O sorriso do diabo✞︎|Neymar Jr. FF ✓✓

53✨

Nos mivel álomba sírtam magam, valamikor négy óra körül keltem fel, most őszinte leszek nem merek bele nézni a tükörbe... Végül úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni aztán képtelen voltam csekkolni a fejem... A szemeim pirosak, karikásak, fel vannak dagadva, a szám is fel van dúzzadva, a hajam mint valami elcseszett madár fészek, de még mindig nem híztam el... Beálltam a zuhany alá és engedtem magamra a forró vizet. Ney most hogy cirkuszolna hogy forró a víz. Vajon mit csinál? És ha nincs is otthon? Áh fél öt körül lehet, még békésen alszik az ágyába... És ha más ágyba alszik? Vagy ha mást karol át, másnak mondja hogy "szeretlek" vagy hogy "cica" mást harapdál, mást puszilgat... Áh... Túl gondolom az egészet... Elzártam a vizet, és a hajamat vettem kezelésbe.

- Ne legyél már ennyire elkenődve!
Bökötte meg a vállam Kylian... Hogy kerül ide? Ja kiültem az erkélyre mert úgy volt kedvem...
- Nem vagyok elkenődve. Hogy kerülsz ide?
- Hát először kopogtam, mivel valaki küldött neked valamit aztán nem nyitottál ajtót ezért be jöttem és itt gubbasztasz szomorúan az erkelyen.
- nem vagyok szomorú.
- de, csak félsz bevallani magadnak hogy élsz halsz Neymar-ért... Megnyugtatlak hogy ő is ugyan így érez irántad... Na gyere!
Rángatott le a nappaliba. A kisasztalon egy rózsa hevert rajta egy kis cetlivel... Nem tudom ha ezt Ney küldte valamiért olyan érzésem van hogy mégjobban össze veszünk.
Kibontottam a kis levelet de nem Neymar kezírása volt... 
Olá senhorita! Mivel múltkor olyan hamar elmentél gondoltam elhívlak egy randira. Ha jössz írj rám!
T.Sz.
Igen egy párszor már elhangzott hogy utálom Thiago-t de még egyszer. UTÁLOM THIAGO SILVA-T! A levelet össze téptem, és a rózsával együtt a kukába dobtam Lucas meg félve nézett rám.
- Mivan?
- szeretlek hugi... Csak ne bánts kérlek!
Azt tudtam hogy alapból hülye de hogy ennyire... Feltrappoltam a szobámba és rá írtam Neymar-ra csak baszik vissza írni. Aztán megkérdeztem (jelenleg 12-13 óra van) Paquetá-t hogy merre van a hercegem, milyen érdekes a hátvéd egyből válaszolt. Amúgy edzésen vannak. Felöltöztem, őszintén nem volt sok kedvem ezért egy over size pulcsit vettem fel meg egy cica nacit, ennyi.

Amikor leghátul helyet foglaltam, Lucas felfutott hozzám és két puszival köszöntött, aztán le ment. Kíváncsi leszek a csatárnak mikor fogok feltünni. Tehát Rebeka a foci edzésen... Semmit se ért, elege van, a szerelme nem vette észre, mindjárt elkapja a síró görcs és nem érti a focit. Tehát Ney nincs a pályán... NEY NINCS A PÁLYÁN? Az igen öcsém, jól elbambultam... Mivel valaki bámult oldalról oda fordítottam a fejem és két gyönyörű zöldes-barna szem párral találtam szembe magam innen már egyértelmű ki a tulajdonos.
- Mit keresel itt?
- Téged.
Motyogtam alig hallhatóan.
- engem?
Minek jöttem ide? Miért? Miért nem gondoltam át az egészet negyedjére? Nem szóltam semmit, csak lesütöttem a szemem a srác az állam alá nyúlt és simogatni kezdett.
- Téged.
Még mindig nem néztem rá... Egyszerűen nem megy...
- nézz rám. Rebeka! Nézz rám!
Rá emeltem a tekintetem, ő pedig abba hagyta a simogatást és elengedte az állam. - Nos megtaláltál.
- Ma kaptam egy levelet.
- és én azzal mit csináljak?
- Azt hittem tőled van...
- Nem szokásom levelet írni.
Most direkt csinálja? Vettem egy nagy levegőt, és próbáltam nyugott maradni de nem ment mivel a srác olyan lenézően nézett hogy megfogtam magam és inkább felálltam majd távoztam. A háttérben hallottam ahogy Gabriel oda kiabál neki hogy "ezt jól elcseszted báj gúnár!"

Paquetá-val mindent megbeszéltük. Mondta hogy Ney elég maga alatt volt miután elmentem, meg hogy kicsit kiborult, ideges volt meg hogy bánta hogy így viselkedett velem... Bánja is! Most nagyon nagyon haragszok rá. Az ágyon feküdtem és folytattam a gondolatmenetem, aztán Luna benyitott és leült az ágy szélére, később vagy is olyan tíz másodperc múlva csatlakozott Luci majd Kylian is.
- Nézzük meg a másnaposokat.
Ajánlotta Kylian. Le mentünk a nappaliba, de én elötte elmentem rókázni egyett... Nem tudom mi történt de két napja hányok, és nem jött meg múlt héten... Lehet elkéne mennem orvoshoz? Inkább Neymar-al kéne beszéljek... Na majd holnap.

