még annyit sem ér. – nevetett jóízűen saját hiányosságán Volonté. – Látom, lehangoltabbak vagytok, mint egy shamisen egy koncert után. – jegyezte meg, végignézve a társaságon. Septimius jót mosolygott a fiú viccén, mivel tudta, hogy a shamisen nem szereti tartani a hangolást. Yori pedig hangosan felhorkantott.
- Része a bájának. – válaszolta enyhe megsértettséggel. Volonté hümmögött, majd a hajó picinyke bárpultjához lépet, a csapostól egy fa poharat kért, amibe a zsebéből két koromfekete, fehér pöttyös kockát ejtett.
- Tudják maguk, hogyan kell kockázni? – kérdezte, majd ez széket is kerített megának, amire készséggel helyet is foglalt.
- Túlságosan jól. – nevetett fel fanyarul Conor.
- Ezt örömmel hallom. És maga? – nézett a kissé összezavart és bizonytalanságot árasztó Gadenre, mire ő kissé félénken nemet intett a fejével. – Rendben, akkor gyorsan elmagyarázom. Tehát van két kockánk, amiket a pohárban teszünk, megrázzuk a poharat és lecsapjuk az asztalra. – így is tesz, majd felemeli a poharat. – Normál esetben a kockákat nem szabad megmutatni, de én most oktató célzattal megteszem. Rendben szóval az én dobásom értéke itt most ötvennégy. Mindig a nagyobb érték van elől, aztán a kisebb. Ha okoskodik egy kicsit rájöhet, hogy ezen az alapon a huszonegy a legkisebb kidobható érték. Nos ez egy álnok hazugság. A huszonegy a legnagyobb értékű dobás és azt azonnal megkell mutatni. Továbbá, ha két ugyan olyan számot dobsz, az százat ér. – átfordítja a négyest mutató kockát. – Tehát ez ötszáz, mivel két ötös van. A játé lényege pedig az, hogy elhiszi-e azt, amit a másik mond, hogy annyit dobott. De azt javaslom, játszunk egy-két próbakört, akkor megérti és belejön. – kacsintott Gadenre Volonté. És így történt, hogy lassan négy órája egy idegen fromonki alakkal kockáznak...

Volonté kissé csalódottan csóválta meg a fejét.
- Hát na de Galen... Ilyen hamar kiesni... - méltatlankodott.
- Kezd már kissé az agyamra menni a kockázás. – jegyezte meg a férfi, miközben igyekezett a lehető legkevésbé méltatlan hangon megszólítani a fiút.
- Hát ami azt illeti, van még egy-két játék a tarsolyomban, legalább is, ha szeretnek kártyázni. – mondta, majd pimaszul kétszer felhúzta szemöldökeit. – Addig is, hadd halljam, Gaden!
- Ötszáz. – vágta rá határozottan. Volonté hümmögött.
- Erős. – a fiú az állát vakargatja. – Legyen, elhiszem. – legyintett, majd Gaden átcsúsztatta neki a poharat. Volonté csak kíváncsiságból belenézett. Meglepetten látta, hogy a férfi nem hazudott. A pohárba dobta a kockákat és jól megrázta és az asztalra csapta. Kezével elfedte a kockákat Yori kíváncsiskodó tekintete elől, majd arcán kaján vigyorral felemelte. A kockák kettest és egyest mutattak. Yori tágra nyílt szemekkel bámúlt az ártatlan kockákra, majd az orra alatt elnyomott egy igencsak cifra káromkodást és átvette a kockákat. Ahogyan azt várta, nem tudta überelni Volonté gurítását.
- Említett valamiféle kártyákat. – mondta megjátszott nyugodtsággal Yori, mire Volonté kajánul felnevetett.
- Ha a többieknek nincs ellenvetésük, kártyázhatunk. – nézett szét a kissé nyúzott társaságon.
- Előtte tartsunk egy kis szünetet. – javasolta Galen.
- Támogatom, mondta Septimius, majd kiviharzott a hajó aprócska közösségi térnek szánt részéből.
- Őt meg mi lelte? – érdeklődött Volonté. Hangjából kiérződött, hogy kissé aggódik a számára ismeretlen alakért. – Az imént még olyan jó kedve volt. – csüggedt el egy kicsit.
- Nem tudom. – mondta gondterhelt hangon Galen.
- Utána megyek. – vakkantotta Yori ellentmondást nem tűrő hangon.
- Conor uram, maga addig kér egy kis frissítőt? – fordult az nordikus férfi felé Volonté, mire az egyszerűen működő férfi mosolyra terült és együtt indultak meg a bárnak csak nagy jószívűséggel nevezhető bódé felé, de alig néhány lépés után Galen is csatlakozott hozzájuk.