O sorriso do diabo✞︎|Neymar Jr. FF ✓✓

58✨

Nagyon szépen köszönöm a csillagokat, követéseket visszajelző kommenteket, meg hogy ennyien olvassátok lehet így írásban nem nagyon jön át de nagyon nagyon boldog, és hálás vagyok nektek! Csigapuszi a pocitokra!😽😽

Két nap múlva

Nos ugye már volt róla szó hogy Lucas-al, Juan-al és Carol-al. Az egész buli nálunk volt tartva mivel a szüleim Barcelona-ba, Lunáék Párizsba és Luci valami másik buliba. Nagyjából össze kaptam magam fizikailag, és úgy vártam a vendégeim... Fel vettem egy random Nike pólót ami a kezembe került meg egy hozzá illő fekete rövid nacit a hajam felkötöttem és a szobám ami tükrözi az életem kicsit rendbe szedtem... Megtaláltam Ney egyik pulcsiját... Be dobtam a szekrénybe hátha Maluma fázni fog... A lófaszt! Magamnak tartogatom azt a pulcsit. Lucas beállított a szobámba hogy "megjöttünk" a szívbaj kapott el... Feltessékeltem őket a rezidenciámba az összes alkohollal együtt. A hangulat tök jó volt, nem tudom mennyit ihattunk de azt igen hogy egy pár órára elfeledtem az összes gondomat. Mikor a második Jim Beam-es üveg is kiürült Paquetá köddé vált... Igazából nem is nagyon foglalkoztunk mivel a semmin nevettünk, vagy is sírtunk a nevetéstől. Juan számomra egy kellemes csalódás... De ezt nem említem neki, mivel én sem szeretem ha ezt mondják nekem mivel akkor elkezdek agyalni azon hogy vajon mit gondolt rólam ez elött... Még jó párszor megnéztük az üveg allját, aztán Carol-ért jött Martin... Ketten maradtunk... Igazából ugyan úgy folytattuk az iszogatást... Aztán innen csak annyi van meg hogy csókolóztam MALUMÁVAL!

Reggel iszonyatos fejfájással keltem az ágyamba... Oldalra fordultam és valaki mellkasába ütköztem, először azt hittem hogy Neymar fekszik mellettem... Aztán megszólalt.
- Jézusom... Szét hasad a fejem...
Kinyitottam a szemem és a kolumbiai énekessel találtam szembe magam... Akarom mondani Meztelen kolumbiai énekessel... Ó bazdmeg...
- Megyek iszok egy kávét... Kérsz?
Tekertem magamköré a takarót.
- Nagyon kérlek... Felhozod?
- Aha.
Bújtam bele Ney pulcsijába... Meg az alsó nemümbe. - Figyu szerintem maradjunk csak barátok.
- Jó ötlet.
Amikor kimentem a konyhába, be lestem a nappaliba hátha a bratyóm fent van. Luci helyett Neymar feküdt a kanapén... Na már csak Ő hiányzik.. megpróbáltam észrevétlenül ki csoszogni a konyhába de hát nem is én lennék... Csoszogtam... A srác felpattant a kanapéról, én meg kiértem a helységbe és éppen a kávé kapszulát helyeztem a gépbe. Egy jéghideg kéz csúszott be a pulcsim alá ami mit ne mondjak eléggé nem esett jól.
- Szia cica.
- Olá, mit keresel itt?
- nem jöhetek át a haveromhoz?
- Kylian elment.
- nem Kylian-ről van szó.
- Ó... Hogy haverok vagyunk... Értem.
- a bátyádhoz jöttem észlény!
- Jó, ne kiabálj. Kávét?
Dobtam be még egy kapszulát.
- nem... Mondom nem.
- Jó, értem én. Nem neked lesz.
Fordultam szembe vele. A srác arcán döbbenet futott végig... Aztán elkapta a nyakam és kicsit megszorította majd oldalra döntötte.
- Ez ki műve?
Simított végig a testrészemen, mivel nem válaszoltam neki kicsit erősített a fogásán.
- Elég, a végén még megfolytasz!
Elengedte a nyakam és szúrós tekintettel nézett.
- Ki volt az?
- Juan...
- Juan?
- Igen. De csak barátok vagyunk... Vagy is abba állapodtunk meg.
A lépcsőn az említett személy lépkedett le... Bazdmeg Maluma....
- Hali, nyugi... Tiéd a csaj! Csak sokat ittunk...
Emelte fel a kezét a focista felvonta a szemöldökét és kérdőn pillantott rá.
- Sokat ittatok?
- Ja, Lucas fejébe vette hogy inni kell... Tudod ő az alkoholista haver.
- Nesze.
Nyomtam a kezébe a kávét. Úgy látszik Ney nem nagyon kedveli az énekest... Lehúzta az italt és távozott Júnior meg még mindig ugyan olyan szúrosan nézett.-mivan?
- Mivan? Lefeküdtél a haverommal! Mi lenne?
- Nem önszántamból! Reggel például azt hittem rá hogy te vagy!
- Ó... Milyen cuki... Én voltam?
- Nem, nem te voltál... Gondolom Bruna-val enyelegtél!
A csatár arca megdöbbenést tükrözött... Na ne! Na ne! Pedig csak viccnek szántam. - Tényleg? Tényleg Neymar? És még te vagy felháborodva?
- Nem Lucas-hoz jöttem... Hozzád hogy kezdjük új la...
- azért nem fogom újra kezdeni hogy megint megcsalj!

