A Háború Dalai: Az ébredő múlt

2.fejezet

K'arthen falai
Ataraxia reggeli színeiben káprázott,Senn pedig már készen állt felmenni a szentélyhez. Felérve viszont nem volt ott senki.
-Hahó? Jöttem uh...az edzés miatt!
Nem jött válasz,így a szentély közepébe ment és várt. Hirtelen valaki elrepült felette,ami lehajlásra kényszerítette. Egy Ardoni volt aranyszárnyakkal. A Mobiliszárny az egyik legjobb választás volt utazásra,úgy tűnt,ennek az Ardóninak ez jutott.
Val Mendaris Senn előtt landolt,majd szárnyai eltűntek a hátáról. Egy nő volt az,körülbelül Sennel egykorú.
-Jó reggelt,Senn! Örülök a találkozásnak! Val Mendaris vagyok,az új tanítód.
-Hali...ömm,jó reggelt,Ky'Val.
-Tűzbe a formalitásokkal,csak hívj Valnak!-azzal elkezdett körözni.-Nem az,amire számítottál? Azt hitted,egy másik öregember jön majd? Higgy nekem,ezután csak mókásabb lesz! Látom,Galleous jól kiedzett. Az első dolog,amit tudni kell a dalokról,hogy mind fizikálisan és mind mentálisan kondiban kell lenni,mert az erőd minden formájából használnak.-azzal abbahagyta a körözést,és a szentély felé mutatott.-Tudod,miért van négy pillér?
-Egy minden dalnak: Protessium,Aggressum,Mobilium és Supporium.-felelte Senn.-Minden pillérbe egy-egy rúnajel volt vésve,jelezve a dalok rendjeit.
-Remek,az olvasás megvan. Akkor ezzel átléphetjük az uncsi részeket. Menj és rakd a dalodat a Protessium pillérbe! Minden Ardoni összesen négy dalt tud használni,egyet mindegyikből,ezért bölcsen kell választanod.
-Hacsak nem Fő Dalod van.-szólt közbe Senn.
-Pontosan. A Fő Dalok minden dalt tartalmaznak azon rendben. A négy Fő Dal használata az összes létező dal használatára jogosít fel. Állj a szentély közepébe!
Senn megtette.
-És most?
-Hallgasd!
Senn várt, miközben a hang elhalkult. Hirtelen halk zaj hallatszott. Senn lehunyta a szemét, és a dalára koncentrált. A Dal egyre hangosabbá vált. Karja lassan felemelkedett felé.
Aztán a Dal energiává vált, körülvette őt, és összeolvadt a testével. Ardoni jelzései fényesen ragyogtak, és újra kinyitotta a szemét, amikor a dolgok elkezdtek csengeni,majd összeesett, ahogy minden elmosódott.
Senn felkelt, és látta, hogy újra a kovácsműhelyben van. Kiment, hogy megkeresse Galleous-t, aki dolgozott.
-Mi történt?-kérdezte.
-Elájultál. Ne félj, ez mindannyiunkkal megtörténik az első alkalommal. Ha azt hiszed, hogy ez rossz volt, csak várj, amíg először megidézed a dalodat.-azzal kuncogott egyet.
Senn leült.
-Hol van Val?
-Ő jól van, visszament a kabinjába. Majd holnap folytatjátok az edzést - persze csak ha rendesen felépültél.
Senn várt, és még egy kicsit elgondolkodott a dalokon.
-A Deathsinger volt a legjobb a dalhasználó?-kérdezte hirtelen.
Galleous megáll és felnézett.
-Ingressus Voltaris az egyik legjobb volt, igen. Amikor az Ardoniakat felkérték, hogy a legutóbbi Alvilági Invázió során használják a Fő Dalokat, versenyt rendeztek a bajnok kiválasztására. Erőt, kitartást és leleményességet vizsgáltak. De tudod, kit kellett volna keresniük?
-Kicsodát?
-Valakit, akinek használni kellene őket.
Senn zavartan nézett, nem egészen volt biztos benne, hogy Galleous mire gondolt.