Egy nappal később:

A reggelem az ugyan olyan mint a többi, nem reggeliztem, hányingerem van és azt sem tudom merre vagyok arccal... Mindegy felöltöztem, a szürke felsőm akartam felvenni de Ney-nél van... Tehát fel vettem egy bő szárú farmert, meg egy hasfelsőt és a szokásos fehér cipőm aztán elindultam a csatárhoz. Miután sikeresen lepatkáztam a kocsit észre vettem hogy nekem nincs hozzá kulcsom... Elkeztem nyomi a csengőt. Egy félmeztelen ideges Neymar jött kaput nyitni.
- mit akarsz?
- beszélni.
- nem vagyok kíváncsi a problémáidra.
- nem csak az én problémám... Be engedsz?
Félre állt a kapuból, a konyháig meg sem álltam... Kényelmesen elhelyezkedtem a székbe és vártam hogy beérjen a focista. Velem szembe helyet foglalt és rezzenéstelen arcal figyelt.
- Mivan?
- Nem jött meg múlt héten.
Néztem rá angyalian. - amúgy most azért jöttem hogy elrángassalak magammal az orvoshoz mivel elfelejtettem bemenni a gyógyszertárba terhességi tesztért ezért tegnap felhívtam az orvost és ma tizenegyre van időpontom. Tehát húzzál fel de nagyon gyorsan egy pólót és menyjünk mivel fél tizenegy!
- Ó... Thiago ilyen hamar fel csinált?
- Ha terhes is vagyok, nem az övé!
- OH... Akkor Paquetá-é?
- A tiéd lesz te idióta! Múlt héten még együtt voltunk!
- Miért, szakítottunk?

Tipikus kórház szag, a szívem a torkomba, izgulok, hányingerem van, szédülök és Júnior is idegesít. Bementünk a vizsgáló terembe vagy mi a rák az aztán az orvos meghallhatta a "panaszaim,, végül meg is ultrahangozott és kijelentette hogy nem vagyok terhes, csak kivagyok merülve... Én megkönnyebbültem, a srác arca csalódottságot tükrözött.
- haza vigyelek?
- nálad van a kocsim.
Néztem a brazil fiúra, aki csak az utat figyelte.

- nem jössz be?
Kérdezte félve.
- Minek menyjek? Hogy szemrehányást tegyél? Kösz nem.
- beszéljük meg...
Beadtam a derekam. A csatár a nappaliba vezényelt vagy mi és helyet foglaltunk a kanapén.-Tudom hogy részeg voltál, tudom hogy köcsög voltam, tudom hogy nem direkt csókoltad meg.
Rázkódott meg.- És azt is tudom hogy kibaszottúl hiányzol...
Sütötte le a szemét... Nem tudtam mit mondani, a szívem még mindig a torkomba és a pillangóim is életre keltek... -meg értem ha utálsz, sőt még azt is ha azt mondod hogy látni sem akarsz többé...
- Gyere ide te butus!
Tártam szét a karom, a srác egy kicsit megszeppent de egyből a karjaimba volt. - ne haragudj, amiért...
- Sose tudnék... Mi volt az a leveles sztori?
Bontotta szét az ölelést.
- Thiago küldte hogy menyjek el vele egy randira...
A szemkontaktus megszakítottam és a zoknim kezdtem el vizsgálgatni. Nem mertem a szemébe nézni... Egyszerűen féltem, nem tőle csak a reakciójától.
- Nem mentél el.
- nem, mivel itt vagyok...
Látszott rajta hogy próbálja visszafogni magát, kevés sikerrel de végül sikerült is.
- Megtennéd hogy rám nézel!
Teljesítettem a kérését, viszont a szemem az írisze és a szája között ingázott...- Olyan szépek a szemeid!
Tapadt az ajkaimra. Olyan volt mint az első csókunk... Csak talán ez jobb... Nem fogok sírni, nem fogok sírni.... Nem... Fogok sírni.... Ennyi a könnyeim eláztatták az arcom, csak hullottak, majd a focista elvált az ajkaimtól és letörölgette őket helyükre apró puszikat adott.
- Hiányoztál!
- Ígérd meg hogy többet nem nagyon iszol Lucas-al!
- Megígérem.
Csókoltam meg újból.
- Ma elakartalak volna hívni egy vacsorára hogy ott beszéljük meg ezt az egészet, aztán jöttél és elhadartad hogy nem jött meg... Aztán tök örültem hogy lesz egy bogyónk egy kis gyümölcsünk... Végül az orvos csak azt mondta hogy kimerült vagy...
A csillogás eltűnt a szeméből amikor már nem a gyerekről beszélt- szabad kérdeznem mitől kimerült a kisasszony?
- Nem tudom, talán a hiányod kimerített.
- Igazán?
Hajolt közelebb.
- igazán.
- asszem három napja nem aludtam...
Szüntette meg a távolságot a szánk között. - Mit szólnál ha most ahelyett hogy levetkőztetlek, elmegyünk és alszunk egy jót?
- legyen.
Pusziltam meg a száját. Felpattant és felkapott az ölébe majd felvitt a szobába. Felvettem az egyik pólóját, Ő pedig levette a sajátját és behuppant az ágyba. Mellé bújtam és egy jó nagy levegőt vettem, csak hogy mégjobban érezzem az illatát... Az illatát ami annyira hiányzott... Amivel tele van a szobám... Júnior adott még egy csókot, majd becsukta a szemeit én megfordultam hogy a hátam a mellkasához érjen. A kezét éreztem magamon meg hogy puszilgat... Erre aludtam el... Annyira hiányzott... Az ölelése, a csókjai, a becézgetései, a hangja, az illata... Szerintem jelen pillanatban én vagyok a világ legboldogabb embere...