Út a boldogsághoz

2

A fájdalom, belenyilalt a lábamba, nem tudtam, hogy hol vagyok. Az izzadság folyt le a hátamon, álmomban ott voltam újra a versenyen....
-Tara pszt ébren vagy? - ráz fel Kinga. Hajnalodik.
-Jól vagyok - nyögöm ki. De ez megint egy hazugság, olyan amit az elmúlt hónapokban sokszor csináltam. Muszáj kitartó legyek, mert kárba dölhet mindaz amit eddig felépitettem.
-Tudod Kinga örülök, hogy veled vagyok egy szobába, hiszen te nem azt a fél embert látod bennem aki vagyok hanem egészként kezelsz. Mintha egész lennék.... - itt elcsuklott a hangom, hisz csak Willnek nyíltam meg ennyire. Vagy még neki se.
- Tara te egy egész ember vagy, nem kezelheted magad félként. Majd Hajni rendberak. - mondja bátoritóan. De mikor az arcomat lássa, hogy nem igazán tudom, hogy ki a Hajni.
-Hajni az orvos - teszi hozzá.
--------------------------------------
Az orvosnál......
Fehér akár egy kórház de a falak sportólókat ábrázoló képek borítják, olyanokat akik kigyógyultak a betegségükből. Volt ott egy kerekesszékes fiú, hiányzott mindkét lába de arany érmet nyert. Kitartás, milyen táv fogalom...
Bekopogok.
-Gyere - szól ki egy barátságos hang.
Egy negyvenes éveiben járó duci hölgy van a laptop fölé görnyedve. Érkezésemre felnéz. Szemét rávezeti a székemre, majd gondterhelten megrázza a fejét.
-Gyere egy rutin vizsgálatot fogunk elvégezni. Hajnalka vagyok ezentúl én leszek az orvosod. - mondja el ledarálva az információkat. - De minden előtt gyere mesélj magadról.
-Rendben - felelem - Hol is kezdjem? Egészen gyerekkoromtól?
A nő bólintott, majd elkezdtem...
-Öt évesen kezdtem el a tornát, nagy álmom volt az olimpia, ezelőtt egy hónappal balesetem lett. Akkor mikor egy verseny döntőjében voltam, elestem. Mentő vitt el a helyszínről. Az orvosok megvizsgáltak és műtétre kellet fojamodni. Négy műtétem volt, szinte szét vagyok szedve, de ez így kellet legyen - mondom.
- Értelek, gyere nézzük meg azt a lábat. - mondja majd az ágyra mutat. Felhúzom a nadrágomat majd a nő figyelmesen megnézni a lábamat, morrog valamit.
-Neked elég sok rehab kell - jelenti ki - De én se tudok csodát tenni, így remélem, hogy legalább járni fogsz tudni. - tudtam hogy nem jó a lábam de nem hittem, hogy ennyire.
Valaki kopogott.
-Szabad - kiált ki a dr. nő.
Egy srác lépett be Willel egyidős lehet, fehér ing van rajta, gondolom most végzett
-Zavarok? - kérdi zavartan. Szemével a tolokocsit nézi, de nem látok benne sajnálatot, sőt csodálatos talán.
-Jó, hogy jöttél Ádám, Taraval éppen végeztünk.
Rámnéz majd egy bocsánat kérő pillantással máris a fiú felé lép, megöleli, biztos a fia lehet....
-Lilivel találkoztál? - kérdi a nő.
-Persze éppen róla mesélt - húzza gúnyos mosolyra a száját és felém pillant.
-Ádám még valahogy bird ki ezt az időt amíg nyugdíjba megyek már csak ez a félév. - akkor már elég öreg lehet Hajnalka ha már megy nyugdíjba.
Gyorsan kisurranok, bár ami a tolószéket illeti ez vajmi nehezen megy.
--------------------------------------
A titkárságon
Idő közben elvettem a tankönyveket, a titkárságrol és éppen a lifre várok. Kiesnek a kezemből a könyveim és nem tudok addig lehajolni, hogy elérjem. Egy fiú hóna alatt egy két könnyvel és amikor megpillant szaporában indul el felém.
-Szia segíthetek? - kérdi meg tőlem, habozás nélkül válaszolok :
-Kérlek, kiestek a kezemből és nem érek el odáig - magyarázom ki magam
- Megesik az ilyesmi - mondja nyugodtam, majd elkezdi felvenni a könyveimet.
Amikor mind felszedte, a kezembe adta s megkérdezte :
-Harmadik emelet?
-Igen - felelem. Biztos ő is oda akár menni.
-Akkor felkisérlek, mondja majd betol az éppen megérkező liftbe.
A szobánk ajtaja előtt hálásan köszönök neki majd bemegyek.
De mikor hátranézek azt látom, hogy Lili a fiút megcsókolva sétálnak le a lépcsőn.
Benyitok az ajtón, Kinga tanulva a matek füzete főlé görnyedve tanul, mire beérten felkapta a fejét.
-Szia, milyen napod volt?
-Szia, teljesen átlagos - mondom a lánynak. - Nem ismersz egy Ádám nevű fiút? - kérdem, megbizonyosodva, hogy a fiú a rendelőben tényleg Lili testvére-e.
-Lilinek a testvére Ádám, de honnan ilyen nagy érdeklődés? - kérdi egy kíváncsi mosoly kíséretében.
-Csak láttam a rendelőben. - válaszolok a rendelő hallatára Kinga félre rakja a matek füzetét és kíváncsian fürkészi az arcom..
-Na halljam, mit mondott Hajni? - kérdi Kinga.
-Azt mondta, hogy sok munka lesz de nem mehetek vissza tornázni - ez volt a legnagyobb félelmem.
-Sajnálom, de hidd el vissza fogsz tudni menni. Segítek - mondja eltökélten.
-Tényleg? - kérdem elképedve, hisz eddig senki se akart segíteni.
-Persze, hisz barátok vagyunk - mondja kacsintva.