Anime oneshots

ℤ𝕖𝕜𝕖 (attack on titan)

A történet a modern korban játszódik. Zeke mint Senpai, (T/N) mint Kohai. Elég rövidre sikerült de azért remélem nem okoz nagy csalódást ^^...

Épp a cipőmet vettem át mikor valaki megbökte az oldalam, ezzel eléggé megijesztve engem

-Z-Zeke-senpai!-szóltam a balomon álló, vigyorgó, szőke fiúra

-Bocsi, bocsi..nem hittem hogy ennyire megijedsz- mosolygott ártatlanul, minek köszönhetően kissé elpirultam, ezért inkább újra a cipőimnek szenteltem figyelmem.

Mikor kész lettem megvártam a fiút, hogy ő is átvegye cipőit. Mivel egy klubba járunk, így elég jóba lettem vele és egy jó ideje haza is együtt megyünk, bár már a fele útnál el kellválnunk ugyanis az ő háza közelebb van a sulihoz

-Ma hazakísérlek-sétált mellém

-M-Mi? Hogy hogy?

-Ilyenkor még nincs otthon senki és unalmas egyedül lenni... zavar ha elkísérlek?

-Dehogy, sőt örülök is neki- motyogtam ám felfogtam hogy mit is mondtam ezért ijedten elkezdtem hadonászni kezeimmel-M-Már mint az út hazafelé szintén unalmas és jó lenne ha lenne kivel beszélgetnem...- fordítottam el a fejem hogy még véletlenül se találkozzon a tekintetünk

-Akkor ezt megbeszéltük

~•~

Egy hídon sétáltunk át nem messze a házunktól, mikoris Zeke a közepénél megállt és csak nézett rám

-Zeke-senpai, minden rendben?- léptem hozzá közelebb, ám ő továbbra is csak csendben figyelt. Már pár perc eltelhetett mikor hirtelen megszólalt. Csak egy szavat mondott, viszont az számomra a világot jelentette

-Szeretlek!-térdeim elkezdtek remegni, bellül sikítottam örömömben, viszont számon egy szó se jött ki-Nem muszáj rögtön választ adnod... ha kell évekig is várok rád-pár pillanatig csak figyelt hátha reagálok, de nekem az sehogy se ment. Lassan és félve megfordult majd elindult vissza az ő otthonához

-É-én is!

-Hogy?- fordult vissza, ugyanis elég hallkan válaszoltam

-ÉN IS SZERETLEK!- és itt térdeim szabadságra mentek, azt hittem találkozni fogok a betonnal de Zeke két erős karja megtartott, mik idővel szoros ölelésbe vontak.