Deku szemszög:
Mikor odaértem a szekrényhez halkan kivettem a cipőimet amibe belebújtam és elindultam hazafelé.
Egy kis séta után Kacchant láttam meg 2 barátjával oldalán. Nem akarom hogy ismét bántsanak..
Kicsit lassítottam lépteimen hogy véletlenül se hallják meg de egyikőjük nevetés közben hátranézett majd meglátott engem.
-Nézzétek csak ki van ott~-száját gonosz mosolyra húzta és elindult felém lassú léptekkel.
-Deku!-morgott rám Kacchan mikor hátranézett.
Lassan elkezdtem hátrálni de felbuktam és nem tudtam tovább menni. A két barátja szorosan megfogta csuklóm és Kacchan elém állt. A félelemtől csak remegni tudtam és könnyezve rázni a fejem.
-Dekuuu~ Na mivan sírsz?-nevetve megfogta és eldobta táskámat amiből kedvenc füzetem is kiesett. Kacchannak megakadt a szeme rajta és elindult felvenni.
-Kacchan kérlek ne!-kiáltottam könnyek között utána.
Felvette a füzetet aminek lapjait egyessével tépte ki szemem előtt. Mikor elért a laphoz amin ő van elcsodálkozott rajta,de ezt nem szaggadta ki,csak óvatosan kivette és elrakta.
-Kacchan?....
Ő csak morgott egyet majd folytatta a füzetem lapjainak tépkedését. Mikor végzett már halkan zokogtam de a kezem még mindig nem engedték akármennyire is próbáltam volna kiszabadulni.
Mikor végzett minden egyes lapjával füzetemnek elém dobta,barátai remegő kezeimet elengedték majd nevetve elmentek.
Csak összerogyva néztem könnyekkel teli szemeimmel az összetépett lapokat. Ez volt az utolsó reményem ami boldogságot adott nekem..
Olyan mintha egy ollót forgatnának bennem,ami lassan és borzasztóan fájdalmasan megöl.
Lassan szipogva feltápászkodtam,remegő kezeimmel összeszedten a darabokat és egy közeli kukába dobtam.
Hazafelé lassan,csöndben mentem mialatt szemeimből folyamatosan hullottak ki kövér könnycseppjeim.
Mikor hazaértem gyorsan letöröltem őket és egy "maszkot" Felvéve boldogan üdvözöltem anyát.
-Hazaértem ^^
-Oh Kisfiam milyen volt a mai nap?
-Fárasztó mint a többi szóval mennék pihenni
-Rendben-simogatta meg fejem
Nem akartam anyának soha elmondani mik történnek az iskolában,van már elég terhe még emellett is. Amúgy is tudom hogy csalódott mert képességnélküli fia van.
Egy semmirekellő..reménytelen képességnélküli
Gyorsan felsiettem a szobámba ahol magamra zártam az ajtót és rögtön be is borultam az ágyba. Könnyeim egyre jobban gyűltek és gyűltek egészen addig amég nem kezdtem el halkan a párnába belefúrva fejem sírni.
A párnából fátyolos szemeim kivettem és csuklóimra tévedt a szemem.
Talán meg kéne próbálnom?
Sokan csinálják. Miért ne próbáljam meg?
Lassan kikeltem az ágyból majd halkan átmentem a fürdőszobába ahol kerestem egy éles dolgot ami egy penge volt.
Lassan ráhelyeztem a pengét a csuklómra és elkezdtem végighúzni. A fájdalomtól szemeim könnyeztek és felszisszentem tőle,de folytattam. Egy idő után kezdett megtetszeni ez a fájdalom. Jó érzés volt lelki problémáim
"Átönteni" A vágásokba. De mégis fájt. Miért jutottam el idáig? Mit tettem?
A vágások egyre csak szaporodtak csuklómon. Végül mélyebbeket vágtam de nem sokkal később abbahagytam mert nem láttam a vértől.
A pengét zsebembe csúsztattam,kezeimet lemostam ami eléggé fájdalmas volt mivel csípte a vágásokat a víz,emellett a mélyebbek alapból is nagyon fájdalmasak voltak.
Én csak egy senki vagyok.
A kezeimet letöröltem majd lekötöttem őket fáslival és halkan visszasurrantam a szobámba ahol lassan elnyomott az álom.
Elnézést,ez nem lett a legjobb rész,de remélem tetszik ^^'''''
