Anime oneshots

ℍ𝕒𝕟𝕞𝕒 (t.rev.) II.

~(T/N) szemszöge~

-Merre vannak a szüleid?- kérdezte Hanma-kun miközben a szobámban nézelődött. Semmi kedvem nem volt hozzá de
Mr. Felhőkarcoló addig nyaggatott míg be nem hívtam

-három hétig üzletiúton vannak

-Hmm?~

-Nem!

-Mi nem?- jött felém vigyorogva mire én csak hátráltam egészen addíg míg az ágyamra nem huppantam-Tudod elég perverz a fantáziád-mászott fölém és kezdte simogatni arcom- Én csak arra gondoltam hogy milyen elfoglalt szüleid lehetnek... de... tetszik a te gondolatmeneted is- nyalt végig száján mire fülig pirultam- de azt hagyjuk a hónap végére- nyomott puszit orrom hegyére

-H-Hülye!!!- üvöltöttem égő fejjel majd megragadtam egy párnát és fejbecsaptam vele

Ennek az egésznek pedig az lett a vége hogy minimum fél órán keresztül párnákkal csapkodtuk egymást...persze Hanma-kun sokkal erősebb nálam de hagyta magát és jelenleg a szobám közepén fektengünk

Erőt vettem magamon és felültem viszont a magas srác még ott maradt ezért az arcába nyomtam egy párnát

-Hozok inni- indultam meg a konyhába válaszát meg se várva

~•~

Miután visszamentem a szobámba, két üdítővel teli pohárral a kezemben, észrevettem hogy a fiú még mindig ugyan abban a pózban van ahogyan akkor mikor egyedülhagytam

-Hanma-kun?- leraktam a poharakat majd leültem a fiú mellé akinek böködni kezdtem az oldalát- Pont itt kellett meghalnod?

Már épp az órára pillantottam volna mikor egyszercsak az ágyamon találtam magam miközben Hanma-kun szorosan ölelt magához mintha egy plüss lennék

Eltelt 12 év... miután eltelt az egy hónap, Hanma kifizettette az oszállyal az egy havi cigire valót, én pedig kaptam 10 új szobanövényt, azóta pedig egyikünk se látta a másikat, viszont én azóta a hónap óta szeretem Hanmát és nem tudok nem rá gondolni

Most épp hazafelé tartok a növényboltomból. Már majdnem elaludtam, mikor éreztem hogy leült mellém valaki, pedig majdnem csak én vagyok a vonaton így sok a hely..

-Rég láttalak (T/N)-chan!-simított keze arcomra majd vállára döntötte fejem

-Hanma...kun?-ez volt az utolsó amire emlékszem, mikor felkeltem otthon találtam magam

-Áhh... szóval csak egy álom volt...- már majdnem sírni kezdtem viszont kinyitódott az ajtóm és belépett rajta egy magas férfi, kit először nem ismertem fel de aztán sokként ért a felismerés

-Mi volt csak álom?-tett le két csésze kávét az éjjeliszekrényre.

Én nem mondva semmit utnak engedtem könnyeim és ráugrottam. Kezeimmel nyakánál, míg lábaimmal derekánál kapaszkodtam

-H-Hanma-k-kun...

-Igen?-simította egyik kezét hátamra másikkal pedig a fenekemnél tartott, ami most kivételesen nem zavart

-Miért?

-Féltem...hogy elveszíthetlek ha tovább maradok veled

-Hülye!...

-De már a te hülyéd