A Kiválasztott! 2. évad

7. Kimenekítés

- 5 perc a robbanásig. - szól bele. Mi Nattel összenéztük és gyorsabban vettük a lábunkat. Kicsit nehezen jutottunk ki, mert megint megtámadtak minket és közben a gyerekeket és védtük. Mikor kiértünk tovább futottunk. Majd az úttesthez értünk, ahol átkísértük a gyerekeket. Én visszanéztem nem-e követ minket valaki, de senki nem jött. Amikor odaértünk megkönnyebbülten sóhajtottam. Felszálltunk, én még mindig az épületet néztem, ami 2 percen belül felrobban. Egy utolsó vizsgálatot készítettem az épület belsejéről Jarvissal, de nem azt mutatta amit szerettem volna. Még volt ott egy gyerek. Nem hagyhattam ott, beteljesülne az álmom és nem bocsátanám meg magamnak. Oda mentem a hátsó ajtóhoz és lenyitottam.

- Ev mit csinálsz? - kérdezi Steve.

- Menjetek. - mondtam és már ugrottam is ki. Még hallottam ahogy Steve és a többiek utánam kiabáltak, de aztán az erőmre koncentráltam, így már repültem is. 

Steve szemszöge:

Kiugrott nem tudom miért. Nem akarom hogy baja essen, így megindultam utána, de valaki megállított.

- Nem lenne jó ötlet, túl magason vagyunk. - mondja Nat miközben a vállamat fogja.

- Miért ugrott ki? - fordulok meg és nézek körbe. A többiek csak egy fogalmam sincs pillantásokat küldenek.

- Jarvis. - szól Tony. - Ev miért ugrott ki? - kérdezi a mesterséges intelligenciát.

- Leelemezte az épületet, hogy leellenőrizze van ott még valaki. És volt egy találat. - mondja Jarvis.

- Maradt még ott egy gyerek? - áll fel Sólyomszem.

- Igen. - helyesel.

- Akkor ezért ment. - mondja Nat a földet nézve.

- Nem tudunk utána menni? - kérdezem.

- Kevesebb mint 2 perce van. Utána pedig az egész felrobban. - világosít fel Thor.

- És mi nem mehetünk olyan közel. - rázza meg a fejét Tony.

- Azt elfelejtettétek, hogy kb tűzálló. - szólal meg Bruce.

- Nem esik baja. - fogja meg újra a vállam Nat és megszorítja. Nem tehettünk mást csak vártunk.

Evony szemszöge:

Mikor leérkeztem a földre egyből rohanni kezdtem.

- Jarvis mennyi időm van? - kérdezem az említtetett.

- Pontosan egy perc negyven másodperc. - mondta én meg csak gyorsítottam.

- Vezess oda ahol a lány van. - utasítottam, amit meg is tett. Pár másodperc alatt bent voltam.

- Itt ha balra fordulsz, ott lesz a lány. - mondta Jarvis. Nekem se kelett többször mondani, lefordultam és már nyitottam be. Megláttam a lányt és hozzá futottam.

- Minden rendben lesz. - mondom neki ő pedig lassan felem fordítja a fejét. - Mi a neved? - kérdezem miközben elkezdtem ki oldani az övet, ami leszorította a karját.

- Loren. - mondja lassan.

- Rendben Loren. Gyere. - emelem le az asztalról. Majd elindulok vele. Mikor már az utolsó ajtót nyitottam ki Jarvis szólal meg.

- Már csak harminc másodperc. - gyorsan szedtem a lábaim amennyire csak tudtam. Mikor kiértem váratlan ember volt ott.

- Nem mentek sehová, együtt halunk meg. - mondja majd egy kést húz elő. Fogalmam sincs ki ez az ember, de gyorsan cselekednem kell, hisz lehet hogy én tűz álló vagyok, attól Loren nem. És nem tudnám megóvni tőle. Leraktam, majd az ember felé igyekeztem. Felém hadonászott a késsel én viszont ki ütöttem  a kezéből az enyémbe és a combjába szúrtam. Hangos kiáltással jelezte a fájdalmat. Nem habozott tovább kihúzta azt és újra nekem jött. Viszont most én támadtam meg. Másik karját megfogtam és kicsavartam, azonban ő a másikkal vágást ejtett a felkaromon, felszisszentem és dühömben kiakartam gáncsolni azonban a vállára kapott és a falnak csapott. Hangosan érkeztem a földre és köhögni kezdtem.

- 10 másodperc. - szól Jarvis. Nem fogtam fel hogy nem tehetek semmit. Felnéztem és nem hittem a szememnek. Loren fel állt kezet kinyújtotta amiből fény kezdett el áramlani megvakította a férfit. Nem tétlenkedtem tovább. Oda rohantam hozzá és felkaptam. Közben Jarvis számolt visszafele. Mikor 3 másodpercnél jártunk elő hívtam Főnixet ő pedig körül ölelt minket és úgy védett. Én pedig Lorent ölelte és arra felé vettem az irányt.

Steve szemszöge:

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el de már nem bírtam tovább. Bruce a gyerekeket ellenőrizte le. Nat engem próbált nyugtatni, míg Clint vezetett mellette ült Thor. Tonyn is  láttam hogy ideges. Igen tisztában vagyunk vele hogy Ev irányítja a tüzet, de mi akkor is féltjük.

- Már csak kb. 10 másodperc. - csattanok fel. - Itt kellene lenniük.

- A közelben vagyunk de nem látom sehol. - mondja Clint. Ezután csend telepedett ránk. 10 másodperc leteltével hallottuk a robbanást és ők meg sehol. Az nem lehet hogy meghaltak. Próbáltam nyugtatni magam bár nem nagyon sikerült.

- Most akkor... - kezdte volna Thor.

- Nem nem haltak meg. - nézek rá szúrós szemmel. Megbeszéltük hogy még pár percig itt leszünk hátha megjönnek. Hittem abban hogy Ev kimenekítette a lányt. És jól hittem pár perc múlva ő és kezébe a lány ott repültek előttünk, majd hátra jöttek hogy betudjanak jönni. Akkor nagyon megörültem. Egyből beengedtük őket.

Evony szemszöge:

Mikor már elég közel mentem, úgy döntöttem előre megyek hogy eszre vegyenek. Mikor oda értem mindenki felnézett, és láttam rajtuk a megkönnyebbülést. Egy mosolyt küldtem feléjük és mentem hatra, hogy betudjunk menni. Mikor beértünk egyből oda jöttek hozzánk. Leakartam rakni Lorent, viszont ő nem akart lejönni.

- Loren. - szólítottam meg a lányt aki belém kapaszkodva fejét a nyakamba fúrva volt. Ekkor már mindenki minek nézett. - Már biztonságban vagy. - mondom és elérjem hogy a szemébe nézzen. - Nem lesz semmi baj. - tűrök egy tincset a füle mögé. - A Bruce bácsi megnézi minden rendben van-e, nem fog bántani.

- Ígéred? - kérdezi.

- Ígérem. - küldök felé egy halvány mosolyt. Miután bólintott leraktam és Brucehoz vezettem a csapat többi tagjához mentem.

- Őrült egy csaj vagy. - ölel meg Nat

- Én is örülök. - ölelem vissza. Mindenkin végig megyek apától homlok puszit is kaptam, majd Stevehez érek, aki szoros ölelésbe von.

- Nagyon aggódtam. - dünnyögte a vállamba.

- Jól  vagyok. Csak egy kis vágásom lett. - mondtam mosolyogva.