Hirtelen valami nagydarab dolog repült be a szobába, és a sarok mögött, a látótávolságon kívül landolt. Néhány tárgy csörömpölve a padlóra esett. Csend volt, ahogy mindketten bámultak, és azon tűnődtek, mi történt.
Hirtelen Luna lépett be a szobába a látóterébe. Senn kissé ijedtnek tűnt, Galleous mégis kíváncsibb volt.
-Szóval igazak a pletykák...
Galleous odament a sárkányhoz. Az ajtóból egy hang szólalt meg.
-Légy óvatos... harap.-viccelődött Abigél.
Galleous felnézett, és meglátta Abigélt.
-Örülök, hogy megkaptad az üzenetemet, Abigél. Üdvözöllek. A nevem Galleous Sendaris.
-Honnan tudod a nevem...?
Galleous Senn felé fordult.
-Senn, fejezd be a munkát a kovácsműhelyben. Abigélnek és nekem sok megbeszélnivalónk van.
Abigél Senn felé fordult, és tekintetük találkozott. A nő mosolyogva ismerte fel először Sennt, mire a férfi mosolyogva bólintott vissza.
Galleous és Abbigail egy korlátnak támaszkodva néztek Ataraxiára. Luna játékosan repkedett Ataraxia szabad levegőjén.
-Nem volt igazi kihívás megtalálni téged - az információ- és tudásgyűjtés végül is a specialitásom.-szólt Galleous.- Először egy sárkánytojás tűnt el, aztán a jelentések szerint egy kikelt, aztán egyszerűen követtem a felgyújtott dolgok nyomát.
Galleous úgy mondta ezt az utolsó néhány szót, mintha kissé vicces lenne. Ebből kiderült,hogy Galleous madarakat használ információgyűjtésre.
Abigél Lunára nézett, aki egy közeli lebegő sziklán állt.
-Igen, ez a rossz szokása. Nem is akarom tudni, milyen lesz, amikor megtanulja, hogy saját maga is tüzet okádjon.
-Szóval az elmúlt fél évet azzal töltötted, hogy levadásztad az Unyielding Légiót. Nemes, mondhatom, de nem az a vágy vezérel, hogy megmentsd az ártatlanokat vagy segíts a szegényeken, úgy hiszem. Személyes bosszút állsz rajtuk.
Abigél kissé szégyenkezve elfordította a tekintetét, miközben arra gondolt, hogy a férfinak talán igaza van.
-Sokkal többre vagy hivatott, Abigél.-folytatta Galleous.- Tudtad ezt attól a pillanattól kezdve, hogy megtaláltad Luna tojását. Mit szólnál, ha megküzdenél az igazi ellenségeddel?
Luna lefelé repült, és leszállt a nyílásban. Izgatottan bólogatott a fejével.
-Úgy értem...-felelt Abigél- Van egy befejezetlen ügyünk a Légióval...
Luna megbökte Abigélt.
-De... igazad van. Azon tűnődtem, hol a helyem ebben az egészben... csak nem tudom, hol kezdjem.
-Mennyit tudsz az Végzet Lovagjairól?-kérdezte Galleous.
-Attól tartok, nagyon keveset. Tudom, hogy régen ők uralták Ardoniát... de már több mint száz éve nem volt egy sem.
-Senki sem születik Végzetlovagnak. Néha-néha egy ember... kiválasztódik.
Galleous Luna felé nézett. Abbigail kissé zavartnak tűnt. Luna visszaugrott, és elsuhant.
-Mit jelent ez?-kérdezte a lány.
Nem vagyok benne biztos, de egy dolog érdekel a legjobban... a történelem során még soha nem választottak női Enderlovagot.
Abigél kissé meglepődve néz Ataraxiára. Tanácsot kért Galleous-tól.
-Ez az egész nagyon... meglepő volt számomra. Egyik nap még a farmon dolgozom... most meg egy ősi sárkánylovagrend tagja vagyok. Mi történik ezután?
-Minden alkalommal, amikor az Végzetlovagok...
Csattanás hallatszott, megfordultak, és látták, hogy Senn elejtett néhány szerszámot, mert túl sokat akart cipelni. Galleous folytatta.
