Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
⋆⛧*┈┈┈┈﹤୨♡୧﹥ ┈┈┈┈*⛧⋆
'A fenébe' - morogta orra alatt a lány, ahogy az idegen konyhában állt. Szeme még midig az elsötétült képernyőt bámulták, amikor maga mögött hallotta a bejárati ajtó nyitódását, majd csukódását.
Szeme rémületében nagyra tágult, ahogy próbálta összerakni a dolgokat. A pánik mozdulatlanná termesztette testét, mint oszlop állt a konyhapultnál, háttal a felé közeledő lépteknek. Kezében még mindig a telefon volt, tekintete mereven a sötét kijelzőre szegeződött.
Fejében gondolatok száza futott át, azonban eluralkodott rajta tanácstalan. Másodpercről másodpercre egyre közelebb ért hozzá az idegen a kis lakásban. A halk, de határozott léptek egyre közelebbről hallatszódtak: az ismeretlen idegen felé közeledik. Észlelte maga mögött a jelenlétét, de nem mert hátra fordulni.
Egy test nekinyomul a hátának: egy nála jelentősen nagyobb idegené. Esélye sincs a menekülésre. Meleg lehelet súrolta fülét, teste akaratlanul is összerándult, gerincén végigfutott a hideg. A levegőt egyre szaporábban vette. A szíve már a fülében dobogott, az ereit az adrenalin öntötte el.
Az idegen még közelebb hajolt, haja csiklandozta a lány nyakát. Mielőtt szavait a fülébe súgta volna, még egy finom csókot hintett cimpájára.
"Tudtommal nem hívtam vendéget. Ki vagy?" - a mély érces hang kellemesen búgott bele a lány fülébe. A férfi hangjából szórakozottság áradt, és semmi jele nem volt meglepettségnek.
"Eltévedtem?" - csuklott meg a lány hangja, idegesen súgta a szavakat.
⋆⛧*┈┈┈┈﹤୨♡୧﹥ ┈┈┈┈*⛧⋆
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
