Second chance

Az ok amiért nem kedvelem

Mindigis utáltam a felvágós gazdag ficsúrokat. A kérdés akkor az, hogy miért dolgozok egynek? Tulajdonképpen nem is neki hanem a szüleinek, de ez csak részletkérdés. A munkaadóim rendesek meg minden, csak a fiuk, az az öntelt pöcs, na őt nem szívlelem. Főleg azért mert azt hiszi bármit megtehet csak mert sok a pénze, de azért is mert úgy váltogatja a partnereit mint más az alsóit. Az a legdühítőbb, hogy a partnerei ezt nem bánják. Undorítóak és szánalmasak. Na de legújabban azzal húzott fel az úrfi, hogy bármit is csinálok mindenbe beleköt, semmi nem tetszik neki. Közben meg úgy csinál mintha érdekelném. De tudom, hogy csak szórakozik. Mellette csak egyetlen egy jó dolog van, a szülein kívül akik szinte mindig úton vannak, az pedig az öccse Wooyoung. Az a fiú teljesen a bátyja ellentéte. Az ő eszét nem vette el a pénz. Ő kedves, aranyos, kivétel nélkül mindenkivel. Igen még velem is.
Na de jelen helyzetemben füvet nyírok még. Majd szét folyok, de akkor se fogom abbahagyni. Nem hagyom, hogy az a pöcsfej belém kössön. Az öccse hozott már nekem inni, nagyon rendes és kedves volt tőle. Csak hát ez kevés volt és nem várhattam el, nem is vártam, hogy ő lásson el engem. Elvégre nem ő dolgozik nekem hanem én neki, nekik. Szerencsére még azelőtt végeztem az egésszel mielőtt őnagysága megjelent volna. Viszont így sem tudtam elkerülni őt, mert épp csak elpakoltam ő jött és újabb feladatot akasztott a nyakamba. Bulit rendez a majom és nekem kellett a medence körül rendet raknom s úgymond előkészülni. No hát, újabb fárasztó órák elé néztem. Természetesen a végeredmény nekem tetszett, még Wooyoung is megdicsért, csak az a pöcs nem. De tőle nem is vártam mást. Wooyoung kért, hogy majd menjek ki hozzájuk, de én kedvesen elutasítottam őt. Nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni őt, meg a pöcs bátyjával sem akartam felesleges vitát.
Így aztán nyugodtan vonultam vissza lakrészembe, szobámba. Úgy terveztem lefürdök aztán eszek és alszok míg lehet. Csak aztán keresztbe húzták számításaim. Szépen lefürödtem meg ettem is miközben odakint úgy tűnt megkezdődött a buli. Kaja után mentem, hogy majd lefekszek, csak hát egy kopogás megállított félúton. Tudomást se akartam róla venni, de meggondoltam magam.
- Végre. - mikor kinyitottam Wooyoung kétségbeesett valójával találtam szembe magam - Ne haragudj, hogy zavarlak, de kellene a segítséged. Baj van és sehogyan se tudom őket leállítani. - gondolkozás nélkül vele mentem.
Menet közben mondta, hadarta, el hogy a bátyja meg az egyik vendég összeverekedtek. Sehogyan se bírják őket szétszedni, se lebeszélni a dologról. Nem mondtam ugyan, de nem lepett meg a dolog. Mire a tett helyszínére értünk az a pöcs, San, már a földön egy másik alakon ült és ütötte. Wooyoung oda akart menni, de én leintettem s helyette én mentem oda. Nagy nehezen leszedtem a bátyját a földön fekvőről mire ő viszonzásul behúzott nekem egyet mire a szám egyből felrepedt és vérezni kezdett. Míg Wooyoung sikolyát lehetett hallani úgy tűnt a pöcs meglepődött, én eközben cselekedtem teljesen kizárva mindent. Hogy mit tettem? Nis, csak behúztam egyet annak a pöcsnek, aztán ott hagytam hogy az általa elkalapált egyed segítségére keljek. Az elsősegélyes dobozt Wooyoung hozta oda amit természetesen meg is köszöntem neki. A buli visszafogottabbá vált miközben elláttam a sérültet. Mondta az illető, hogy mi miatt volt a verekedés, de engem nem érdekelt. Csak elláttam aztán az elsősegélyes dobozzal igyekeztem eltűnni onnan. Wooyoung akart volna segíteni, de kedvesen elutasítottam. Ám ő nem tágított.
- Ismerd be, hogy így azért jobb. - ő törölte arcom és kezelte le - Egyedül sokkal tovább tartott volna.
- Jól van. - azért még így is elég kínos ez az egész - Egyébként bocs a bátyádért, de muszáj volt azt tennem amit.
- Semmi vaj. Mármint, hidd el ha lett volna elég erőm én is ugyanazt tettem volna mint te.
- Azt megnéztem volna. - fájt mosolyogni, de megtettem - Végülis eggyel több vagy kevesebb ok már mindegy. Bocs Wooyoung, de a bátyád egy öntelt hólyag és utál mindegy mit teszek.
- Hát sajnos igaz. Elég fafej tud lenni. - sóhajtott és mert végzett arcommal így elpakolt - De azt hiszem valójában azért ilyen mert kedvel téged csak nem akarja még magának is beismerni.
- Aranyos vagy Wooyoung, de az hogy a bátyád kedvel engem egyenlő a nullával. Különben is én nem kedvelem őt. Egy beképzelt majom aki azt hiszi csak mert gazdag bármit megtehet.
- Soha nem is tudnád kedvelni?
- Nem. Ha még egyszer megszületne akkor sem. Ne haragudj, de az olyan emberek mint ő... Áhh, hagyjuk. Bocs, nem akarlak elszomorítani sem megbántani, de nem tudok róla másként beszélni.
- Nem gond. Mármint azt hiszem értelek téged. - kedves, de látszik hogy azért mégis rosszul eshettek neki szavaim - Akkor most már megyek, hogy tudj pihenni. - fogta is az elsősegélyes dobozt, felkelt s az ajtóhoz ment ahová én követtem hogy ha mást már nem is tehetek, kiengedjem őt - Azért köszönöm, hogy segítettél. - mondta egy picike kis mosollyal arcán. Túl kedves ez a fiú. Csak meg ne bántsák mert annak velem gyűlik meg a baja.
- Ugyan... - mondtam csak, ő pedig eztán ment, hagyott ott engem.
Egy sóhajt követően csuktam is vissza az ajtót. Vagyis... Csak akartam mert egy fényes cipős láb megakadályozott benne. Kérdő tekintettel nyitottam vissza az ajtót, majd néztem meglepetten az odakint lévőn.
- Beszélnünk kellene.
- Nem kell. - mondtam s míg meg volt lepve addig a képébe vágtam az ajtót.