Út a boldogsághoz

16

A bál napja.

Már reggel azzal a gondolattal keltem fel, hogy,, Drága Jó Istenem ma lesz életem első bálja ", ha ez nem lett volna elég, még rengeteg készülés volt hátra.

-A termet nem nekünk kell feldíszíteni? - kérdem miközben Kinga a hajamat fésüli át. A tükörből Kinga rámnéz, majd válaszol:

-Évek óta a végzősök csinálják. Kíváncsi vagyok idén milyen lesz. - ujjong barátnőm. Ekkor kopogás ütötte meg a fülünket. Kinga tán megszokásból de kiáltja, hogy,, szabad". Szent meggyőződésünk volt, hogy társaságunk tagja Flóra fog belépni az ajtón ám e helyett Will jött be. Furán nézünk rá mire szabadkozni kezd:

-Bocs, bocs de anyuék írták Tara, hogy a karácsonyt nagyiéknál töltjük. Állítólag van egy hírük számunkra. - mondja testvérem drámaian megforgatva a szemét. Mire észbe kapok, hogy bármit is reagáljak már csukódik is az ajtó.

-Oké, ez fura volt. - mondja Kinga és máris a kezébe veszi a hajgöndörítőt. Tincsekbe válasza a hajam, majd nekiáll begöndöríteni az egészet. A végén elismerően néz végig mestermunkáján. Felállok, majd helyet cserélünk. Bár neki csak kivasalni kell a haját így is elég munka.

Kopognak és máris nyílik az ajtó, Kinga már felháborodva szólt volna az illetőnek, hogy várjon míg szólnak. De Flóra volt az.

-Na lányok jöttem én is. - mondja és máris leveti magát az ágyra. Mosolyogva figyeljük.

-Flóra, gyere megcsinálom neked is a hajad. - mondja Kinga és már áll is fel a székről.

-Mit csináljak? - néz fel Kinga. Flóra mintha elgondolkodott volna aztán rávágta:

-Tudsz csinálni egy kontyot? - kérdi de felesleges volt. Kinga bizonyára jobban ért ehhez mint bárki a suliból.

°°°

-Ugye nem olyan szörnyű? - fordul körbe Kinga a piros ruhában.

-Kinga nem, hogy nem szörnyű de ez valami csoda, ahogy áll rajtad. - mondom mire a szóban forgó lány a tükör felé lép. Hosszasan nézi magát a tükörben, majd elégedetten bólint és hátra simítja hosszú fekete haját. Flóra is kilép a fürdőből a zöld szépséggel. Szerintem az állunk koppant a földön. Valami mesésen festett benne. Ennek természetesen hangot is adtunk.

-Tara! Gyerünk vedd már fel a ruhát te is. - mondja a szobában lévő két lány egyszerre. Felkapom a ruhát a székről, majd a fürdőbe sietek vele.

Nézem a tükörbe, ahogy a ruha kiemeli alakomat, olyan mintha nekem készült volna. Pedig még ezeregy lány megvehette volna. Kilépek a helyiségből. A lányok pár dicsérő szóval illetik kinézetemet, majd beszélgetve várjuk a nyolc órát amikor a fiúk értünk jönnek. Eközben Flóra fél nyolckor már elment, mivel partnerével még egyet sétálnak (?!) előtte.

°°°

Kopognak. A tükörbe nézegetem magam természetesen idegesen. Kinga mielőtt ajtót nyitna felém fordul és beavat valamibe:

-Tara ne félj. Ő is kedvel. - mondja a lány és már nyitja is az ajtót, hogy kilépjünk.

Fogalmam sincs, hogy honnan tudta, hogy kedvelem Mátét, vagyis még én se vallottam be magamnak.

-Sziasztok lányok. - mondja Domi, eközben partneréhez fordul: - Indulhatunk? - kérdi, de a lány máris lépked a folyosón előre.

-Jól nézel ki. - mondja hozzám hajolva Máté. Halkan megköszönöm, majd ketten elindulva lépkedünk a díszterembe.

Csodálatosan néz ki, az alap színek az az ezüst, fehér és kék. A tél színei. Az ig. helyettes egy rövid kis beszédet mond, azzal kapcsolatban, hogy mennyire jól telt neki ez a félév stb.

Aztán jön a tánc. Az első dolog amitől a legjobban féltem.

Máté felém lép.

-Szabad egy táncra? - nyújtja a kezét majd meghajol.

-Már hogyne szabad. - kérdem vissza és elfogadom a felém nyújtott kezét.

Taylor Swift egyik száma megy, lassúznak a párok. Nem lesz a lassúzás se a kedvencem ezt azon nyomban megállapítom.

Máté lehajol hozzám, látom, hogy kérdezni akar valamit.

-Nem megyünk ki? - hajol a fülemhez, mire borzongás fut végig rajtam. Csak bólintok és már visznek is lábaink kifelé a teremből. A csendes folyosókon lépkedünk. Ahogy kilépünk az ajtón egyből megcsap az a téli hűvös levegő. De nem érdekel, örvendek, hogy kettesben vagyunk.

A pavilon felé tartunk és a hó is elkezdett esni. Tökéletes volt a pillanat.

Megállunk a fedett helyiségbe. Megfogja a kezem és magával szembe fordít. Belenézek szinte világító szemeibe.

Érzem, hogy mondanom kéne valamit.

-I love you! - mondom a cipőmet nézve. Mintha még levegőt venni is elfelejtett volna. Nem válaszol, felvagyok készülve a legrosszabbra, hogy talán most vége a barátságunknak.

Lassan megfogja az állam, hogy felé nézzek. Aztán egy olyan dolog történik amire talán egyikünk sincs felkészülve.

-I love you too, Tara! - mondja majd közelebb hajol hozzám és megcsókol. Ajkai lágyan súrolják az enyémet.

Ott az egyre sűrűsödő hóesésben rájöttem, hogy baromira belevagyok bolondulva Balogh Mátéba.