𝙤̈𝙨𝙨𝙯𝙚𝙯𝙖́𝙧𝙫𝙖 , 𝙆𝙖𝙞 𝙋𝙖𝙧𝙠𝙚𝙧

1. fejezet

Helóka! Nina Black vagyok és 17 éves! Barna haj barna szem, egyszóval átlagos vagyok. Külsőre. Belsőre nem így van. Imádom azt nézni ahogy valakit feldarabolnak vagy megkínoznak. Régebben állatokon teszteltem azokat a módszereket amiket filmekben láttam. 

14 éves korom óta nem léptem ki a házból a szüleim jóvoltából. Azt mondták, hogy egy ilyen szörnyetegre nincs szüksége a világnak. Így hát kaptam egy magántanárt aki hetente jön és segít tanulni. Barátaim nincsenek. 

Vagyis de, van egy! A szomszédunkban lakik a Parker család akiknek van hat gyerekük. Csak a legidősebb fiúnak tudom a nevét, a többi elpárolgott a memóriámból. Kai Parker. A fiú aki miatt még életben vagyok. Ő 18 éves és valami elképesztő jó fej. Barna haj, kékes zöld szem. Kurva magas. A fejem teteje az álláig ér. Emiatt még jobban tetszik. A személyisége olyan mint az enyém. Ő is imádja ezeket a morbid dolgokat. Még mielőtt bezártak a házba, együtt kínoztuk a szembe jövő állatokat. Nagyon szerettem vele lenni amit a szüleim nem néztek jó szemmel. Azt mondták, hogy valami fura van a családjával. Azt mondták, hogy nem emberek. És ez így is van, ők boszorkányok. Viszont Kai szipolyo....

-Szia Nina!-törte meg a gondolataimat az éjszaka közepén, az ablakomon bemászó szomszéd fiú

-Szia Kai!-köszöntem neki miközben az ágyban ültem és "olvastam"

-Mit olvasol?-kérdezte miközben lehuppant mellém

-Harry Potter-t!-mosolyogtam rá majd összecsuktam a könyvet és letettem a mellettem lévő éjjeli szekrényre

Közelebb hajolt és adott az arcomra egy puszit. Mindig ezt csinálja, mert tudja, hogy ezzel teljesen zavarba hoz.

-Holnap megölöm a testvéreimet!-közölte nyugodtan

-Végre! Már azt hittem soha nem nyírod ki azokat a dedósokat!-örültem meg a hírnek

-Ezért vagy te a legjobb barátom!-tett friend zone-ba 

-Én vagyok az egyetlen barátod!-nevettem ki 

-Ééééés?-nyújtotta meg az "é" betűt. Ekkor lépteket hallottam amik az ajtóm előtt álltak meg. Kai gyorsan bebújt az ágy alá én meg  kezembe vettem a könyvet.

-Magadban beszélsz?-nyitott be apám

-Nem! Csak olvasok!-néztem rá

-Máshoz nem is értesz! Olvasol meg magaddal beszélgetsz! Csodálkozol ha letagadom a létezésed?-vágta a fejemhez amitől milliónyi darabra hasította az így is rossz állapotban lévő szívemet

-Ne aggódj! Nekem is szégyen, hogy te vagy az apám!-vágtam vissza mire megindult felém  -Ha megint meg ütsz, kibelezlek és megetetem a belsőségeidet a családdal!-álltam fel az ágyról

Nem mondott semmit csak kiment a szobámból és becsapta maga mögött az ajtót amit azonnal kulcsra zártam

-Jól vagy?-szólalt meg mellettem álló fiú mire bólintottam  -Hogy értetted, hogy megint? -kérdezett egy újabb kérdést

-Már mondtam, nem? -értetlenkedtem

-Sose mondtad, hogy bántanak!-mondta miközben visszalépkedtem az ágyhoz. Basszameg tényleg nem mondtam el neki ezeket.

-Nem érdekes! Megoldom!-nyugtattam le miután lefeküdt mellém

Nem mondott semmit csak megsimította az arcomat amitől a hideg is kirázott.

-Megvárod míg elalszok?-kérdeztem tőle de már csukva volt a szemem

-Persze!-mondta és közelebb bújt hozzám

Megöl ez a gyerek! Érzem az arcomon azt a levegőt amit kifúj.... Annyira meg tud nyugtatni, hogy az hihetetlen.