𝙤̈𝙨𝙨𝙯𝙚𝙯𝙖́𝙧𝙫𝙖 , 𝙆𝙖𝙞 𝙋𝙖𝙧𝙠𝙚𝙧

9. fejezet

Egy nagy levegővétellel ültem fel egy hideg fém asztalon. Köhögtem egy sort amikor is megláttam a mellettem mosolygó fiút. De tényleg, úgy vigyorgott mint a tejbetök. Nem egészen tudta, hogy mi történt ezért eléggé értetlenül nézelődtem.

-Kai...mi történt?-fordultam felé

-Visszahoztalak!-mondta vidáman és egy hosszú ölelésbe zárt

-Én halott voltam?-kérdeztem de ebben a pillanatban minden beugrott. Ahogy a börtönvilágban vagyunk és haldoklok majd az utolsó kérésemet mondom el neki. Utána pedig minden más ami a halál után történt velem. Erre az emlékre lepattantam az asztalról majd elindultam kifelé. Mindenhol jobb csak ne ebbe a hideg szobában. Valószínűleg hullához volt ezért volt ott tél. Kai utánam futott és átkarolt.

-Minden rendben?-kérdezte aggódva

-Most jöttem vissza a halálból...szerinted?-kérdeztem cinikusan

-Tudom nehéz felfogni de mostmár  itt vagy! Már nincs semmi baj!-nyugtatott

Erre nem tudtam mit mondani, mert összeestem és elájultam.

[...]

Egy szobában keltem ami egyáltalán nem volt ismerős. Kiballagtam az ajtón majd megláttam egy lefele vezető lépcsőt amin lementem. Elnéztem jobbra: semmi, elnéztem balra: zöldséget daraboló Kai. Elindultam felé mire egy fülig érő vigyorral rámnézett.

-Felkeltél?-kérdezte mintha nem látná, hogy ott állok előtte

Nem mondtam semmit csak felültem a pultra és néztem őt.

-Mennyi ideig voltam halott?-kérdeztem hirtelen

-5 hónapig!-válaszolt és elém sétált

-Jézusom!-hitetlenkedtem -És, most a börtönvilágban vagyunk?

-Nem! Kijutottam! Hoztam magammal a testedet és elkezdtem dolgozni különböző bűbájokon. Amikor megtaláltam a megfelelőt eljöttem és elszívtam apám erejét. Utána megöltem majd visszahoztalak!-magyarázta de látszott, hogy valami bántja

-És?-kérdeztem arra utalva, hogy folytassa

-Történt valami aminek nagyon nem fogsz örülni...

-Igen?

-Amikor te meghaltál, Bonnie és köztem történt valami...-hajtotta le a fejét

-Hogy mivan?-kérdeztem dühvel teli hangon és leugrottam a pultról majd kikerülve őt hátrébb léptem

-Egyszeri alkalom volt! Nem jelentett semmit esküszöm! Én csak téged szeretlek! Hiszen...-kezdett el magyarázkodni de kapott tőlem egy brutális nagy pofont ami miatt nem bírta tovább mondani

-Hogy tehetted? 5 kibaszott hónapra nem vagyok itt erre te megfektetsz egy másik lányt? Kai megkérted a kezem!-ordibáltam

-Tudom és sajnálom! Én csak nem voltam magamnál a halálod után...

-Nehogy már engem hibáztass amiért megcsaltál! Tudod mit? Ennyi volt!-mondtam majd a gyűrűt levettem az ujjamról és hozzávágtam. Elindultam kifele a házból de elkapta a kezem.

-Kérlek Nina!-könyörgött

-Ne érj hozzám!-rántottam ki a csuklómat a szorításából majd kisétáltam a házból az ajtót becsapva magam után.

Itt már nem bírtam tovább, az utca közepén eleredtek a könnyeim amit többen is furán figyeltek.

-Ne nézzél vagy kitépem a szemed!-kiabáltam rá a lányra aki úgy nézett rám mint aki még életében nem sírt volna.

Hova mehetnék egyáltalán? Nincs semmi pénzem és nem ismerek senkit! Nem baj! Nina Black vagyok csak megoldom! De most le kell innom magam! Bementem a Mystic Grillbe ami már akkor is létezett amikor bezártak a börtönvilágba. Szinte egyáltalán nem változott. Elsétáltam a pulthoz. Egy szőke srác lépett elém.

-Mit adhatok?-kérdezte

-Valami erőset!-vágtam rá mire egy srác megszólalt mellettemú

-Ilyen korán?-nézett rám perverzen amitől konkrétan rám jött a hányinger

Megforgattam a szemem majd lehúztam az elém tett akármit. Ez hiányzott...

-Mégegyet!-mondtam a pultosnak mire adott is

Lehúztam de még mindig a való világban voltam.

-Faszom!-suttogtam magam elé

-Mi a baj tündérem?-ült le mellém egy vöröses barnás hajú ijesztő pasas

-Jézusom...-suttogtam ezt is

-De flegma valaki!-mosolygott huncutul -Meghívom a hölgyet!-mondta mire a pultos bólintott -Még egy kört?

                                                                                                    ____

-Szóval ott álltam és mindenki engem nézett amikor is...-meséltem a pasasnak full részegen miközben ő jót kacagott. Asszem Klaudia a neve. Nem, ez hülyeség...Nikolas...ez is faszság. Megvan! Klaus! Igen Klaus! Éppen vele beszélgettem amikor egy nagyon nem kívánt személy szólalt meg mögöttem.

-Végre megvagy Nina! Már mindenhol kerestelek!-kezdett el ráncigálni

Teljesen be voltam rúgva és nem is tudtam, hogy miről beszélek.

-Kai...Ugye tudod, hogy nagyon fáj amit velem tettél? Miért nem mardos a lelkiismereted?-biggyesztettem le a szám

-Te teljesen be vagy rúgva! Gyere hazaviszlek!-húzott le a székről

-De én nem akarok!-nyavajogtam

-De jössz!-kezdett el húzni mire Klaus elém állt

-Nem hallottad? Nem akar menni!-indult meg felé

Itt elestem és bevertem a fejemet amit újra a sötétség követett.