Veled vagy nélküled (Azahriah ff)

6.

A reggel úgy ért minket, hogy félig keresztbe voltam fordulva az ágyon, fejem Ati hasán, az ő lába pedig lógott lefelé az ágyról. Én ébredtem fel hamarabb, próbáltam magam olyan pozícióba helyezni, hogy kényelmes is legyen, de ne ébresszem fel, persze ez nem sikerült. Ahogy megmozdultam Ati is felébredt.

- Jó reggelt. - motyogta álmos hangon.

A válaszom az volt hogy hozzá bújtam, magamhoz húztam és adtam egy puszit az arcára. Mosolygott.

- Nem akarok felkelni, maradjunk így. - suttogtam.

- Maradjunk. - csukta be vissza a szemét.

Ati telefonja rezegni kezdett az éjjeliszekrényen, amire ő morgással reagált.

- Ezt muszáj felvennem. - mondta és már a füléhez is emelte a készüléket.

Nem akartam zavarni, így megkezdtem az utamat a nappaliba. Óvatosan akartam kimenni, hátha a többiek alszanak még, de meglepetésemre az asztalnál ültek mindannyian.

- Itt az egyik hősszerelmesünk. - kiáltott fel Linett amikor meglátott.

- Nagyon vicces.. - mondtam gúnyosan.

- Elég kócos a hajad, remélem elkaptad a tesómat. - tette hozzá Desh.

- Nem kaptam el senkit, aludtunk. - vágtam rá nevetve.

- Mi nem. - szólt közbe Zsombi, aminek hatására nevettünk mindannyian.

- Na most komolyan, alszik még ez a buzi? - kérdezte Desh.

- Telefonál, azért jöttem ki én is.

- Pedig rá akartam ugrani, ha már te nem mertél. - nevetett.

- Hagyjatok már ezzel. - jöttem zavarba ettől a mondatától.

- És ha mégis akkor mi van te köcsög? - csatlakozott hozzánk Ati is végül viccelődve.

- Na mostmár mondjátok el az igazat! - szólt közbe barátnőm.

- Nem történt semmi! - vágtuk rá egyszerre Atival, és közben egymásra néztünk.

- Hazudósok! - mondta sértődötten Linett végül.

Reggelire és egyben ebédre csináltunk gyorsan szendvicseket, mert mindannyian éhesek voltunk. Aztán megbeszéltük, hogy átmegyünk átöltözni és össze szedni Krisztiánékat, utána pedig fel akartunk menni a hegyre, kicsit túrázni. Előre sejtettem, hogy nehéz út vár ránk főleg mivel Marciék lusták nagyon, de nem akartam kihagyni ha már ott voltunk.

Kajálás után ideje volt vissza térni a saját nyaralónkba. Linett kettő pillanat alatt Zsombi nyakába ugrott, amin mindhárman meglepődtünk. Talán most tényleg össze jön neki.

- Akkor nemsokára találkozunk újra. - mosolyogtam Atira, és a kezem után nyúlt.

- És csak úgy elmész? - húzta össze a szemöldökét.

- Mire gondolsz? - néztem rá kérdőn.

- Szerintem tudod te. - nevetett.

Vissza fordultam hozzá, a nyakába kapaszkodtam lábujjhegyen állva és finoman megcsókoltuk egymást. A többiek persze elkezdtek tapsolni, fütyülni, amin elnevettük magunkat mi is.

Nehezen engedett el Ati pedig csak a szomszédba mentem és nem is sok időre, de tetszett, hogy ennyire ragaszkodott hozzám.

Linettel mindketten mosolyogva mentünk vissza hozzánk, meglepetésünkre a fiúk a kanapén ültek, játszottak, és chipset majszoltak.