Veled vagy nélküled (Azahriah ff)

8.

Október.

- Biztos vagy benne? - kérdezte Linett mosolyogva.

- Ennyire biztos még semmiben nem voltam. - jelentettem ki és össze húztam magamon a bőr kabátomat.

Ősz volt, hűvös nappalok és hideg éjszakák. Az elmúlt hetekben folyamatosan esett az eső, de ma végre tisztán sütött a nap. Mert ma volt a nagy nap.

Attila legnagyobb, teltházas koncertje a Budapest Parkban.

Miután haza jöttem, pár nappal később Linették is megjöttek.

Attila össze tört, és ő is haza ment még másnap Budapestre, Krisztián és Marci hatalmasat buliztak zárásként. Linett és Zsombi pedig azóta is együtt voltak. Desh pedig Atival tartott.

Szóval már egy ideje terveztem, hogy erre a koncertre elmegyek, hiszen akármi is volt köztünk, megígértem neki. És most pedig ott voltunk végre.

Kocsival mentünk, Linett anyukája vitt minket, mert ő nagyon aggódik mindig a lánya miatt. Ő ült az anyósülésen, én pedig hátul. Néztem a suhanó tájat és azon gondolkodtam mit fogok mondani neki ha találkozok vele.

Az út rettentő hosszúnak tűnt, pedig csak két óra volt. Ezidő alatt többször elbizonytalanodtam, hogy valóban itt van-e a helyem.

Ahogy beálltunk a parkolóba és kiszálltunk, körbe néztem. Rengeteg autó, tömeg, emberek. A budapesti időjárás a miénkhez képest szeszélyesebb volt sokkal, vastag, sötét felhők úsztak az égen, és elkezdett szemerkélni az eső is. Pont olyan volt mint a hangulatom. Linettel megvártuk Zsombit, mert beszélték hogy majd ki jön elénk, addig barátnőm anyukája el is ment, mondta hogy majd vissza jön értünk amikor szólunk neki.

Zsombi hamarosan szélsebesen szaladt kifelé a hatalmas kapun, Linett a nyakába ugrott azonnal, és utána én is megölelgettem. Az én viszonyom is barátibb lett vele amióta együtt vannak, sokat mesélt Atiról azóta, tőle tudtam például hogy rengeteget bulizott, sokszor volt részeg, és látták párszor idegen lányok kíséretében távozni koncertekről. Össze volt törve, de sosem kérdezett felőlem. Nem úgy mint én.

- Tudja hogy itt vagyok? - kérdeztem szomorúan Zsombit.

- Nem, még nem. - válaszolta halkan és lesütötte a tekintetét.

Nagy levegőt vettem. Esélyem sincs.

- Jobb is ez így. - erőltettem egy kis mosolyt magamra utána pedig elindultunk be a Parkba.

Sokan összegyűltek már a színpad előtt, de még volt hely bőven, ahogy idő is a koncertig. Zsombi vissza ment a backstagebe, én pedig Linettel a színpad széléhez furakodtam. Tökéletesen láthattunk majd mindent, ahogy a színpadról is elég jó kilátás nyílt ránk. Az eső elállt, viszont sötétedni kezdett, ahogy, egy igazi őszi estéhez illett.

Eltelt az a kis idő is gyorsan, a szívem olyan hevesen vert a mellkasomban, hogy úgy éreztem kiszakad a helyéről.

Akkor elindult a Quasar. Pár másodperc maradt hátra amíg Ati a színpadra lép. Linettel össze néztünk, megszorította a kezem és mire vissza fordultam, már Ati sétált felfelé gitárral a kezében.

Az összes izgalmam egyszerre múlt el amikor bele kezdett a zenélésbe és csak átadtam magam a hangulatnak. A tömeg sikított, a lányok megőrültek, pont úgy ahogy lennie kellett. Nem vett észre egyáltalán, aminek örültem valamilyen szinten. Egészen addig amíg el nem kezdődött az Emulator. Elkezdte énekelni a számot, addig még a mikrofon állvány mögött állt, de ahogy egyre jobban beindult a zene kijebb jött a színpad széléhez. Ott állt előttem, végül leguggolt és az első sort kezdte pásztázni a szemével.