O sorriso do diabo✞︎|Neymar Jr. FF ✓✓

60✨

Utolsó részek következnek... Megszeretném köszönni ismét hogy ennyien olvassátok, szavaztok és bekövettek... Nagy szív fájdalommal, de lassacskán befejeződik ez a story is.(nem sírunk...) Tervben van egy másik könyv de nem tudom mikor lesz publikálva!

Tehát Time skip december 22-ére.(Jézusom rám jött a sírás)

Karácsony... Eddig nem annyira szerettem mivel nálunk otthon ilyenkor, folyamatosan veszekedés volt... De ez a karácsony más... Davi, Ney és én... Korán reggel Davi futva ment le a nappaliba és sírva fakad. Legugoltam mellé és a buksiát simogattam, és kérdezgettem tőle hogy mi a baja. Mint kiderült, az a sírás oka hogy nincs karácsonyfánk. Neymar szépen kinevette a kisfiát és egy puszit adott a fejére.
- Ne nevess!
- Igen, igaza van a Rebinek!
Védett be a szöszi baba.
- Gyertek ide!
Tárta szét a karjait, mi meg bele vetettük magunkat. A focista folyamatosan puszikat osztogatott és csikálgatott minket.
- Elég! Fáj a hasam!
Szóltam rá, mire az említett testrészem kezdte el puszilgatni.
- Haliii!
- Anya?
Lepődött meg a kissrác.
- Nem, a szomszéd. Na Davi öltözz, megyünk karácsony fát díszíteni!

- Figyu cica... Elmegyek fáért... Jösz?
- maradok.
Ahogy kimondtam mentem is a wc-re, mivel kijött belőlem minden...
- Jól vagy?
- aha, menyj csak!
- Szeretlek!
A csatár nehezen de elment otthonról én meg inkább mentem és nassoltam valamit... Mostanában elég sokszor történik az hogy minden furcsaságot össze eszek... Lehet ezért nem jött meg két hete? Habár... Eddig amikor kettesben voltam Júnior-al, csak is szeretkezéssel töltöttük az időt... Áh biztos nem vagyok terhes! Na mindegy... Nos tehát... Nem is meséltem de Lunáéknak kislánya lesz, és Luna Mbappé lesz. Lucas még mindig éli a link életét... Anya és apa mostanában keveset van otthon, a mama már nagyon várja a kicsi Lunát, ahogy mi is. Melvin a nagyanyám kutyája lett mivel jobban szereti őt mint engem... Ja még egy pár sort magamról... A reggeleket hányással kezdem, és akár min elsírom magam. Na mindegy is.
- Megjöttem!
Állított be az ajtón Raffaella.
- Szia!
- Tudom nincs még karácsony... De ezt neked vettem. Figyu én a helyedben holnap csinálnám meg, és ezt adnám Ney-nek ajándékba.
Nyomott a kezembe egy terhességi tesztet.
- Köszönöm?
- Oh, drágám semmiség csak pozitív legyen!

Nem tudom mire véljem Raffa "ajándékát"... Mondjam a focistának hogy "amúgy képzeld el ma volt itt a hugod és a kezembe nyomott egy tesztet,,?
- Kérdeztem valamit!
- bocsi... Még egyszer kérlek!
- Hol vannak a díszek?
- Garázs.
- Szeretlek!
Jött közelebb a focista majd egy lassú csókot lehelt az ajkaimra.-Ha feldíszítettük a fát... Össze bújhatnánk... Mondjuk tarthatnánk egy Netflix and Chill-es estét...
- Mit értesz a Netflix and Chill-es este alatt?
Pusziltam meg a száját.
- Tudod jól.
- Akkor nagyon gyorsan díszítsünk...
A csatár kiment a garázsba, és kis idő múlva egy hatalmas dobozzal együttl tért vissza, nekem meg hullani kezdtek a könnyeim.
- Most mi a baj szerelmem?
- Annyira aranyos vaaagy!
Öleltem meg.
- Mivan veled? Tegnap azért sírtál például mert sótlan volt a kaja... Ma meg mert aranyos vagyok?
- De Ney, nem vicces!
Töröltem nevetve a könnyeim.
- Szerintem lejárt a fogamzásgátlód...
- állítsd fel inkább a fát!
- Akkor vetkőzz!
- Júnior!
- Jó bocs.

