Anime oneshots

ℍ𝕚𝕤𝕠𝕜𝕒(hunter x hunter) ~𝕆ℂ~

Valami zöld, szmokingos, babfejű, alacsony, békaszerű izé jött felém...és a kezembe nyomott valamit

-Tessék, itt a számod! Mindig viseld a mellkasodon! Kérlek, ne veszítsd el!- majd ott hagyott
Körbenézve láttam, hogy mindenkin ilyen volt
*Hányszor kellett ezt elmondania?*-gondoltam az előző béka utánzatra, majd megnéztem a számom-*Áh...45-ször...*

-Téged még nem láttalak itt! - jelent meg mellettem egy telt kék ruhás férfi, az ő száma a 16-os volt

*Ez így is maradhatott volna...*-kérdőn de egyszerre unottan emeltem rá tekintetem

-Tudod ez már a 35. próbálkozásom így tudom hogy ki nem volt még itt-*Kérdeztem?*- Tompa vagyok és te?

-Yuri...- nem engedhetem le a védelmem, még ha egy gyenge öregembernek tűnik, se

-Szép név! Yuri, mit szólnál egy üdítőhöz az új barátságunk szimbólumaként? - kérdésére halk, gúnyos nevetéseket és összesúgásokat hallottam mögülem

-Barátság? -teljes testemmel felé fordultam és gyilkos aurát bocsátottam ki- Tudod... a barátokat rohadtul nem szokás megmérgezni! Már nem azért de 35. próbálkozás?! Ne nevettess! Egyértelmű hogy rossz szándékaid vannak, kicsit jobb tervvel is előállhatnál!

Akartam mondani... de helyette csak figyelmen kívül hagyva elsétáltam tőle. Nincs merszem figyelem középpontjába kerülni...Majd más megteszi helyettem

~•~
Hosszú idő elteltével, Yuri helyett, tényleg figyelem középpontjába került valaki

44-es Hisoka. Yurival együtt mindenki őt figyelte, de a lány nem ismerte fel a magenta hajú, gyerekkori barátját

Még 14 éves korában elköltözött Hisokától egy távoli helyre, így természetes hogy 10 év elteltével nem ismeri fel egyből. Bár a másik oldalról ez nem így volt, Hisoka azonnal felismerte a, már 24 éves barátját, így vigyora még szélesebb lett

Egy ideig szemeztek egymással, majd a férfi lassan megindult Yuri felé

*Mi, miért pont én?!*-gondolta magában, azt hitte harcolnia kell. Ugyan tudott, de nem szeretett. Inkább csendes megfigyelő volt

Mielőtt Hisoka elérhette volna célpontját, egy furcsa csengőhang szólalt meg, és ezzel kezdetét vette az 287. vadászvizsga.
~•~

Az 1. fázis első felét végigfutottam, de a lépcsőnél kicsit "csaltam" a nen alkotta szárnyaimmal. Láthatatlanná tettem és úgy tettem mintha futnék pedig repültem. Az erdőnél egy tollpihét rögzítettem Satotzra aminek be tudom határozni a helyzetét, így nem tévedtem el.
A 44-es persze megint előadást tartott. Valahonnan nagyon ismerős de nem jut eszembe, hogy honnan, próbáltam hallgatózni, hátha valaki kimondja a nevét de nem. Helyette volt "már megint ő", "rohadt bohóc", "pszichopata" meg hasonlók

A 2. fázisnál csak én mentem át
*Hogy lehetnek ilyen szerencsétlenek?! Egybe megsütni egy már-már két méter magas disznót, fűszerek meg minden nélkül!* Teljesen egyet értettem Menchivel. Persze mindenki más csalónak gondolt, meg hogy tuti lefizettem a két vizsgáztatót. Azonban jött Netero és megmentette a seggüket.

Jelenleg pedig a léghajón sétálgatok, ami elvisz minket a 3. fázishoz. Egy olyan helyet keresek ahol aludhatok anélkül hogy egyszerre 50 ember horkoljon mellettem, abból pedig 40 álmába meg akarjon ölni

-Megvagy!- suttogom magam elé majd kezem óvatosan a kilincsre helyezem. A helyiségből gyilkos szándék szivárgott ki, ahova épp eszű ember nem menne be. Vagyis: épp eszű ember aki nem ismeri a Nent. Én viszont ismerem és használni is tudom.... persze nem árt óvatosnak lenni...
Lassan lenyomom a kilincset és elkezdem kitárni az ajtót. Sötét van, kártyalapokat hallok egymásnak ütődni, mintha összedőlt volna egy kártyavár. A következő pillanatban valaki megragadja a kezem és már én is a sötétség része vagyok.

Érzem a hátamnak nyomódó hideg falat, valakinek a kezét, ahogy az enyémet, fejem fölé szorítja, és ennek a valakinek a testéből áradó meleget. Erősebb nálam, nem tudnék kiszabadulni a szorításából.

-Már vártalak, Yuri-chan- szólalt meg a fogva tartóm

-44-es?

-Kegyetlen, mint mindig!- pszichopatán elkezdett nevetni és erősített szorításán- Még a nevemen se hívsz

-Mert nem tudom?!- volt inkább kérdés mint kijelentés

-De, tudod, csak elfelejtettél- éreztem hogy közelebb jön hozzám, szemem pedig hozzászokott a sötéthez így valamennyire már láttam is- Hagyom hogy gondolkozz kicsit

*Egy férfi akit ismerek, de mégse*

-Hány éves vagy?- kérdésemre nem felelt, cserébe elkezdett visszaszámolni

-5

*14 éves koromtól, mostanáig csak az edzésre koncentráltam*

-4

*Azalatt az idő alatt senkivel se találkoztam csak az edzőmmel...*

-3

*10 évvel ezelőtt?*

-2

A felismerés villámcsapásként sújtott le rám

-Hiso- kezdtem volna de nem tudtam végig mondani. Hisoka egy szenvedélyes csókba invitált, amiben egy kicsi erőszak is volt. Érezhetően próbálta visszafogni magát.

Csak a levegőhiány választott el minket.

-Ezt még gyakoroljuk..Elfelejtettél pedig megígértetted velem hogy én legyek a férjed- kezét arcomra helyezve elkezdett simogatni

-H-Hé! Az régen volt! A-azt se tudtam mi az!- nagyon örültem a sötétnek, mert a fejem egy paradicsomnál is vörösebb lehetett

@julcsTUB kérésére
Még gyakorolnom kell az írást, meg nem tudom mennyire sikerült eltalálnom a karaktered de azért remélem tetszett :>