A Kiválasztott! 2. évad

5. Alex Storm

Itt egy újabb rész. Tudom lehet nem valami érdekes, ha leírom a beszélgetést, de muszáj vagyok, mert akkor a könyv 5 részes lenne. Megszeretném köszönni, hogy az előző könyvemen már megvan az 1000 nézettség. Majd jelentkezek, jó olvasást!

Helyesírásért bocsi!

~~

A kávémat iszogatva vártam Carly-t. Sokszor pillantottam végig az embereken, hogy nem-e gyanúsak. Eléggé oda figyelek mostanság, hisz a legutóbbi találkozásunkon is, megtámadtak minket. Igen jól olvastátok 5 hónapja nem láttam a barátnőm. Sokszor hiányzott nekem és még a mai napig is. Persze telefonon beszéltünk, de mégsem olyan mintha személyesen találkoznánk. A gondolatmenetemből a barátnőm ébresztett fel.

- Ev. - rohant hozzám, amint megláttam elmosolyodtam majd a karjaimba zártam. Sokan néztek minket de akkor nem igazán érdekelt. Csak az számított, hogy velem legyen.

- Hiányoztál. - mondta miután elengedett.

- Nekem is nagyon. - ültem le, amit követett. A pincér odajött és felvette a barátnőm rendelését, majd amikor elment letámadott a kérdéseivel.

- Na és hogy vagy?

- Milyen kapcsolatban lenni?

- Nehéz a hősködés?

- Miért nem beszélünk többet? - jöttek a kérdések, majd leállítottam.

- Carly. - fogtam meg kezét. - Lassabban. - mondtam. - Először is nem követtek? - kérdeztem meg, majd elvettem a kezem, hogy tudja inni a kávéját.

- Nem vettem észre. - rázta meg fejét. - Miért? 

- Csak a biztonság érdekében. - vontam vállat.

- Akkor most én kérdezek. Mizujs? Hogy vagy? - iszik bele az italába.

- Semmi érdekes. És a másik kérdésedre a válasz szétesett vagyok. - dőltem hátra a székben. 

- Szétesett? - ráncolja a szemöldökét.

- Dolgozok egy ügyön, de nem haladok előre. - sóhajtottam. - De nem én vagyok a téma. Veled mizujs? - nézek rá.

- Én jól vagyok, tanulok. - forgatta meg a szemét. - Éss hogy van a szőke herceged? - húzza fel a szemöldökét.

- Steve elég sokat aggódik, de amúgy jól. És neked van valami fiú? - hajolok előrébb.

- Hát... - vakarja meg a tarkóját, én nekem csak ki kerekednek a szemeim.

- CARLY OLIVIA JOHNSON - nézek rá dühösen. - Te neked van barátod?

- Igen. - böki ki. - Azért nem mondtam, mert telefonba nem lett volna jó. - néz rám mint egy most született bárány.

- Akkor is mondhattad volna. - akadok ki, majd sóhajtok. - Mióta?

- 4 hónapja. - villantja ki fogsorát.

- Hát ez nem semmi. - rázom a fejem. - Ki az? - faggatom tovább.

- Tudod még amikor elkezdtem a sulit, mondtam, hogy van egy helyes fiú. És elkedztem vele beszélni.

- Nee Carly ez nagyon jó. - ölelem meg. - Mi a neve? - kérdezem miután elválunk.

- Alex Storm. 

- Na végre bepasizott a barátnőm. - mosolyogtam. - Attól még szólhattál volna. Mutatok rá fenyegetően az ujjammal. Még jó 2 órát beszélgettünk. Elmondtam neki mindent ami történt és ő is ugyanígy tette. Mivel neki menni-e kellett, így most itt állunk ölelkezve.

- Hiányozni fogsz. - mondja.

- Nekem is. Ha bármi van hívj. - engedem el.

- Rendben. - majd elnéz a vállam felett és mosolyogni kezd.

- Én megyek is, vár a herceged. - én csak a szemöldökömet ráncolom, majd arra nézek ahova ő. Majd amikor meglátom Steve-t a motorjához dőlve elmosolyodok. Nem tudtam, hogy eljön értem. Carly köszön neki, és megszólal

- Akkor majd beszélünk. - mondta Carly, még egy utolsó ölelés és már ment is én pedig Steve felé vettem az irányt aki szorosan megölelt.

- Nem tudtam, hogy értem jössz. - mondtam a vállába.

- Gondoltam megleplek. - néz rám. - És Fury látni akar minket. 

- Akkor valami küldetés. 

- Bizonyára. Tessék. - adja kezembe a sisakot. - Fő a biztonság. - mosolyog, én csak a szememet forgatom, majd felveszem a tárgyat és felülök Steve mögé, akivel útnak indulunk. Pár perc múlva már a liftben álltunk és beszélgettünk.

- Carly jól van? - kérdezi.

- Igen, tanul. Ja  és most tudtam meg, hogy van egy pasi akivel együtt van. - néztem rá. - 4  hónapja nekem meg nem szól. - háborodok fel, amin Steve csak nevet. Miután a lift felért, kiléptünk rajta, ahol megpillantottam a többiek és Fury-t is.

- Ms. Stark megjött. - szólal meg Fury.

- Bocsánat dolgom volt. - majd lehuppanok a kanapéra.

- Nos egy küldetés miatt hívtam önöket. - nézett végig rajtunk.

- Ki gondolta volna. - horkan föl apa. Fury meg csak egy szúrós pillantást küld.

- Holnap indulnak, egy bázisra. Itt. - mutatja a mögötte lévő képernyőn. - Gyerekeket raboltak el, a feladatuk kihozni őket épségben. Banner maga, majd előkészül hátha az egyik megsérülne. Remélem értik. - néz ránk mi pedig bólintunk. Még néhány dolgot elmondott Fury, majd már ment is. Igazából örülök mert küldetést kaptunk, de ki az aki ártatlan gyerekeket rabol el? Elmebetegek. Én mivel fáradt voltam, így elmentem fürdeni. Steve is elment, majd hozzábújva aludtam el.