-Valahányszor az Végzetlovagok visszatérnek, mindig eggyel többen vannak, ezért az egyikük biztosan a Végzetkirály. De most valami új lehetőségünk van: egy Végzetkirálynő.
Abigél kissé összeráncolta a homlokát, ahogy felfogta a helyzet komolyságát.
-Ha vannak más Végzetlovagok is, hogyan találom meg őket?-kérdezte.
-Feltételezem, hogy visszaszereztél egy Végzet Szemet a legutóbbi Unyielding Légió csempészeitől.
Abigél előhúzta a Végzet Szemet.
-Ez majd eligazít téged. Adok neked egy fegyvert is a fegyvertáramból, hogy helyettesítsd a kőkardodat.
Köszönöm Galleous... Nem tudom, hogyan tudnám meghálálni az ilyen ajándékokat.
Galleous egy pillanatra megállt.
-Amikor az Végzet Lovagjai felemelkednek... az Alvilág mindig követi őket. Ha ez megtörténik, azzal hálálhatod meg, hogy velünk harcolsz az Alvilág ellen. Ami a páncélodat illeti: egész Ardoniában csak egyetlen kovács van, aki obszidián páncélt tud készíteni. El kell menned a Vég birodalmába, Abigél, és meg kell szerezned az Végzetlovagok páncélját. Ott te leszel az Végzetkirálynő.
☆☆☆
Kiyoshi, Lucan és más Felden-csapatok betörtek a bejárati kapun.
-Szóródjatok szét, keressetek alagútbejáratokat!-adta ki a parancsot Kiyoshi.
Szétszóródtak a városban. Lucan Niika után kutatott. Besétált egy épületek közötti térbe, és körbejárt. Hirtelen megjelent Niika a párkányon, ahonnan le is ugrott.
Lucan megfordult és meglátta őt, de azonnal rájött, hogy valami nincs rendben. A szemei kitágultak, és Sorvasztó-hatás árad belőle.
-Niika?-kérdezte gondterhelten Lucan.
Oldalra hajtotta a fejét, hátborzongató módon,ugyanúgy, ahogy a Nekrolord teszi. Hirtelen előrántotta a kardját, és kétszer Lucan felé csapott.
Lucan gyorsan felemelte a kardját védekezésre, és hárította Niika támadását,majd hátrahúzta fejét,hogy kitérjen,de mivel nem akarta bántani a lányt,Niika a földre rugta.
-Ah!
Niika lefelé fordította a kardját, és Lucan felé ugrott, felkészülve arra, hogy beledöfje.
A levegőben egy alak elkapta Niikát, és ellökte magától.
Lucan oldalra gurult, hogy megnézze, ki volt az.
Kiyoshi gyorsan felállt és kivonta a alabárdját Niika ellen, védekezően Lucan és Niika közé állt. Niika odaugrott,fegyvereik háromszor összecsapódtak,majd Kiyoshi visszarugta Niikát,aki felé ugrott,de Kiyoshi átdobta őt a vállán,mire a lány menekülőre fogta a dolgot. Kiyoshi megállta a helyét, majd Lucan felé fordult.
-Ő mindig ilyen?
Kiyoshi lenyúlt, hogy segítsen Lucannek. Lucan ellökte Kiyoshi kezét, és magától felállt.
-Soha! Hát- néha... de ez most más volt.
Lucan végigbámult az alagúton, amelyben eltűnt. A Zuka-erőd szörnyű állapotban volt. Néhány sátrat állítottak fel benne.
A sátor belsejében Kiyoshi a csatáról tartott beszámolót. Frusztráltnak tűnt, de nyugodt maradt.
-Egy újabb vereség.-kezdte Kiyoshi Először Riverstead, most pedig Zuka-erőd.
Kiyoshi az asztalon lévő térképre mutatott.
-Észak felé haladnak a főváros, Felora felé. A következő támadás Ferndale-t fogja érni. Szerencsére a föld alatt lassabban mozognak, így van időnk felkészülni.
