vettem neki egy kávét minden nap szombat után.
jól ment. órákig beszéltünk mindenről. kiegészítettük egymást. hasonló érdeklődési kör, de nem ugyanaz. ő gyűlölte az angolt, míg én oda voltam érte. nem egy gyűlölködő típus pedig, tényleg.
szereti a kéket. az az egyetlen szín, amit jól lát. végig viccelődtem vele, és mindig kiemeltem, hogy zöldet viselek.
pisisnek hívott.
szörnyű szavak egy tiszta lélektől.
többet nevettünk, ami úgy végződött, hogy kitiltottak minket a kávézóból.
hazasétáltam vele, és megjegyeztem, hogy úgy néz ki, mint az utolsó fiú a földön, de még nem tartunk ott.
nem engedte, hogy teljesen hazáig menjek vele. az mondta, a szülei túlzottan féltik őt, és ha meglátnak, jönnek a kérdések. nem értettem, de volt két félelem pötty a szemeiben, így hagytam a dolgot. beleírtam a telefonjába a számomat, és boldogan néztem az örömet a tündöklő arcán, ahogy búcsút mondtunk, és elindultunk két külön irányba.
minden reggel egy új külföldi kávét kóstoltunk meg.
a haja mint a macchiato. a szemei akár a mokka, azt kedden próbáltuk.
DU LIEST GERADE
Egy másik megjegyzés ~DNF~
FanfictionGeorge ezúttal megvárta, hogy a küszöbön álljunk, mielőtt megölelt. Valamiért valóságosabbnak tűnt, mint a többi alkalom. A nyakamba suttogott még egy "köszönök minden"-t. Megszorítottam a kezét, mintha haldokolna.
