A Kiválasztott! 2. évad

10. Bella Tomson

Nagyon sajnálom hogy ilyen rég volt rész. Remélem ez most elnyeri tetszéseteket. A következő részekben jönnek az izgalmas részek. 😉

Helyesírásért bocsii!

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Visszafele tartottunk a toronyba. Miután oda értünk és leszálltunk meg ott voltak a gyerekek, de nem egyedül mert már felnőttek is voltak.

- Ev. - kiáltja Loren és felém fut. Én pedig mikor ide ér a karjaimba zárom. - Hol voltál? - kérdezi

- Csak volt egy kis melóm. - mondtam.

- Képszeld, itt van anyukám. - közölte velem egy hatalmas mosollyal. Mire én is mosolyogtam. - Aszt mondta nagyon aggódott értem. Moszt beszél a bácsikkal. - mutat arra ahol egy 20 éveiben járó anyuka beszél.

- Ennek őrülök hogy megtalált. - tűrök egy tincset a füle mögé. - Az erődről tud?

- Ühüm. - bólogat. - Aszt hittem, így majd nem fog szeretni, de aszt mondta hogy akármilyen is legyek szeret. - nézett az anyukájára, aki éppen ide pillantott így meglátott minket és ide tartott. Felálltam Lorentől es felé fordultam.

- Maga biztosan Evony. Bella Tomsom vagyok. - nyújtja a kezét.

- Akkor nekem nem is kell bemutatkoznom. - rázok vele kezet.

- Köszönöm hogy megmentette a lányom, hálás vagyok.

- Nem kell semmit megköszönni. Hisz ez a feladatom. És ilyen aranyos lányt nem hagyhattam ott. - mosolygok Lorenre. Ő pedig csak zavartan áll.

- Loren szerintem kérdezni szeretnél tőle valamit. - fogja meg a vállát Bella.

- Aszt akartam, hogy bemutatsz Amerika Kapitánynak? - néz fel rám félve.

- Persze. Gyere. - nyújtom ki a kezem, amit megfog és Steve felé vesszük az irányt.

- Sziasztok. - köszön.

- Szia. Ez a csöppség itt Loren. - mutatok az említett felé.

- Szia Loren. - guggol le hozzá. - Nagyon bátor kislány vagy.

- Köszönöm. Te is nagyon bátor vagy. - mosolyog. - De a legbátrabb az Ev.

- Tudom.

- Szereted őt? - kérdezi Loren.

- Mindennél jobban. - néz rám Steve.

- Jó választás. - bólogat Loren, én pedig csak nevetek.

- Loren drágám mennünk kell. - szol az anyukája.

- Örülök hogy beszéltünk Loren. - A kislány nem mondott semmit csak megölelte, Steve látszólag meglepődött, de aztan viszonozta. Miután elköszöntek oda kísértem Bellához.

- Legyél jó kislány és fogadj szót anyunak. - guggolok le.

- Hiányozni fogsz. - ölel meg.

- Te is nekem. - viszonzom tettét. Majd meghallom hogy szipog. - Héj. - tolom el magamtól. - Még találkozunk.

- Remélem olyan bátor leszek mint te. - mondja, majd megtörli a szemét.

- Már most az vagy. - suttogom. Majd felállok.

- Köszönjük mégegyszer. Viszlát. - mondja az anyukája. Én pedig csak integetek. Miután elbúcsúztam Lorentől fel mentem a toronyba.

- Jarvis segíts nekem. - szóltam az intelligenciának, miután a nappaliba értem.

- Miben segíthetek? - kérdezi.

- A labor környékén lévő összes kamerát mutasd. - utasítottam.

- Máris. - én pedig közben elő hívtam Főnixet és Sast.

- Királynőm. - mondja Főnix

- Most már nem csak az idegent keressük, hanem a jogart is. - mondtam nekik.

- Indulunk. - bólint Sas.

- Kamerák készen állnak. - szól Jarvis.

- Ha bármilyen gyanús alakot látsz szóljon a riasztó. - adom parancsba közben a kamerákat figyelem.

- Értem.

Pár órával később

Itt ülök pontosan több, mint 2 órája és semmi. Azt hittem ez könnyebb lesz, de be kell hogy valljam, hogy nagyon nehéz. Ez idő alatt a többiek is feljöttek, majd közöltem velük, hogy a figyelem a kamerákat. Megfogom találni az idegent és a botot is.

Éppen a témát iszogatom, miközben a kamerákat bámulom.

- Evony. - hallom meg Főnix hangját, majd megjelennek. - Nézd meg a kettes kamerát. - én azonnal kinagyítottam. De még késő az idegen akkor ment ki a képből.

- Francba. - ütök az asztalba. - Mi történt? - fordulok feléjük.

- Egy darabig rajta voltunk, majd egyszer eltűnt. - kezdi Sas.

- Láttuk, hogy a kettes kamera közel van és lehet arra mehet, így azonnal ide jöttünk. - fejezte be Főnix. Én csak sóhajtva leülök. - Sajnáljuk Ev.

- Nem a ti hibátok. - rázom meg a fejem. - Nekem kellett volna figyelni.

- Talán jobb lenne ha pihennél, késő van már. - mondja Sas.

- Igazad van. - nezek az órára ami este tíz órát ütött. Felkeltem lekapcsoltam mindent Főnixéket pedig visszahívtam. Az emelet felé vettem az irányt, majd a szobánkba mentem. Mikor beléptem egy alvó Stevet találtam. Oda mentem hozzá és homlokon pusztultak, azonban erre felébredt.

- Ev még nem alszol? - kérdezi rekedtes hangján?

- De igen most megyek fürdeni. Nem akartalak felébreszteni. - mosolygok rá.

- Semmi baj. - viszonozza tettem. - Menj fürödj le. - mondta. A fürdő felé lépkedtem és elvégeztem bent a dolgaimat. Mikor kész lettem, Stevehez bújva aludtam el.