A történetben most pár évvel később vagyunk
-Emlékszel Kacchan? Ezen a napon jöttünk össze!-mutatott Deku boldogan a naptárra
-Ch..igen..emlékszem..-komorodott el Bakugo
-Kacchan? Mi a baj?-ment oda aggódva Deku barátjához majd ölelésbe húzta
-Mindig eszembe jut hogy majdnem elvesztettelek
-De csak majdnem! Ha te velem vagy Kacchan minden rendben van! Mostmár én vagyok a legboldogabb fiú a világon!
Barátja csak visszaölelte majd felkapva őt elvitte a közös apartmanjuk közepén álló kanapéhoz ahol óvatosan ölébe ültetve Dekut leült vele.
Deku kezein ezen napig látszanak a pár évvel ezelőtt felkarcolt sebek,de már csak egy mérföldkőként tekint vissza rájuk.
-Kacchan,ne hibáztasd magad kérlek-nézett le a fiú a pulóvere alatt megbújó vágásokra.
Barátja csak óvatosan simogatta őket majd apró csókokat hintett bőrére. Minden nap megnézte barátja hegeit,ezzel emlékeztette magát arra hogy mennyire is fontos neki Deku. Jobban vigyázott rá mint bárki másra a világon.
Deku a mindene.
-Boldog évfordulót Deku-nézett szemeibe
-Boldog évfordulót Kacchan!-mosolygott rá kedvesen
-Deku,szeretném ezt a napot megpecsételni-tette ki öléből Dekut
-Igen? Mivel?-kérdezte izgatottan Deku
Bakugo szó nélkül letérdelt elé majd a zsebéből egy kis dobozkát húzott elő amit kinyitott. Egy aranyos,pont Deku ujjára illő gyűrű volt benne.
-Deku,Leszel a-
-Igen!-Deku nem is hagyta hogy végig mondja,rögtön igent mondott,tudta hogy Kacchan az akivel az életét szeretné leélni és jövőbeli gyermekeik felnevelni.
De ez már a jövő..
Sziasztok! Szinte bűntudatom volt ennek a könyvnek a lapos vége miatt,így egy kis rövidke véget írtam neki..nem mondom hogy ez egy mestermű,de most ennyi jött ki belőlem és gondoltam megosztom veletek. Remélem tetszik.
Bármilyen kritikát szívesen fogadok a hozzászólásokban!
Szeretlek titeket😘