Jelen pillanatban Neymar Da Silva Santos Júnior fekszik az ölembe... Nem békültünk ki! Csak feljött segíteni össze pakolni... Aztán annyira elfáradt hogy az ölembe között ki... Annyira hiányzott ez az érzés. Fel tápászkodott és egy puszit adott az arcomra... Ami végül csók lett.
- Haragszok rád Rebeka!
Sóhajtotta bele a csókba.
- Én is rád!
Elváltak az ajkaink, de a csatár ismét össze tapasztotta.
- Van egy ajánlatom, most elmegyek edzeni... Addig te össze szeded magad és elmegyünk egy étterembe ahol megbeszéljük az egészet! Oké?
- Benne vagyok!
Pusziltam meg a száját.

Neymar szemszögéből:

Paquetá a barátnőm pártját fogja, Carol alszik, Raffaella még az utcán is elkerül, Apu haragszik rám még mindig... Csak mert nem értettem vele egyett, anya szerint rosszul fogadtam hogy az új palija majdnem egyidős velem ezért nem szól hozzám, Davi-val meg azért vesztünk össze mert... Folyamatosan a Rebivel piszkál, hogy "had beszéljek vele" meg ilyenek... Elhiszem hogy szereti de én vagyok az apja... És ezt neki is elmondtam és ezért haragszik rám... Lehet kicsit túl durva voltam... Egy hatalmas csapódást hallottam és az arcom elkezdett zsibbadni. Köcsög labda!
- Ney jól vagy?
Futott oda Alves.
- Ja... Bocs csak nem figyeltem.
- azt észre vettem... Mi a baj?
- Ahj Dani...
Terültem szét a műfüvön - Az élet... A szerelem és hogy meggondolatlan vagyok néha.
- Na mesélj haver.
- Jelenleg a Rebivel a se veled se nélküled időket éljük... Az egész családom fúj rám... És felcsináltam múltkor egy nőt, aki amúgy elvetette a gyereket de senki sem tudja rajtam, rajtad és a csajon kívül.
- Te normális vagy Neymar?
- nem.
Fújtam ki a levegőt.
- Mihez kezdesz most te bolond?
- először vissza hódítom a szerelmem... Utánna meg nem tudom. Úszok a boldogságba...
- Hogy mondod el neki hogy Bruna-t teherbe ejtetted?
- honnan tudod hogy ő volt?
- Tudod te milyen pletykás Richarlison...
Kacsintott a csapattársam.

Nos úgy ahogy rendbe tettem magam, le fürödtem, megfésülködtem... Miért nem mondta senki hogy a göndör hajat nem szabad fésülni? Úgy áll a hajam mint a széna kazal... Mossam meg? Azt sem tudom hogy kell bekapcsolni a hajvasalót... Vagy az a biz basz ami hangos... HŐSUGÁRZÓ! Nos... Felvettem egy fekete pólót ami nem feszül... Utálom ha feszül, meg egy hozzá illő farmert. Csak mert a Rebi szereti ha feketébe vagyok és így több esélyem van meghódítani. Olyan 98,99%. Gyors rá írtam a szerelmemre hogy indulok aztán beültem a kocsiba és mentem. Ja a hajam egy sapival takartam el. Asszem véletlenül át mentem a piroson... Mindegy úgy is van egy rendőr haverom. A haz elött dudáltam kettőt, és a lány kijött a kapun. Egy piros nyitott vállu felső, egy fekete farmer és valami fekete cipő... A nyakába még mindig ott lógott az "N" betűs nyaklánc. A haja kiengedve... Miért is csaltam én meg?
- Indultunk?
Kérdezte türelmetlenül.
- Ja izé, igen szia.
- Egyszer már köszöntél.
- Tényleg? Tetszik a nyakláncod... Meg a gyűrűd.
- Kösz.
Préselte össze az ajkait. A kezem akaratlanul is a combjára csúszott és simogatni kezdtem...
- Szólj ha idegesít.
- Dehogy idegesít.
Villantott egy lágy mosolyt.

Na kik mentek megint szar étterembe? Persze hogy mi... Szerencsére normálisan megtudtuk beszélni... Csak háromszor sírta el majdnem magát a lány... Olyankor a szívem szakadt meg...
- Ugye tudod hogy azért még mindig haragszok rád?
- Miért? JAAA... Megígérem hogy soha többé nem csallak meg...
Igen azt is megbeszéltük hogy hát amúgy majdnem apuka lettem.- Piros van.
Fordítottam a fejem a lány irányába aki egyből az ajkamnak esett...

- Úgy szeretlek!
Bújt mellém miután megfürödtünk.
- Én is cica.
- Júnior?
- Hm?
Feküdtem rá a melleire.
- hiányoztál.
Felemeltem a fejem és egy lassú csókot leheltem az ajkaira. Arra aludtam el hogy a szerelmem a hajammal játszik... Imádom ezt a nőt... Már csak az a kérdés hogy a szüleimmel és a fiammal hogy beszélem meg a dolgokat? Szerintem ezt hagyjuk későbbre... A Rebi egy puszit nyomott a homlokomra és egy idő után ő is egyenletesen vette a levegőt.