Nora Ferell szülei kiskorában meghaltak. Apja régi barátja veszi szárnyai alá Norat, aki inmár felnőtté cseperedet. Orvosként dolgozik New York egyik kórházában ahol, összesodórja az élet egy úgyszint fiatal maffiózóval, Theo Ortegaval.
A lány élete...
"Érzem, hogy szabad vagyok, de tudom, hogy nem vagyok az."
/Emil M. Cioran/
Mivel végül ketten jöttünk el Deanel így gyorsabban haladunk a dologgal mint gondoltam.
-Sok helyre akarsz menni?- Dean unottan dobol a kormányon, közben a közlekedő embereket pásztázza.
-Nem. Nem is akartam eljönni.- forgatom meg a szemem. Chaos a combomra rakja a fejét és megnyalja a kezem.
-Akkor már ketten vagyunk....- nyammogja az orra alatt. Halkan kuncogok, mire felém sandít és mosolyra húzza a száját. -Végre egy kis vidámság.
Rámosolygok, viszont a gondolataim máshol járnak. Az a gondolat, hogy meg kell szöknöm egyre jobban megfogalmazódik bennem. Már több tervem is van és úgy tűnik ennél jobb alkalmam úgy sem lesz.
- Haladj már!- Dean a kormányra csap, majd dudára tenyerel.- Nem hiszem el.....
A kezével megtámasztja a fejét és így zsörtölődik tovább.
A lámpa piros, előttünk és mögöttünk emberek, ennyi helyem van, hogy ki tudjam nyitni az ajtót. Chaos úgy is utánam fog rohanni.
A kezembe veszem a csattom és ledobom a lábamhoz.
-Ohhh.- sóhalytok fel.
-Mi a baj?- kapja rám a fejét az "személyi testőröm".
-Semmi csak leesett a csattom.- legyintek csak egyet, mire hümmög és vissza is fordul. Kicsattolom az övem és a csattot felveszem, majd a hajamba tűzöm.
Óvatosan a kilincsre rakom a kezem és megsimogatom Chaos fejét. A kutyám így már rám figyel.
Egy...Kettő...Három.... nyitom az ajtót és futok amíg csak bírok. Irány a lakásom és összeszedem a cuccaimat és örökre eltűnök erről a helyről.
Akkor egy...kettő....három...
Azonnal kivágom az ajtót ahogy elérek háromig. Mire Deannek feltűnik, hogy mi történik, már 4 méterre járok az autótól. Csak egy pillanatra nézek hátra, hogy Chaos mögöttem van-e. Hála istennek mögöttem van.
-NORAAA.....- kiállt utánam Dean. Nem merek hátra nézni. Csak futok ahogy a lábam bírja, nem állok meg, nem fordulok hátra.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az adrenalin dolgozik a testmeben, a szívem a torkomban. Irányba veszem az aluljárót és ami éppen beérkezik szerelvény arra pattanok fel. Paranoiásan pillantok körbe, hogy van-e valaki aki rámugrana. Azonban az emberek rám sem hederítenek, mindenki el van foglalva a saját problémáival.
Nem ülök le csak behúzódok a sarokba és a fejem a hideg ablaknak döntöm. Chaos hátulról a lábaim közé furakszik és így vizsgálja a körülöttünk lévőket. Fülei felfelé állnak és látom rajta, hogy teljesen be van feszülve. Érzi rajtam az ideget. Remegő kezemet a fejére teszem és úgy kezdem simogatni a fejét, miközben próbálom a légzésemet normalizálni.
