Deku szemszög:
Az este nehezen aludtam el,körülbelül 2 órát aludhattan ami táskás szemeimen meg is látszott.
A fürdőben megmostam az arcom hogy hátha kicsit jobban fog kinézni az arcom,de nem sokat értem vele. Ugyan olyan mosottszar arcom volt mint tegnap óta. A vágásaim fájtak,az ütések fájtak és legjobban a szilánkokra tört szívem fájt.
Add fel.
Táskámat nehezen felkaptam,anyától egy kamu mosollyal elköszöntem és ismét megindultam az iskolába.
Csak csendben lépegettem az iskoláig. Minden lépéssek egyre közelebb kerültem ahhoz a helyhez ahol mindenki gyűlöl,mindenki lenéz és bánt.
Egy sóhaj kíséretében beléptem az iskolába és már tudomást nem véve a néhány megszólalásról mentem a termünk felé. A folyosón egyre közelebb érve egy szőke hajkoronát láttam meg. Egyre közelebb és közelebb értem. Kacchan csókolózott azzal a lánnyal akivel tegnap is láttam,szóval ő a barátnője.
Gyorsan elsuhantam mellettük néhány könnycseppel szememben és gyorsan leültem a termünk padjába.
Gondolataimban elveszve egészen a csengőig ültem csendben néha egy-két kövér könnycseppet elmorzsolva táskás szemeimről.
Csengőkor az ajtóban megláttam Kacchant aki még egy utolsó puszit nyomott barátnője szájára majd egy halvány mosollyal arcán leült.
Rám soha nem fog így mosolyogni.
Az óra nagyrészén nem jegyeztem meg semmit,mivel saját kis világomban merengtem el. Az óra végén összepakoltam a könyveimet majd a következő órára várva csak néztem ki a fejemből.
Néhányszor Kacchan barátai megszóltak egy-két dolog miatt de csak egy "mhm"-el elintéztem az egészet.
Nem tud már fájni
Általában felidegesítették magukat ezen és valamit hozzámvágtak,Kacchannal együtt. De én csak néztem ki könnyekkel teli szemekkel magam elé próbálva elfelejteni mindent.
A következő óra hasonlóan telt,nem jegyeztem meg semmit és csak könnyezve ültem a padban.
Kicsengőkor közölték velünk hogy az utolsó óra elmarad,így hamarabb hazamehetünk.
Végre,valami boldogság.
Lassan összepakoltam a cuccaim,várva arra hogy mindenki elmenjen. 10 perc múlva mikor már egyedül voltam és indulni készültem Kacchan két barátja jött be a terembe. Az ajtót becsukták,hogy futni ne tudjak és csak gonoszan nevettek ezen.
-Na helló nyomi!
-Mivan netán nem aludtál crybaby?-nevetett fel egyikük
Én csak bólintottam rá és vártam az ütésekre amik hamarosan jöttek is. Egyet arcomra,egyet lábamra és egyet ismét gyomromba kaptam. Mikor úgy gondolták hogy számukra elég lesz ez a kis "szórakozás" nevetve elmentek.
Csak összerogyva ültem a földön érzéstelen arccal elgondolkodva életemen.
Muszály nekem ezt csinálnom?
Néhány könnycsepp elkezdett kijönni szemeimből amit le is töröltem,de ezekből egyre több és több lett. Végül halk nyöszörgésbe torkollott sírásom egészen addig amég valaki nem jött be a terembe. Felemeltem fejem és Kacchant láttam meg.
-Bánts te is nyugodtan-mosolyogtam rá könnyek között
-He?
-Mindig ezt csinálod,most is nyugodtan rugj meg,tépd szét a dolgaim..!-tört ki belőlem a sírás
Kacchan csak nézett rám pár másodpercig majd egy "CH" után csak odadobott nekem egy zsebkendőt amin meglepődtem.
-Mi a faszért vágod magad?!
Én csak hallgattam egy ideig amég könnyeim el nem áltak és néztem rá táskás szemeimmel,mialatt ő válaszomra várt.
-Tudod Kacchan..A kezemre rajzolok,a füzetem helyett amit széttéptél
