Racing against Us

7. fejezet

Charles

 Hatalmas mosollyal lépek ki a garázsunkon. Egy fantasztikus futamot tudhatok a hátam mögött. A lépteimet hangos ujjongások, füttyszavak, gratulációk és erős vállveregetések kísérik. Boldogok. A csapatom emberei mind ugyanannyira boldogok, mint én. Együtt nyerünk, együtt vesztünk minden nagydíjon. És ma nyertünk. Nem is akárhogyan. Életem egyik legjobb döntését hoztam meg, mikor azon a borongós napon aláírtam a szerződést a Scuderia Ferrari vezérigazgatójával. Amint kiléptem a főnök irodájából rám ragyogott a napsugár és órási melegség öntötte el Maranello utcáit. Nem lehetett véletlen. Aznap kezdődött igazán az életem. A Ferrari csapata hozta el nekem az igazi életet, amit a Sauber sosem adhatott volna meg nekem. A pirosaknak köszönhetően szeretem annyira azt, amit csinálhatok nap, mint nap. Ez az életem. És semmi pénzért nem cserélném el semmire.

 Fogadom a gratulációkat és váltok pár szót a szerelőkkel útközben. Mindenkivel kezet rázok és én is megköszönöm a mai és mindenkori munkájukat. Fantasztikus csapat vagyunk mi így együtt.

 Szétnézek a már üresedő boxutcában és megakad a tekintetem egy nagyon rövid, virágos kisruhán. Nekem háttal álló viselője éppen George Russellel, az egyik legnagyobb riválisommal társalog. Nem tagadom, hogy mennyire nem szimpatikus, sőt, mennyire utálom ezt a srácot. Babaarcával és kifinomult brit akcentusával minden csajt rá tud venni arra, hogy letolja a bugyiját 10 másodpercnyi ismeretség után. De ő még arra is béna, hogy ezt a helyzetét kihasználja. Szerintem sosem volt csaja. Sőt, még azt is meg merem kockáztatni, hogy szűz. Baromi gáz és baromi idegesítő, ahogy teszi magát annak a lánynak. Innen látom azt az undorítóan tökéletes vigyorát az undorítóan rikító fehér fogsorával. Még ha csak a külsejével meg a személyiségével lenne bajom! De ez a fickó egyre jobban teljesít az autójával, pedig mindenki azt gondolta, hogy egy olyan csapatban a béka segge alatt lesz. Sajnos nem így történt. Akármennyire is fáj bevallani, de irtó tehetséges versenyző. És irtó gyorsasággal kezdi felvenni a jobb csapatokkal a versenyt. Már nem a hátsó negyedben versenyzik. Inkább a középmezőnybe sorolják, ott is a felső rétegbe. Nagyon óvatosnak kell lennem vele, hiszen ma is volt alkalom, mikor megfordult a fejemben, hogy bajban lehetek miatta. Végül csak annyi problémám volt vele, hogy lekörözöttként számomra túl későn engedett el az egyik kanyarban. Valószínű ezen is múlott a 2. helyem. Barom.

 Végigfuttatom a szemeimet a lányon. Ruhája merész, épphogy takarja innen is elég formás fenekét. Hosszú combjai vannak, viszont az X lábán nem tudok nem felnevetni. Abban a telitalpú szandálban elég esetlennek néz ki, azért kíváncsi lennék, hogy hogyan tud benne menni. Kizárt, hogy valami modell lenne, ahhoz túl alacsony. Válla alá érő barna haját lazán fújja szét a gyenge szél. És abban a pillanatban, mikor valami baromságon elneveti magát és oldalra fordítja a fejét, arcon csap a felismerés. Ő az. A kis riporter lány, aki tegnap elájult a szemem láttára és akit az öltözőmben ápolgattam. De sajnos nem abban az értelemben, aminek én kurvára örültem volna. Most mintha teljesen kicserélték volna. Egyáltalán nem úgy fest, mint tegnap. Ez a kisruha kibaszottul jól áll neki.

 Képtelen vagyok megakadályozni önmagam attól, hogy véget vessek a köztük zajló diskurzusnak. Fogalmam sincs, hogy honnan ismerhetik egymást, hiszen egyszer sem láttam ezelőtt ezt a lányt a garázsok közelében. Az, hogy rokonok legyenek teljességgel kizárt. Semmi hasonlóság nincs köztük. De akkor mégis mi a francért beszélgetnek? A düh teljesen elhatalmasodik felettem. Érzem, ahogy a szívem már olyan sebességgel dobog, hogy majdhogynem átszakítja a piros Ferrari felsőmet. A kezem ökölbe szorul és mérgesen fújom ki az orromon a levegőt. Önmagam is meglepődök azon, hogy milyen hatást vált ki belőlem, hogy látom ezt a számomra idegen lányt ezzel a bájgúnárral. És minden bizonnyal, ahogy nevetgélnek jól érzik magukat egymás társaságában. Na azt már nem! Kurvára nem hagyhatom, hogy bármi is legyen köztük.