vanília a kedvenc íze.
elkezdtem neki a francia vaníliás kávét venni, miután elmondta nekem.
felfedeztem, hogy az ölelései nagyon édesek. mint a cukor.
mindig körém fonja a karjait, és közben az ujjaival játszik. végül elengedjük egymást, mert elpirul.
egyébként mindenkivel ezt csinálja.
de nem baj. így is mindig mosolygunk együtt, és szórakoztatjuk egymást órán, míg shakespeare-ről és az isten tudja mennyi írásáról magyaráz a professzor.
szeretnék írni egy költeményt george-ról. érdekel, mennyire tetszene neki.
felcsillannának a szemei az összes csillaggal, amit ez a meztelen tekintetű föld valaha látott? csinálná azt a buta ferde vigyort, és beleütne egyet a vállamba, vagy csak a kis porcelán ujjaival végig simítaná a tintafoltokat a lapon?
túl sokat gondolok dolgokra, amik nem az enyémek.
george senkié. ő ő maga, és azt gondolom, hogy ez gyönyörű.
ő maga is gyönyörű.
ESTÁS LEYENDO
Egy másik megjegyzés ~DNF~
FanficGeorge ezúttal megvárta, hogy a küszöbön álljunk, mielőtt megölelt. Valamiért valóságosabbnak tűnt, mint a többi alkalom. A nyakamba suttogott még egy "köszönök minden"-t. Megszorítottam a kezét, mintha haldokolna.