-Várjunk csak - nem megyünk le utánuk?-kérdezte Lucan.
Az alagutak az ő területük. Ott lent túlerőben vagyunk, és vakok lennénk a sötétben.
-De Niika ott van nekik odalent. Nekünk...
-És Ferndale tele van civilekkel. A mi feladatunk az, hogy először odaérjünk, és evakuáljuk őket, amilyen gyorsan csak lehet.
Lucan meghátrált.
-Én is kaptam egy üzenetet Northwindtől.-folytatta Kiyoshi Egy krónikást küldenek le, hogy csatlakozzon hozzánk.
Mindenki körülnézett, kissé meglepődve a helyzet komolyságán, hiszen a krónikások általában azt jelzik, hogy valami nagyon fontos dolog történik. Némi mormogás és suttogás töltötte be a termet.
-Ha Northwind küld egy krónikást, akkor a helyzet a lehető legkomolyabb.-mondta Alec.- A nekromantákkal vívott háborúnk akár az Idő következő falára is felkerülhet.
Kiyoshi Lucanhez fordult.
-Lucan. Mivel nincs igazi katonai kiképzésed, téged bízlak meg, hogy vigyázz a Krónikásra. Ő egy Felina nőstény... pont az a fajta, akire szeretsz ráugrani.
Lucan erre a sértésre átugrott az asztalon, és megragadta Kiyoshit. Mindketten a földre zuhantak.
Az őrök lerántották Lucant Kiyoshiról.
-Engedjétek el!-szólt Kiyoshi
Az őrök elengedték Lucant, aki még mindig dühösnek tűnt. Kiyoshi intett az őröknek, hogy álljanak hátrébb.
-Ha már harcolni akarsz velem... legalább tisztességesnek kellene lennie.
Lucan bevágta az első ütést. Kiyoshi hárított, de Lucan gyorsan egy aláütéssel követte, és mellkason találta Kiyoshit.
-Umph!-kiáltott fel Kiyoshi.- Ugyanaz az utcai patkány, mint mindig.
Kiyoshi visszatámadt. Lucan blokkolt, de Kiyoshi felugrott, és a lábát Lucan vállára tette, majd a földre rántotta, és leszorította.
-Ah!
-Ne feledkezz meg a helyedről, Lucan.
Kiyoshi leszállt Lucanről. Lucan a földön maradt, nehezen lélegzett. Nem szuper nehezen, csak épp eleget a gyors küzdelem után.
Kiyoshi a katonái felé sétált.
-Elutazom a többi királyságba, és erősítést kérek. Amint tudok, visszatérek.
Megállt, és visszanézett Lucanre, majd Alecre.
-És vidd el orvoshoz. Gondoskodjatok róla, hogy ápolják, és hogy jobb állapotban legyen, hogy fogadni tudja a Krónikást, amikor megérkezik.
-Igen, uram.
Lucan még mindig a földön feküdt, lehunyta a szemét. Tudta,hogy nem fog könnyen elszabadulni,hogy megmentse Niikát.
☆☆☆
Senn és Val a gyakorlótéren áll. Senn megpróbálta aktiválni a Dalát, Val figyelt.
-Folytasd csak Senn, már majdnem megvan.
Egy energiapajzs kezdett kialakulni Senn körül, mielőtt eltűnt.
-Ha! Láttad ezt?-kérdezte izgatottan és büszkén Senn.
-Valamiféle energiapajzsnak tűnt.
Senn megnyugodott, és Val felé fordult.
-A szárnyaidon kívül van még más dalod is?
-Van egy Aggressium dalom, de... Galleous nem akarja, hogy használjuk őket a kiképzés alatt.
Val a kovácsműhely felé fordult.
-Azonban... Galleous nem figyel. Gyere ide.
Val egy kicsit odébb sétált, és Senn követte.
-A legtöbb Dalt csak a testeddel tudod irányítani, de az Aggressium Dallal képes vagy energiájukat egy boton vagy más fegyveren keresztül irányítani. Nálam nincs ilyen, szóval...
Val kilőtte az Aggressium Dalát,az Aggrobbanást, ami lustán körberepült, majd lefelé ívelve eltalálta a kovácsműhely oldalát.
