𝙤̈𝙨𝙨𝙯𝙚𝙯𝙖́𝙧𝙫𝙖 , 𝙆𝙖𝙞 𝙋𝙖𝙧𝙠𝙚𝙧

7. fejezet

Lekötözve ébredtem Kai mellett.

-Felébredtetek? Helyes!-gúnyolódott Damon

-Térjünk a lényegre nem érünk rá!-mondtam mire Damon elém suhant és gondolkodás nélkül beleharapott a nyakamba amit a fájdalmas sikításom követett.

Éreztem ahogy áramlik a vérem ami időközben átitatta a ruhámat is. Kibaszottul fájt mit ne mondjak.

-ÁLLJ MÁR LE!-kiabálta Kai mire Damon abba is hagyta és vigyorogva hátrébb állt a boszi mellé -Jól vagy Nina?-fordult felém aggódva a lekötözött társam. Bólintottam bár nem kicsit szédültem.

-Mi rosszat mondtam?-néztem a vérszívóra

-Semmit...csak éhes voltam.-magyarázta meg

-Miért követtetek minket? Ami fontosabb, miért akartatok megölni minket?-tért a lényegre Bonnie

-Tudod BonBon...-kezdte el Kai 

-Így csak én hívhatom!-mordult fel Damon

-Tudod BonBon...nem állt szándékunkban megölni titeket...-kezdtem el magyarázni de sikeresen közbevágtak

-Nem úgy tűnt!-okoskodott Bonnie

-Ha hagynád, hogy végig mondja talán megtudnád az okát is!-vigyorgott Kai

-Szóval...mi csak vissza akartuk hozni a varázserődet, mert csak azzal juthatunk ki innen a...Damon, hogy is hívtad?-kekeckedtem

-Azt mondta, hogy ez az ő személyes pokla!-válaszolt nekem Kai játékosan

-Igen. Az a helyzet, hogy ez nem a te poklod...hanem a miénk! Vagyis inkább Kaié de jöttem vele!-folytattam

-Mit tettetek, hogy ide kerültetek?-kérdezte kíváncsian Bonnie

Összenéztünk Kaival és szemmel kommunikáltunk.

>Kai:-Szórakozzunk még velük egy kicsit...majd megtudják maguktól.

Én:-Számból vetted ki a szót!<

-Figyeltek ti egyáltalán?-türelmentlenkedett Damon

-Kikötöznétek? Valamit csinálnom kellene a sebemmel!-fordultam hozzájuk

Bonnie elém sétált majd elvágta a köteleket amíg Damon Kait szabadította ki.

-Merre találom a mosdót?-kérdeztem miután felálltam és nyújtózkodtam egyet

-Megyek veled!-mondta Damon és elindult fel a lépcsőn

-Hozzá ne merj érni!-néztem Bonniera miközben Kaira mutattam

El ne lopja már a pasimat.

Elindultam Damon után aki már a lépcső tetején járt.

-És kimennél esetleg?-kérdeztem tőle a fürdőszobában állva

-Nem?

A tükörhöz fordultam és megnyitottam a csapot. A seb körül óvatosan elkezdtem lemosni de amikor a harapáshoz értem a szappan elkezdte csípni amitől felszisszentem. Damon megforgatta a szemét majd kikapta a kezemből a rongyot és mögöttem állva lassan a vérző sebhez nyomogatta a rongyot. Ugyanúgy fájt mint az előbb, szóval nem értettem, hogy ennek mi értelme volt de oké.

-Kész!-mondta mire megfordultam de nem mozdult el előlem -Semmi köszönöm?-biggyesztette le a száját

-Ha nem harapsz meg akkor nem kellett volna ezzel fáradnod!-vigyorogtam a képébe majd őt kikerülve kimentem és lebattyogtam a lépcsőn

Kai éppen az egyik fotelben ült és gúnyosan vigyorgott a vele szemben csücsülő Bonniera. Amikor meghallották, hogy lejöttünk egyből ránk kapták tekintetüket. Odasétáltam a fiú elé és kérdés nélkül beleültem az ölébe. Ő átkarolt és adott egy puszit a bekötött sebemre amire elmosolyodtam.

-És hogyan jutunk ki innen?-kérdezte Damon miközben töltött magának italt

-Annyit elég tudnotok, hogy egy Bennett banya vére kell. Az igét tudjuk és megvan a szerkezet is.-mondtam

-Persze...hogy nélkülünk menjetek el, na meg a nagy büdös lófaszt!-jött elénk Damon és kirángatott Kai öléből, hogy vele szemben álljak -És most elmondod az igét!-mondta miközben kurva erősen szorította a csuklómat

Kai felállt és az ujjait Damon nyaka köré tekerte amik alatt piros fény keletkezett, vagyis éppen elszívta az erejét. A vámpír elengedett és földre esett míg Bonnie odarohant hozzá.

-Ezt hogy csináltad?-kérdezte a lány miközben felsegítette a szenvedő Damont

-Szipolyozó vagyok!-világosította fel őket majd rám nézett és elmosolyodott

Sziasztok! Kedves Ninuuusz nem birja a történet nélkül ezért teszek ki egy részt! xd Amúgy, Nina bekeegyezel, hogy folytassuk a sztorikat? <3