Deku szemszög;
Csak pislogva álltam a mosdóban.
Kacchan érdekektem?..
Nemsoká viszont csöngettek így félve visszasétáltam az osztályba és miharabb leültem. Valaki tekintét éreztem magamon de nem tudom ki lehetett az,emiatt kissé feszült voltam,mi van ha ismét bántani akarnak?
Mikor az órának vége lett szokásosan elindultam egy csöndes helyre ahol remélhetőleg Kacchan és barátai nem találnak meg,persze volt már rá példa. Soha nem vagyok biztonságban.
Lassan eszegetve néztem az eget az iskola egy eldugott részén. Szemeim elvesztek a felhők és a gyönyörű kék ég látványában,de lépteket hallottam. Elkezdtem remegni és próbáltam egy helyet keresni ahol elbújhatok ami végül egy bokor lett. Talán zöld hajam segít is a rejtőzködésben.
A léptek egyre közelebb és közelebb voltak amég meg nem láttam befordulni Kacchant egy lánnyal az oldalán. Kacchan..és..egy..lány?..
-Sz-Szóval B-Bakugou? M-mit szeretnél?-a lány belepirult mondatába. Egy pillanatig még azt hittem a lány készül valamit mondani de ezek szerint Kacchan volt aki idehívta.
Kacchan csak bólintott egyet a lány mondatára majd közelebb hajolt,ajkaira súgott egy halk és édes ,,Szeretlek"-et majd összetapasztotta ajkaik. Szemeim elkezdtek szaporán könnyezni és homályosan láttam.
A lány viszonozta Kacchan csókját és kezeivel átkarolta Kacchan nyakát. Én csak minél halkabban próbáltam szipogni és törölgetni könnyeim. Mivel ha meglát nagy bajok lesznek. Csókjuk mély és hosszú volt. Szóval Kacchannak van egy barátnője..belül lassacskán teljesen meghaltam mikor mindketten elváltak és szuszogva adtak egy utolsó puszit majd elindultak vissza. Mikor kellő távolságra voltak kijöttem a bokorból és hangosan zokogni kezdtem.
Bárcsak a lány helyében lehetnék.
A sírást nem tudtam abbahagyni,akármennyire is akartam,végül órára sem mentem be.
Kinek hiányoznék?
Kisírt szemeim vörösek voltak és kellőképpen fájtak is. Csak pislogtam magam elé és azon gondolkoztam
Mit tettem?
Körülbelül fél óra múlva megszólalt a kicsengő. Lassan feltápászkodtam és elindultam vissza a termekbe. Néhányan csodálkoztak szemem látványán,de különösebb figyelmet nem adtak neki. Mikor felértem a terembe minden szem rám szegeződött és azé a 2 bizonyos emberé is.
Én csak egy hatalmas mosollyal a számon leültem padomba mintha mi sem történt volna és csak néztem ki a fejemből.
Nem érzek semmit,csak azt hogy fáj.
Rettentően vártam a nap végét hogy hazamehessek,azért mert nem akarom hogy ma már mégegyszer bántsanak,másrészt hiányzik a penge.
Mikor megszólalt az a bizonyos csengő felkaptam táskám és szinte rohanva elindultam haza. A kapunál egy kéz galléromnál fogva húzott vissza és lökött el.
-Hova hova ilyen sietősen nyomi?-ismét a szokásos 2 embert,Kacchan barátait láttam meg
-U-Uhm k-k-kérlek ne bántsatok!
-Ch!-rugott belém Kacchan hátulról. Rettentően fájt és levegőt is nehezen kaptam a rugás miatt,de előröl egyikőjük gyomromba rugott amire összekuporodtam és csak nyöszörögni tudtam a fájdalomtól.
Miért történik ez velem?
-Elég lesz menjünk!-nevetett fel Kacchan barátainak szólva.
Én pedig csak homályosan látva kuporogtam a földön mialatt egész testem csak a fájdalom járta át.
Nagynehezen összeszedtem magam és sírva de hazamentem. Szerencsére anya nem látott meg mikor hazaértem,így be tudtam menni szobámba lebukás nélkül,majd magamra is zártam az ajtót. Gyorsan bedőlten az ágyra és pengémet kerestem. Nemsoká meg is találtam. Remegő kézzel nyomtam csuklómra a pengét és húzogattam rajta minél többször,majd haladtam lentebb alkaromig.
Soha nem fog szeretni Kacchan.
Kezemet egészen csuklómtól alkaromig mély vágások borították,pár csikarás és nagy folt is borította testem. De nem érdekelt.
Üres lettem.
