Váratlan szerelem

01

Madárcsicsergésre ébredtem. Szeretek így ébredni. Amikor nem az ébresztő kelt fel álmaimból. Ránéztem az órára, 6 óra 42 percet mutatott a kijelző. Ideje elkezdeni az új tanévet kipihenten és pozitívan. Felkeltem és elmentem zuhanyozni. Felvettem egy feszes bordó blúzt és mellé egy farmer szoknyát. Így összben elég jól kiemeli karcsú testem, bár nem szeretek kihívóan öltözködni. Szeretek határokon belül mozogni. Hullámos, barna hajamat hagytam szabadon a vállamra omlani. Még raktam egy kis szempillaspirált hosszú szempilláimra és egy bordó színű szájfényt.
Amikor lementem a konyhába apa épp reggelizett, anyu meg tízórait csomagolt nekem.
– Jó reggelt.
– Jó reggelt Kira. Csinos vagy.
– Köszönöm.- mosolyogtam rá apára.
– Hogy aludtál?- érdeklődött anyu.
– Jól, már vártam a reggelt. Hiányoznak a barátaim.
– Ez remek. Örülünk, hogy szeretsz suliba járni.
– Aha.
Igen. Így indult a végzős évem első reggele. Mikor megérkeztünk a sulihoz elköszöntem apától, a héten nem lesz itthon, munkaügyben elutazik. Mikor bementem a kapun láttam, hogy egy nagy csoportba van verődve minden nagyszájú, nagyképű és „népszerű" diák, ahogy mi hívjuk őket. Figyelmen kívül hagytam és oda sétáltam a barátaimhoz akik a bejárat előtt voltak már. Sorban megöleltem mindenkit, a nyáron nem tudtunk sok időt tölteni együtt. Mindenki elég elfoglalt volt így a végzős évünk előtt. Laura Görögországban nyaralt, Viki dolgozott, Zsolti csak simán hű volt antiszociális mivoltához és nem járt ki, Levi szerintem kockult, egyetlen párosunk a bandából Lili és Robi az egész nyarat együtt töltötték és én pedig segítettem a nagyszüleimnek a farmon. Az egész nyarat ott töltöttem. Ez volna az én kis baráti köröm.
Becsöngettek és mi mentünk el kezdeni a végzős évünket... Az első óránk az osztályfőnökkel volt.
– Sziasztok gyerekek. Örülök, hogy újra találkozhatunk és remélem mindenki kipihente magát mert a végzős év elég sűrű lesz. De még mielőtt belekezdenék a mondandómba, amit hosszan fogtok unni be szeretném jelenteni, hogy lesz egy új osztálytársatok. Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Szabit. Segítsetek neki a beilleszkedésben és legyetek vele kedvesek.
Egy magas, szőke fiú jött be és ment a oda a tanári asztalhoz. Hanyagul mért végig és megtisztelt minket, új osztálytársait azzal hogy zsebre tegye telefonját amit addig nyomkodott és intett egyet. Első látásra úgy nézett ki mint bármelyik fiú a suliból akiket csak „népszerűeknek" szoktunk hívni mi, átlagos diákok. Hogy miből gondolom ezt? Egyszerűen az öltözködéséből és a megjelenéséből. Fekete szakadt farmer, kapucnis hosszú márkás felső, drága óra, talán a legújabb Iphone. Egy újabb pénzes, beképzelt gyerek aki most ártatlannak mutatja magát de nem az. Bocsánat ha tévedek de elég jó emberismerő vagyok.
– Sziasztok. Varga Szabolcsnak hívnak.- mutatkozott be, mi is visszaköszöntünk.
– Kira! Téged szeretnélek megbízni, hogy pár napig legyél Szabival, valakire tudjon számítani ha kérdése van, hogy találja meg a tantermeket. Segíts neki beilleszkedni.- a nevemet meghallva kissé meghökkentem. Tudom, hogy itt az a szokás, hogy az újakat kisegíti valaki az osztályból de még eddig példa nem volt erre. A legidegesítőbb lány osztálytársam szemével villámokat szórt rám, mert nem ő kapta ezt a feladatot. De örömmel átadnám neki, személyes okokból.
– De tanár úr. Szerintem Szofi inkább vállalná ezt a megtisztelő feladatot. – néztem át a fal felőli padsorba, hátha megoldható lenne, hogy ne én kelljen pesztráljam őt.
– Nem lehet Kira. Az igazgató is úgy gondolja, hogy te vagy a legalkalmasabb erre a feladatra, mint osztályelső.
– Hát jó. Legyen.- egyeztem bele duzzogva.
– Remek. Szabi, ülj Kira mellé kérlek.
– De jó.- mormogtam magamban. Összébb szedtem kicsit a cuccaim a padról amit ezután meg kell osztanom Szabival, közben láttam Szofi gyilkoló pillantását. Ha a szemével ölni tudna, én most halott lennék. Nem félek tőle de tudom, hogy nem jó vele újat húzni. Tanulásban a 3. helyen áll de nagyon hülye. És a hülyékkel nem tanácsolt haragban lenni.