Neymar szemszögéből:

Nos... Dekoráció Rebekával... Miután sikeresen megállt a fa egyhelyben, és nem verte le a portrém neki álltunk díszbe öltöztetni a fát.. ez úgy nézett ki hogy a szerelmem mégegyszer elsírta magát, aztán elment enni, végül leültettett mert az ölembe akart lenni.
- Rebeka...
- Hagyjál!
- Nyuszi... Folytassuk, utánna annyit feküdhetsz rajtam amennyit akarsz!
- De én most akarok!
Furta bele mégjobban a fejét a mellkasomba.
- Olyan furcsa vagy mostanában... Folyamatosan sírsz, korán kelsz, nincs kedved semmihez...
Soroltam az érveim. De tényleg nincs kedve semmihez... Lehet beteg? Akkor szokott ilyen lenni... Miközben ezen gondolkoztam a nő a nyakamat puszilgatta amitől kirázott a hideg...
- de van kedvem mindenhez!
- Mikor? Hajnali fél egykor?
Sértődötten leszállt rólam, de elkaptam a combjait.- Nem úgy gondoltam!
- Biztos?
- Tuti.
Lassan megcsókoltam, és végig terítettem a kanapén... Valami azt súgja hogy nem kéne levennie a ruhát... Pedig... Azok a szemek... Ismét az ajkaira tapadtam. Most vegyem le róla a pucsim? Nem... De olyan vággyal teli szemekkel néz... Nem szabad... Így is túl sok volt két héttel ezelőtt... De az két hét! De akkor is... Így is tök bűntudatom van, amiért fájt neki az utolsó csak nem szólt... Csak azért hogy nekem jó legyen...- inkább folytassuk azt...
Mutattam a fa felé ami eldőlt... Na bazdmeg... Mindegy...
- De...
Még egy csókot adtam neki majd vissza tettem a helyére a fenyőt.

Rebeka:

- Szép...
- Akar csak te!
Bókolt a szerelmem és egyből elvörösödtem.
- ne hozz mindig zavarba!
- kincsem... Te már attól zavarva jössz ha lejjebb húzom a gatyám... Mondjuk a V vonalamig...
Bújt ki a pólójaból.
- ne nudizz! Ki tudja ki fog jönni!
Közelebb léptem és az ujjam végig húztam a kockáin mire egy nagy sóhaj hagyta el a száját. Megcsókolt majd ismét a kanapén kötöttünk ki... Csak hogy Carol megjött...
- Zavarok?
- igen!
- nem!
Mondtam ellent a focista szavának, mire csak szúrós pillantásokat kaptam. - inni?
- Nem, köszi... Csak ezt hoztam...
Nyomott a kezembe egy tányér isteni illatú sütit. - Meggyes... Csak mert tegnap mondtad hogy szereted... Na én nem is zavarok tovább, sziasztok!
- Szia, és köszi!
- Egészségetekre drágám... Ney te ne egyél... Nem hiányzik hogy vissza hízz!
- Hahaha!
Dantas elment én meg neki muszáj voltam megkóstolni a süteményt-Porcukros a szád!
Puszilta le.
- így jobb?
- Uhm.
- Akkor kérek még egyet!
A srác teljesítette a kérésem és egy lassú csókot lehelt az ajkaimra.-ne hagyd abba!
- a jóból is meg árt a sok...
Durcisan leugrottam a konyha pultról, majd a szobába vettem az irányt ám a focista hátulról elkapott, felemelt az ölébe és úgy mentünk fel... Vagy is hát liftel mentünk mert tegnap elött Júnior négy órát jegelte a lábát és fáj neki.
- Baba? Ugye megvetted Davi-nak a mini hűtőt?
- igen.
- és a Marvel-es jelmezt?
- Azt is.
- és a tabot?
- azt nem.
- holnap megvesszük!
- nem. Nem veszünk holnap semmit!
Háborodott fel miközbe letett az öléből.
- Miért?
- Mert már van neki egy.

Miután lefürödtünk, befészkeltem magam az ágyba Ney beköltözött isten kertjébe...(remélem értitek) a kezem a barna hajába turtam ami most szürkés fehéren virít és egy pár tincset az ujjam köré csavartam... Imádom az új haját... Úgy ahogy őt is... Vajon mi lenne velem nélküle? Hol tartanék most? Ugyan ott Párizsba élném az életem, néha elmennék röpizni... Amit ott hagytam... És egy évbe egyszer haza mennék három hétre... Mi lett volna ha nem ismerem meg azt a kisfiút aki mindig focizott?... Mi lett volna ha nem megyek oda hozzá? Mi lett volna ha még mindig csak barátok lennénk? Talán nem itt tartana az életem... Talán most nem Neymar Da Silva Santos Júnior gyerekét hordoznám a szívem alatt... csak mert pozitív lett a teszt... Ney csak holnap este fogja megtudni... Remélem... És végre lesz egy gyümölcsünk... Egy bogyónk... Négyen leszünk egy család... Natalie Da Silva Santos... Szép göndör haj... Istenem de szép kislány lesz... Vagy lehet Renato Iglesias Santos? Ezt majd idővel megtudjuk... De az biztos hogy imádni fogom... A szemem fénye... Már most... És szerintem ha Júnior megtudja, Ő lesz a legboldogabb ember a világon... Meg persze én!