𝙤̈𝙨𝙨𝙯𝙚𝙯𝙖́𝙧𝙫𝙖 , 𝙆𝙖𝙞 𝙋𝙖𝙧𝙠𝙚𝙧

10. fejezet

Egy teljesen ismeretlen szobában ébredtem egyedül. Divat lesz idegen szobákba kelnem? Tisztán emlékszek arra, hogy mi történt tegnap mielőtt elájultam. Egyáltalán mitől ájultam el? Baszki...Kainak is elmondtam, hogy érzek. Szuper. A tegnapi fickónál lennék most? Klausnál?

Kinéztem az ablakon és odakint sötét volt. Volt egy naptár amin át volt húzva a tegnapi nap. Szóval akkor ki voltam ütve egy teljes napot. De jó nekem.

Felmértem magamat a tükörben. Nem volt annyira borzalmas. A ruhám épp volt. A hajam kicsit kócos de megoldottam a kezemmel. A sminken kicsit el volt kenődve de azt is elintéztem. Mintha mi sem történt volna. Igaz?

Eszembe jutott, hogy ha kimegyek az ajtón nem Kai fog engem várni palacsintával a kezében, hanem egy idegen fickó. Ezen a gondolaton majdnem elsírtam magam de sikerült visszatartani a könnyeket. Vettem egy mély levegőt majd a kilincset lenyomva kisétáltam a szobából. 

Jobbra néztem: folyosó

Balra néztem: folyosó

Hmm...úgy döntöttem, hogy végigmegyek a folyosón. Elmentem jobbra de zsákutca volt sok sok szobával. Visszamentem és most balra vettem az irányt. Egy lépcső ami lefelé vezet. Elkezdtem rajta lesétálni amikor egy beszélgetés ütötte meg a fülem. 

-A helyében...egyikőtöket sem választanám, de jó szívű vagyok szóval akit kiválaszt az jön velünk! Áll az alku?-kérdezte Klaus

-Mit gondolsz kisöcsém?-hallottam meg Damon hangját. Várj...DAMON?

Halkan elkezdtem sétálni a bejárati ajtó felé de megláttak.

-Áhh, ébren vagy tündérem?-csillant fel Klaus szeme. Igazából...elkezdett minden derengeni. Klaus Mikaelson, az ősi hibrid. Ettől a hideg kirázott és minél előbb el akartam innen tűnni de milyen lenne az már?

-Igen! Köszönöm, hogy idehoztál de most...-mondtam kedvesen

-Nincs mit köszönnöd! Gyere, csatlakozz!-szakított félbe

Még utoljára visszanéztem az ajtóra aztán elindultam az asztalhoz. Itt kettő embert ismertem. A másik kettő még csak ismerős sem volt.

Leültem mire Damon egy "te is itt vagy?" tekintettel ajándékozott meg.

-Szervusz Damon! Rég láttalak! Hogy s mint?-mosolyogtam

-Nina!-mondta tetetett örömmel -Annyira hiányoztál mint biciklire a pedál!

-Ti ismeritek egymást?-kérdezte Klaus

-A börtönvilágban találkoztunk. Megpróbált megölni!-vigyorgott Damon

-Kár, hogy nem sikerült!-mosolygott rám Klaus

-Be sem mutatkozol öcsém?-kérdezte Damon a mellette ülő világosbarna hajú fiútól

-Stefan vagyok! Damon öccse!-nyújtott kezet az asztal fölött amit el is fogadtam

-Nina! Sajnálom a helyzeted! Nem lennék a helyedben!-gúnyolódtam Damonön mire Klaus felnevetett egy kicsit

-Elijah Mikaelson! Niklaus bátyja!-csókolt kezet a mellette ülő öltönyös férfi

-Nina Black!-mutatkoztam be

Utána csöndben ültem és ettem miközben hallgattam a bájcsevelyt.

Valami Elena vére tudja átváltoztatni a vérfarkasokat hibriddé miután Klaus elkezdte velük az átváltoztatás folyamatát. A két Salvatore fiú bele van habarodva a csajba és Elenának kell választani közülük, hogy melyikük menjen vele és Klaussal a hibrid tréningre. Ezen Damon felkapta a vizet majd kiviharzott Elijah-val a nyomában. 

-Nem bánod?-nézett rám Klaus mielőtt ivott volna egy nőből. Megráztam a fejem mire bele is harapott a nyakába és addig szívta a vérét amíg a lány a földre nem esett.

Amikor ez megvolt visszaült és rám emelte a tekintetét.

-Van hová menned kedvesem? A tegnapi fiú szavaiból azt vettem ki, hogy valamit tett ellened ezért elmentél tőle.-hozta fel a témát Klaus

-Nincs de majd kitalálok valamit!-nyeltem egy nagyot, mert éreztem a gombócot a torkomban

-Tudod...én és a bátyám nem bánnánk ha itt laknál. Ameddig nem keresünk neked házat nyugodtan élhetsz itt!-ajánlotta fel

Őszintén, kicsit meglepett a kedvességével, mert nem ezt hallottam róla. Nincs hol laknom...ő pedig nem bánná. Mi baj lehet belőle?

-Köszönöm!-mosolyogtam rá

Ekkor belépett Damon és Elijah de nem ültek le.

Klaus és Stefan felálltak az asztaltól amiben én is követtem őket.

-Sajnálom, de nem áll az alku!-mondta Damon. Mellé lépett egy felszolgáló lány majd a tálcáról ami kezében volt lehúzta a szalvétát. A szalvéta alatt 3 ezüst tőr volt.

Klaus arcáról lefagyott a mosoly és gyilkosan Elijahra pillantott.

-Mit tettél Elijah?-kérdezte dühvel teli hangon

-Amit igértél! Egyesítem a családunkat!-válaszolta az öltönyös mire egy szőke lány sétált be zöld ruhában. Kurva szép volt.

-Rebekah húgom!-mondta Klaus. Na már ezt is tudjuk. Ő egy Mikaelson.

Mindenki jobbra kapta a tekintetét, mert bejött még valaki.

Egy barna hajú fiú régi öltözetben. Nem is rossz. De Kai helyesebb. Jézusom...miért gondolok rá?

-Kol!-lépett hátra Klaus rémülten. Megijedt a testvérétől?

-Hosszú ideje már bátyám!-ment hozzá közelebb

Mégegy fickó suhant be és az egyik tőrt Klaus kezébe szúrta. Őszintén olyan gyorsan történtek az ezt következendő események, hogy fel sem fogtam. Kergetőztek és döfködtek amit Elijah és a Salvatore testvérek full nyugodtan néztek.

-Elmehettek...ez családi biznisz!-mondta Elijah mire a Damon elindult kifelé Stefannal a nyomában

Gondoltam én is húzom a csíkot, mert nem vagyok Mikaelson és elég furán néztek rám az újoncok. Villantottam egy mosolyt majd elindultam fel de egy vörös hajú nő jött felém ami para volt ezért visszarohantam.

-Mi elől futsz?-kérdezte Elijah értetlenül

-Egy ijesztő nő jött velem szembe és valljuk be beszartam!-mondtam és elbújtam az öltönyös mögé

Mindenki engem nézett de én csak a szobába belépő nőt tudtam figyelni. Zöld régi ruha, hosszú hullámos vörös haj. Ki a fasz ez?

-Anyám?-kérdezte Klaus amikor meglátta

Megállt bennem a vérkeringés. Vágod? Ez a Mikaelson mami! Az ősi boszorkány. Hát ez kész.

Nem is figyeltem, hogy mi történik csak agyaltam. Most tuti meghalok! Szóval..itt van a...AZ EGÉSZ ŐSI MIKAELSON CSALÁD. A hibrid, az elegáns pszihopata vámpír, a féltékeny cicababa, és a legjobb: a labilis természetű sorozatgyilkos aki amúgy kurvára hot. MI FOLYIK ITT? Mindenki egy helyen, már csak a papi hiányzik!-nevettem a gondolaton mire furcsán méregettek

-Mi olyan vicces lányom?-kérdezte Esther, asszem ez a neve

Összetéveszt Rebekahval?

-Öhm...Semmi! Én megyek is!-mondta kínosan majd felrohantam a lépcsőn.