Trauma. (Myg.) Befejezett

11. Fejezet

Mina szemszöge

Próbálok igyekezni, hogy Lisanak megkapjam a bizalmát. Az ő ötlete volt a csajos program.  Épp megyünk be mikor a pláza alatti parkolóban találkozunk néhány régi osztálytárssal. 

- Hé ez nem az a nyomorék Lisa. jött mögülünk egy ismerős hang. 

- Mina! de jó hogy újra láttunk, miért nem jársz suliba? kérdezte Jennie

- Mert az nem nekem való hely. 

- Inkább ezzel a nyomorékkal vagy mint velünk? kérdezte hitetlenkedve.

- Amint látom nektek sem hiányzom. Amint kiteszem a lábam máris átveszed a helyem. mondtam Jennienek.

- Ne hülyéskedj csak vigyáztam rá. legyintett nevetve.

- Aha el is hiszem. nevetettem erőltetetten.

- Nekünk mennünk kell. mondta nyugodtan Lisa.

- Na mi van csak nem visszahozta a cica a nyelved? nevetett Jennie. Hogy bírtam én elviselni ezt az embert?

- Én nem beszélnék így még a végén valaki kivágja a nyelved. mondta gúnyosan. Simán kinézem belőle, hogy megteszi. 

- De nagy lett valakinek a szája. És te vele barátkozol? Lesüllyedtél hozzá. mondta gúnyosan.

- Nem én süllyedtem le hozzá, ti ne vagytok elég magasan hozzánk. mondtam.

- Menjünk nem érek rá ilyen kis kurvákkal foglalkozni. mondta Lisa azzal el is indult a bejárat felé.

- Kit nevezel te kurvának?! sípitozott Jennie. Lisa nem mondott semmit csak bele lött Jennie feje mellett 2 centire a beton oszlopba.

- Téged. Jennie meg sem mert szólalni, de a csatlósai sem. - Na most legyen nagy a szád mondta Lisa. A fiúk mondták, hogy jól lő, de hogy ennyire, hogy oda sem néz. Elképesztő. Látszik, hoy a vérében van. Gyorsan utána szaladtam, de mielőtt bemehettünk volna a plázába leütöttek minket. 

Egy szobában ébredtem megkötözve. Lisa mellettem volt szintén megkötözve, de még nem tért magához. Egy palit jött be egyenesen felém. 

- Hol van? kérdezte. - Hol van a rakomány? épp szólni akartam, hogy nem tudom miről beszél mikor Lisa megszólalt. 

- Ő nem tudja, hogy miről van szó akkor még ne volt velünk. A férfi nagyon dühös lett, és egy akkorát behúzott Lisanak, hogy majdnem leesett a székről.

- Mondd el, hogy hol van! sziszegte a fogai közt a férfi.

- Soha mondta Lisa, de ezzel csak azt érte el, hogy a férfi felpofozta és a gyomrába is ütött.  Ránéztem az arcára, de nem láttam rajta fájdalmat. Ennyire megszokta volna, hogy nem fáj neki? Miken mehetett keresztül? Otthon is kapott meg az iskolában is. Most még jobban bűntudatom lett, hogy bántottam miközben ő nem is csinált semmit.

Mikor a férfi kiment Lisa rám nézett. Majdnem elsírtam magam. A szája fel volt szakadva ahogy a szemöldöke is. Egy monokli volt a szeme alatt.

- Jól vagy? kérdezte

- Ezt nekem kéne kérdezni, de igen semmi bajom. 

- Ne foglalkozz velem. Van rajtad egy karkötő amit én adtam, az oldalán van egy kis gomb. Nyomd meg a fiúknak jelezni fog, hogy bajban vagy. Az enyémet elvedték, de a tiedet nem. Megcsináltam amit mondott.

- Ide fognak találni?  kérdezem

- Van benne egy csíp. Megfognak találni pár óra és itt vannak.