Odaült mellém Szabi és széles vigyorral köszönt nekem. Vissza mormogtam egy sziát, a nevemet úgyis tudja már. Sokat nem segítettem ezzel, kissé szomorúan fordult vissza a füzete fölé. Óra után Szofi megállított az ajtó előtt, ami nem lepett meg egyáltalán.
– Most boldog vagy Kira?
– Nem, nem vagyok az Szofi. Én ajánlottalak az oszinak, nem kellettél.
– Ezt még megbánod.
– Menj el na! Mit is? Azt hogy kaptam egy feladatot és azt elvégzem? Nem hinném, hogy tudnál bármit is tenni ellene.- nevettem fel kínomban. Én nem értem mit képzel magáról.
– Majd meglátjuk.- és otthagyott.
Megvontam a vállam és a többiek után mentem.
– Ajjj! Végre vége lett ennek az órának. Végig untam.- panaszkodott Laura.
– Ja ja.- értett egyet Levi is. És amúgy mindenki. Ez így szokott lenni év elején.
– Na ja. Az oszi rám uszította Szofit. Nem tetszik, hogy nem az övé ez a „ megtisztelő" feladat. Bár szerintem csak az a baja, hogy nem tudja kellettetni magát.
– Szofi? Biztos csak meg akarja magát dugatni. Ne foglalkozz vele. Tudod milyen.- nyugtatott Viki.
– Persze, hogy tudom. Na de megkeresem az új srácot.
– Szabinak hívják Kira.- szólt rám Viki sokatmondó pillantással.
– Tudom, tudom.
– Légy kedves vele.
– Minden tőlem telhetőt megteszek Viki.- mosolyogtam rá a legmeggyőzőbben. Legjobb barátnőmként jól ismer.
Szabit kint találtam meg az egyik padon ülve és körülvette Szofi és a ribanc bandája. Meg kell hagyni elég ijedtnek tűnik.
– Na jól van lányok. Hagyjátok levegőhöz jutni szegényt. Nem látjátok milyen sápadt?!
– Menj már Kira! Engedd meg, hogy mi vezessük körbe, sokkal jobban élvezné.
– Ezt nem is kétlem de sajnálattal közlöm, hogy engem kértek fel erre. Meg amúgy is, a rövid szoknyád nem nagyon hagyná, hogy figyelni tudjon. De komolyan. Szinte látszik a hasad. Alulról.- még egyszer vetettem rá és a barátnőire egy lenéző pillantást, Szabit kézen ragadtam és elhúztam onnan.
– Pfuuu. Ezek aztán olyanok, mint a piócák. Kösz hogy megmentettél.
– Nincs mit. Gyere, megmutatom neked a fontosabbakat ebben a szünetben.
Megmutattam neki a mosdókat, a tanárit, a titkárságot és vissza vezettem az oszi terméhez. Már becsöngettek.
– Na? Milyen az új csávó?- kérdezte izgatottan Viki a flörtölősünk.
– Sokat nem beszéltünk Viki. Csak megmutattam neki a fontosabb helyiségeket.
– Engem kellett volna oda rakni mellé.
– Ja. Biztosan jobban élvezné, mint velem.
– Ne érts félre. Csak tudod... te a fiukkal nagyon közömbös és  ítélkező tudsz lenni.
– Meg is van rá az okom. Szabi is pont olyan mint a többi pasi, már bocs.- néztem rá fiú barátaimra bocsánatkérően. Ők csak hanyagul megvonták a válluk, már megszokták tőlem.
– Miből gondolod ezt?
– Te nem látod? Pont olyan mint Bencéék.
– Értem. És úgy is viselkedik?
– Várj csak, barátkozzon össze a többiekkel. Na majd akkor..
– Túl ellenszenves vagy. Szerintem cuki. Te hogy tudsz neki ellenállni? Annak a cuki mosolynak és azoknak a szemeknek? Na meg a teste sem semmi.
– Menj már.- nevettem fel.– Egyáltalán nem nehéz. Meg amúgy is, honnan tudod milyen teste van?
– Ruhában is látszik, hogy izmos.
– Jól van.- ráhagytam. Úgyis rábeszélne.
A nap így telt el. Oszi órák és Szabi mindenhová követett. Sajnáltam egy kicsit. Elég undok voltam és sokat nem is beszéltem vele. Ő meg nem nagyon mert szerintem. Talán igaza van Vikinek. Rossz lehet végzősként újnak lenni.
Elhatároztam, hogy ezután kedvesebb próbálok lenni.
Suli után egyet teáztam Laurával és Vikivel. Utána hazamentem, ebédeltem és elkezdtem délutáni elfoglaltságomat. Mivel még nem kaptunk házi feladatot a közösségi oldalakon lógtam. Okos vagyok de azért nem vagyok stréber. Így felnéztem a profiljaimra. Face, Insta, Spotify és ilyesmik.