A tanárom egy komikus (Szerkesztês Alatt Áll)

A "reggeli" csevej.

Szinte alig aludt.. már 10 órakor fel volt. Fel akarta hívni Lindát, de nem tudta, hogy ébren van e így inkább neki állt az ébredés utáni rutinjainak.
Linda már hajnal 3 felé lefeküdt aludni és 11 körül ébredt fel. A lefekvés előtti jó kedve kicsit alábbhagyott, mert elkezdett aggódni kettejük miatt... Már neki is hasonló dolgok voltak a fejében mint éjszaka Robinnak... Találkozni akart vele, hogy megbeszéljék a történteket és, hogy mi legyen velük, így írt neki egy SMS-t, amire pár másodperc alatt hívás volt a válasz.
L: Halló? - szólt bele kissé kómásan
R: Ahw az a hang! Szia! Most ébredtél fel?
L: Szia. Uh ezt még szokni kell... Hát nem tudom most van 11:30 úgyhogy kb 10-15 perce lehetek ébren.
R: Mikor feküdtél le?
L: Nem tudom. Mikor értünk ide?
R: Annyira néztem az órát mint te - felelte nevetve
L: Na mindegy.. 2 körül érhettünk ide kb. Vagy 1 órát beszéltem Chris-szel utána lefeküdtem és hát nem is tudom egy félórán keresztül a plafont bámultam és vigyorogtam... Nem tudtalak kiverni a fejemből. - mesélte jó kedvűen.
R: Oh bár én is ezt mondhatnám...
L: Valami baj van?
R: Amikor te már ágyban voltál én még csak akkor értem haza. Imádtam minden percét az estének, de lefekvéskor csak rossz dolgokon kattogtam... Már világosodott mikor végre sikerült elaludnom.
L: Oh sajnálom...
R: Ne sajnáld! Nem a te hibád. Csak az elmémé.. szereti túlgondolni a dolgokat.
L: De miken járt az eszed?
R: Hogy mi lesz velünk? Mi lesz ha netán lebukunk? Hogy fogom kibírni azt az 1 hónapot úgy, hogy nem ölelhetlek nem puszilhatlak nem csinálhatok semmit...
L: Jajj ne is mond nekem ezek ma jutottak eszembe, de mint mindenre megoldás erre is van. Azt nem tudom mi lesz velünk abban reménykedtem, hogy te fogsz erre válaszolni.. Lebukni nem fogunk. Nem vagyunk olyan bénák... Remélem..
R: Reméled? - szakította félbe - Hát ez jó.
L: Ne gyere a lenéző hangnemmel.. nekem még nagyon reggel van ehhez... Na, de folytatnám is. Hogy hogy fogod kibírni? Majd kevesebbet találkozunk a suliban és délutánonként elmegyünk a tegnapi helyre. Mást nem tudok.
R: Egyedül tudnál hagyni arra az 1 hónapra?
L: Nem hagynálak egyedül csak kevesebbet mennék.
R: De az úgy nem jó.. tudod, hogy nem szeretek nélküled lenni.
L: Tudom, de más megoldást nem tudok. Egyébként meg a délutánok csak pótolják a napi hiányt...
R: Hát nem tudom..
L: Jó mindegy rátérek a lényegre, ami miatt beszélni akartam veled..
R: Ügye nem valami baj van?
L: Dehogy! Megszerettem volna kérdezni, hogy lenne e kedved ma is találkozni? Már egyedül is eltalálok a bárhoz, így ott találkozhatnánk a többit ott meglátnánk, hogy mi legyen.
R: Nem iszunk!
L: Kimondta, hogy inni akarok? Nem szeretek inni csak akkor iszok ha rám eröltetik vagy buli van.
R: Mi? Tegnap mégis ittál pedig nem buliztunk.
L: Jó, de veled más. Na, de mindegy. Mi legyen? Rajtad áll.
R: Rajtam?
L: Igen. Nekem kéreckednem nem kell így csak tőled függ. Ha te azt mondod ne menjünk akkor nem ha azt mondod igen akkor hajrá!
R: Hát jól van. És mikor? Délután 3?
L: Hát én már ebédre gondoltam, de oké a délután 3 is.
R: Ebéd? Most ébredtél fel!
L: Az oké, de 12-tól 2-ig ebéd idő van. Legalábbis felénk mindig azt mondták, hogy dél és kettő között nem szabad zavarni senkit, mert az az ebéd idő.
R: Oh vagy úgy! Részemről oké csak mondj egy időt, ami neked jó.
L: 1 óra? Addigra összekaparom magamat.
R: Nem kell miattam sietned ha több idő kell az ébredéshez akkor mehetünk később is.
L: Jaj nem! Minél hamarabb annál jobb.
R: Ahw! Hiányzom vagy mi ez a nagy sietség?
L: Háát rég volt már hajnal 2..
R: Ez jól esik! Te is nekem!
L: Öhm na én megyek is ha nem gond. Készülödni kell! - mondta izgatottan
R: Máris itt hagysz? Na jól van menj csak. Majd 1-kor találkozunk! Szia!
L: Oké. Szia.

Robin általában nem szokott sok időt szánni a ruha választásra, de most valahogy elidőzött vele. Linda se az a fajta, aki sokáig készülődne, de most kifejezetten meleg volt, így elő kellett vennie a térdnadrágjait. Ez volt az év első "rövidnadrágos" napja. Ilyenkor viszonylag nehezen választ, mert újra hozzá kell szoknia, hogy látszik a lába..