Val és Senn szemei tágra nyíltak.
-Most... -kezdte Val.-Itt lenne az ideje, hogy elmenjünk. Gyerünk már!
Val és Senn futásnak eredtek, és leugrottak a szigetükről egy közeli szigetre, majd nagyot bukfencezve landolntak.
-Hát, ez jól ment.-mosolygott Senn.
-Hé, sokkal rosszabbul is elsülhetett volna.-nevetett Val.- Galleous utálja a Dalokat... főleg az Aggressiumot.
Kényelmesebben elhelyezkedtek, és egymás mellett ültek a szélén, Ataraxia fölé nézve.
-Azt mondta nekem, hogy már nem használja Dalokat...-mondta Senn.- De nem mondta el,hogy miért.
-Galleousról sok minden rejtély marad. Csak annyit tudok, hogy valamikor...Ardoniakat tanított a Dalok használatára.
Miközben Val beszélt,Galleous kisétált a kovácsműhely elé,büszkén nézve Ataraxiára.
-A Nagy Háború idején, azt hiszem, sok tanítványa, néhányan a testvérei közül, meghaltak.-folytatta Val.- A Dalokat hibáztatja a halálukért - a háborúért a Fő Dalokat okolja.
-Te mit gondolsz?
-Szerintem többről szól a történet. Miután kiképeztek, visszaküldtek Mendáriába, hogy megtanuljam a Dalokat. Azt hiszem, tudta, hogy közeleg a háború.
Val várt egy pillanatot, mielőtt folytatta.
-De most a Voltarisok már visszatértek... és a háború elkezdődött. A kiképzés ideje lejárt.
-Igazad van. A családomat megölték a Voltarisok... és én semmit sem tettem, hogy megbosszuljam őket.
-Ez nem teljesen igaz. Sok mindent megtanultál, ami segíthet a harcban. Talán itt az ideje, hogy csatlakozz az igazi csatához.
Senn elgondolkodott ezen,majd tovább nézte Ataraxiát.
☆☆☆
Aren és Igneous megérkeztek a K'artheni falhoz.
-Az ott a K'arthen-fal.-mutatta Aren.- Ha be akarsz menni oda, hülyébbnek kell lenned, mint egy szakács, aki gombalevest árul... csakhogy az nem gombaleves, mert nem tettek gombát a levesbe, és aztán eladják neked, remélve, hogy nem veszed észre.
Igneous felvonja a szemöldökét, zavarba jön a furcsán konkrét példán.
-Akkor miért akarsz bemenni oda?
-Az okaim a sajátjaim. Hogyan jutunk át rajta?
-Nem fogunk. A fal azért készült, hogy a magadfajta embereknek üzenje, hogy maradjanak távol. Amit K'arthen nem akar, hogy tudj, az az, hogy nincs elég védelmük, hogy az egész határt figyeljék. Menjetek nyugatra a hegyek mentén - ott megtaláljátok a hágót.
-Köszönöm, Aren.
-Sok szerencsét, Igneous! Te vagy a legbátrabb magnorit bolond, akivel valaha találkoztam! Talán még találkozunk.
Aren egyedül sétált el a sivatagi szélben.
Igneous áthaladt a K'arthen-hegységen. Beért K'arthenbe; a hely csupasz kő volt, ameddig a szem ellát. Egy közeli Magnorit őr sétált ki a Kaelos-hegyből, a legközelebbi városból,gyémántcsatabárddal kezében.
Az őr arrafelé nézett, ahol Igneous volt, és feszülten megindult felé. Amikor az őr a szikla mögé nézett, Igneous eltűnt.
Igneous K'arthen puszta síkságán utazott. Egy kőszakadék alján sétált. Volt még néhány Magnorit a környéken.
Egy nagy ajtónyílás felé sétált a sziklában, és áthaladt rajta.
Bent megállt, és feltárult előtte Tartarus nagy csarnoka, K'arthen fővárosa.
<~FOLYTATJUK...~>
Megste S:

Blitzbot Raj:

Val: