Nora Ferell szülei kiskorában meghaltak. Apja régi barátja veszi szárnyai alá Norat, aki inmár felnőtté cseperedet. Orvosként dolgozik New York egyik kórházában ahol, összesodórja az élet egy úgyszint fiatal maffiózóval, Theo Ortegaval.
A lány élete...
Egy szó, egy érintés, a szemel, gesztusok.... S a villanás, amikor érzed, hogy hazudott.
~Nora~
Ajtócsapódásra keltem fel. Kinyitottam a szemem és felemeltem a fejem a puha párnáról. Nyakig be voltam takarózva. Frissebbnek éreztem magam, kipihent voltam. Nem voltak rémálmaim, nem a saját sírásomra ébredtem fel. Vissza bújtam és megjobban magamra húztam a takarót.
-Bassza meg!- ülök fel hirtelen mivel mesztelen vagyok a takaró alatt. Felemelem és visszaengedem a puha, meleg anyagot. Éreztem ahogy az arcomba szökik a pír, de azonnal át is fordul valami másba és realizálódik bennem, hogy majdnem meghaltam.
Majdnem belefulladtam egy kád kibaszott vízbe. Ilyen nincs. Kezdenek beugrani a tegnapi dolgok. Theo megmentett. MÉG RÁM IS MOSOLYGOTT! Akkor tényleg nagy lehetett a baj.
Annyira szerencsétlen vagyok. Jai bácsi nem erre tanított, most biztos forog a sírjában. Meg kell találnom azt, aki ezért felel. Nem érdekel mi árán, vagy ki által, de felelősségre kell vonni a tetteseket.
Le kell lépnem innen!
Magam köré csavartam a takarót és a szekrényhez araszóltam és kivettem belőle az alsóneműket és egy szürke melegítő gatyát egy fehét bő pólóval. Találtam még egy nagy fekete pulóvert azt a derekamra kötöttem. Kaptam még a lánytól Daiatól aki hozzám szokott járni egy cipőt ezért azt vettem fel.
Az ajtóhoz mentem. Arra számítottam, hogy zárva lesz. Most azonban nagy örömömre nyitva volt. Kijutottam a folyosóra, majd elindúltma le a lépcsőn. Iszonyat lassan araszoltam lefele és figyeltem, hogy ne keltsem fel senki figyelmét. De nem mászkált senki sem. Kihalt volt minden.
Gondolom a földszintre érkeztem, mert óriási ablakok voltak a plafontól a padlóig. Edény csörömpölést hallottam, ebből arra következtettem, hogy az a konyha lehet és ha hangokat hallok onnan, akkor ott ember is van. Hátrálni kezdtem az ellenkező irányba. Megpróbáltam, a lehető leghalkabban lépkedni és mivel kő volt a padló, így nem keltettem túl nagy zajt. Körbenéztem és megláttam egy ajtót ami szerintem a bejárati ajtó lehet.
Lépteket hallottam a k1onyha felől mire megmerevedtem. Hátra fordultam és egy zöldes számpár meredt rám.
-Helloka.- mosolyodik el kajánul és lopva felém lépked.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Ha már Dean🤭)
A szívem hevesen vert, meredten néztem a zöld szempárt ami engem méregetett. Nagyon nem tetszik ez a pali nekem.
Egy pillanat alatt hátat fordítottam neki és rohanni kezdtem az ajtó felé, már majdnem elértem amikor hátúlról alkapta a kezem és maga felé rántott.
