My life just changed | Jikook |

◕Park Chanyeol◕

- Azt a kurva - röhögött fel Felix, és döbbenetében eltakarta a száját - Jimin, te gyökér vagy - hitetlenkedett, majd leült az ágyamra. - Te komolyan azt mondtad Jeon kibaszott Jungkooknak, hogy elmész randizni Chanyeollal?

- Nem egészen - forgattam meg a szemem, majd leültem a székembe. - Igazából kinevettem először - motyogtam.

A hokis fenyegetésére csak egy kedves pofán nevetés volt a válaszom. Most mit kezdjek vele? Egyszer húzza az agyam, máskor meg basáskodik felettem?

- Megmondtam neki, hogy semmi joga nincs ahhoz, hogy beleszóljon, hogy én kivel és mit csinálok. Ha el akarok menni randizni, akkor elfogok - rántottam vállat.

Az ausztrál felsóhajtott, majd végig dőlt az ágyamon. Összeráncolt szemöldökkel dobtam neki a legelső dolgot, ami a kezembe került - ami egy tolltartó volt - mivel nem szerettem ha utcai ruhában van az ágyamon.

- Áu! - kapott a fejéhez, ugyanis ott sikerült eltalálnom - Ez nem volt szép, Park! - nézett rám csúnyán, majd inkább törökülésbe pozíciónálta magát. - Szóval mi a terved?

- Fogalmam sincs - turtam bele a hajamba - Remélem Changbin nem fog erről dumálni senkinek, mert az nagyon kínos lenne. Nagyon.

- Az. - értett velem egyet a szöszi.

- Főleg úgy, hogy nem tervezek randizni Chanyeollal. Yoona akar, nem én - vakartam meg a homlokom. Felsóhajtottam, majd inkább témát váltottam - Amúgy Lucas megint bulit tart szombaton. Ugye eljössz? - néztem kiskutya szemekkel a fitalabra.

- Changbinéknél lesz megint? - Motyogta, és a körmeit kezdte el piszkálni. A kérdésére a válaszom igen volt. - Akkor még meggondolom. - rántott vállat, én pedig örültem a fejemnek.

Szerencsére a következő napokban senki sem mondott semmit arról, hogy én valakivel is randiznék, csak néha kaptam egy-egy szúrós tekintetett Jungkooktól, amit igazából nem tudtam hova tenni.

Hétfőn pedig egy új küldetéssel mentem be a kampuszra: Meg kellett keresnem Park Chanyeolt.

Alapvetően nem volt a fehér hajúval rossz kapcsolatom, amolyan semleges. Mivel Ő is hokizott, ezért ebéd szünetben ellátogattam az edzésükre, és természetesen nagyon sok ember ült a lelátokon. Amit amúgy nem értettem. Mi értelme van annak, hogy embereket nézel siklani a jégen, miközben fellökik egymást, de meg sem lehet őket különböztetni, mert úgy be vannak öltözve?

A kispadhoz sétáltam, hiszen mivel a bátyjám is játszott, ismertek mind az edzők, mint a játékosok.

- Szia Jimin - mosolygott rám Mr. Min, majd arrébb csúszott a padon, hogy le tudjak ülni.

Alapvetően úgy van a legtöbb hoki pálya kialakítva, hogy kis boxok vannak az oldalukon, szóval a játékosok szinte egyből a fal mellett ülnek, így sokkal gyorsabban tudnak cserélni.

- Jó napot - köszöntem vissza. Mr. Min Yoongi apukája volt, így ezért is jóba voltam vele valamennyire. - Milyenek ma a fiúk? - mosolyogtam vissza.

- Hát - húzta el a száját. - Lucas és Chanyeol nagyon jól teljesít, de aggódom Jeongguk miatt. Az utóbbi időben nagyon agresszív lett.

Hümmögtem egyet. Nyilván a férfi jégkorongban engedik a testiséget, ami annyit takar, hogy fellökhetik egymást, viszont durvulni nekik sem szabad.

Az edző idegesen fújt bele a sípjába, ugyanis az említett fiú szabálytalanságot követett el.

Mivel nem tudtam, hogy ki melyik számú mezben játszik - Csak Lucasét és Jungkookét nyilván - így nem tudtam, hogy kit kent fel a védő plexire, de úgy, hogy szerencsétlen srác a földön maradt.