Hozzám tartozol!

1.fejezet Bevezetés...

Naruto soha nem gondolta hogy hiányozhat neki valaki akiről azt hitte utálja. Aki minden napját bosszúsággal töltötte meg és állandó piszkálódásnak tette ki. Utálta a gúnyneveit, de most még is hiányzott neki az a leereszkedő hangnem ahogy becsmérelte minden alkalommal.
-Vajon hol lehetsz Sasuke? - sóhajtotta miután lerakta a virágot az Uchiha sírkő elé és a borús égre pillantott. Három éve reménykedett hogy talán itt végre újra láthatja, de minden egyes alkalommal csalódnia kelett. Őrültnek gondolta magát amiért hiányoztak neki a viták amikor minden alkalommal Dobenak vagy Usoratonkachinak hívták. Elmosolyodott az emlékre, de a keserű érzés megmaradt. Lehunyta a szemét és mint mindem alkalommal most is visszagondolt az utolsó napra amikor látta a fekete hajú fiút.


  ***

Esett az eső Narutot mégsem érdekelte, hogy ruhája lassan átázik a szitáló cseppektől. Csak ált szülei sírjánál, és szótlanul nézett maga elé. Emésztette a héten történteket. Családon belüli mészárlás. Jutott eszébe a szalag cím a hírekből és összegezzent  a gondolattól. Talán ezért is volt szüksége hogy meglátogassa a gondosan karbantartott sírt. Elfogadta a sorsát hogy örökké egyedül lesz család nélkül. Nem panaszkodott, már hozzá szokott a magányhoz. Egyedüli rokona Jiraiya volt, de ő is inkább élte a saját életét vezette a Vörös róka klubbot és a nőket hajkurászta mint hogy Narutoval foglalkozzon. Tudta mi az ami soha nem lehet az övé ezért is nem értette hogy lehet valaki olyan kegyetlen hogy végezzen a családjával amikor ő mindennél jobban vágyott rá. Végigsimított a hideg márványon és keserűen elmosolyodott majd elindult a kapuk felé.
Hunyorognia kellett a szitáló esőtől, de távolba egy alakot látott állni a frissen földelt sír előtt. Közelebb érve megdöbbenve látta hogy Sasuke az s keze ökölbe szorulva.  Fogalma sem volt miért, de lassan a fiú mellé ált. Szívszorító látvány volt ahogy a fekete hajú fiú egyedül áll és mereven bámul maga elé a sírra. Naruto mellé lépett de nem nézett Sasukere. Pillantása a sírra esett amit a feketehajú mélységes bánattal nézett.

Uchiha Fugaku, Uchiha Mikoto Nyugodjék békében!

Olvasta el magában a neveket a síron és amikor meglátta a haláluk dátumát szíve összeszorult. Érezte a maga mellett remegő testet, de nem mert rá nézni. Óvatosan közelebb lépett és nem tudta miért, de megfogta a remegő ökölbe szorított kezet. Sasuke szótalanul ált tovább, de a kezén lévő görcsösség engedett és ujjait összefonta Narutoéval. Álltak egymás melett némán a sírt nézve és Naruto képtelen volt megszólalni. Fogalma sem volt hogy jól gondolja, de megkérdezni nem merte az okot.
-Dobe esküszöm hogy ezért bosszút fogok állni rajta...-szűrte a fogai között Sasuke. Hangjából csöpögött a gyűlölet. Naruto megrezzent. Még soha nem hallotta Sasuket így beszélni. Megrémítette amit a szemében látott. Nem csak a gyász festett komor fátylat az ében szemekre, a harag szikrája csak úgy lángolt belőle.
-Mi tö...-kérdezte volna Naruto végre erőt véve magán de az ujjait megszorító kéz belé fojtotta a szót.
-A bátyám történt, aki mostantól halott ember a szemebe...-mondta gyűlölettel a hangjában Sasuke. Naruto nem akart tovább faggatózni, de szíve mélyén érezte hogy a hírekben olvasott szörnyűség az Sasuke szüleiről szól. Percekig de talán órákig álltak a szitáló esőben kézen fogva és némán nézték ahogy az esőcseppek megkoppannak a hideg márványom.

***

Sasuke a fekete sötétített üveg mögül figyelte ahogy Naruto most is lerakja virágot a szülei sírjára. Fogalma sem volt miért törődik vele Naruto hisz sosem voltak jóban, de ő még is minden hónapba friss virágot hoz Sasuke szülei sírjára. Vágyakozva pillantott a szőke tincsek felé. Három éve azon a szörnyű napon mikor eltemette szüleit egyedül  Naruto nyújtott támaszt neki. Fogalma se volt a szőkének mekkora megnyugvást nyújtott akkor Sasukenek egy egyszerű kézfogás. És most itt volt az alvilág egyik császára ként lassan közeledve kitűzött céljához, és csak egyetlen emberre tudott gondolni. Elővette a telefonját és megnyomta a hívás gombot.
-Sakura - szólt a készülékbe köszönés nélkül.
-Keresd meg a Vörös róka papírjait...- adta ki az utasítást ellentmondást nem tűrve, és meg se várta a választ bontotta a vonalat. Tudta hogy piszkos módszerhez folyamodik hogy megkapja amit akar, de nem érdekelte. Akarta Narutot.