1. Malfoy játéka

332 14 0
                                    

Harry Potter épp kifelé haladt volna a Nagyteremből,amikor egy erős ütést érzett a vállánál. Hátrafordult,és Draco Malfoy vigyorgó arcával nézett szembe.
-Figyelj Potter! Van egy kis játékom a számodra!
-Nem vagyok kíváncsi a baromságaidra Malfoy. Kopj le! - Harry próbált eliszkolni,de Draco szorosan a nyomában volt.
-Jól van! - sóhajtott fel Harry, - mondjad. - Draco szeme felcsillant.
-Az a lényeg Potter,hogy most én vagyok a cikesz,és neked el kell kapnod. Elvégre fogó vagy. Világos? - Draco egy szuszra elhadart mindent.
-Igen,világos. - Harry nem igazán értette,mire megy ki a játék. - Azt ajánlom,hogy most mentsd a bőrődet Draco Malfoy! - Draco úgy is tett. Harry adott a mardekárosnak tíz másodperc egérutat,aztán ő is nekiindult.

Egy jó húsz percig csak bóklászott,de aztán meglátta a szőke tincseket,amint gazdájuk felfelé futott a lépcsőn. Harrynek könnyű dolga volt,hiszen a lépcsőn senki sem volt Dracon kívül. Mikor utolérte a falhoz nyomta,ujjait végighúzta a másik fiú állvonalán,majd a fülébe súgott:
-Harry Potter elkapta a cikeszt! Százötven pont a Griffendélnek! - Draco nem tűrte Harry provokálását,és kicsit le is verte a víz ahogy a másik fiú meleg lélegzete megcsapta a nyaka és a füle közötti érzékeny bőrfelületet,így hát izomból ellökte magától a fiút. Harry sem hagyta magát,belerúgott Draco térdébe. A fiú összecsuklott,Harry pedig rávetette magát. A földön folytatták a verekedést,mire az izgatott diáksereg köréjük gyűlt,és bíztatni kezdték a két fiút.
-Ez az Harry! Mutasd meg a görénynek! - kiabálta Ron,mire kapott egy megrovó pillantást Hermionetól.
-Draco nehogy baja legyen a hajadnak! - visította Pansy.

Hermione ekkor elszaladt,hogy kerítsen egy tanárt,mert a fiúk kezdtek elvadulni. Szerencsétlenségére Pitonba botlott,ezért egy kicsit hezitált,de amikor már nyitotta volna a száját,Piton közbevágott.
-Akar valamit mondani Granger? - Piton olyan gúnnyal pillantott le Hermionera,hogy a lánynak kedve támadt volna hányni,de inkább válaszolt:
-Igen,Piton professzor. A negyediken két diák verekedik. És vért is láttam.
-Értem. Vezessen oda hozzájuk!
Hermione kettesével szedte a lépcsőfokokat,Pitonnal szorosan a sarkában.
-Potter,Malfoy! Most azonnal eresszék el egymást! - Mikor egyik fiú sem hallgatott tanárára,Piton pálcát ragadott.
-Petrificus Totalus! - és a két fiú a következő pillanatban megdermedve térdelt egymáson.
-Legyenek szívesek leszedni őket egymásról. Weasley,Zambini most!
Piton feloldotta az átkot,és a gallérjuknál fogva felrángatta a fiúkat a földről.
-Az irodámba. Induljanak már! - Piton elhesegette a két fiút,majd a bámészkodók felé fordult - Maguk pedig távozzanak a hálókörleteikbe! - A professzor elindult a két megszeppent fiú után.

-Te tényleg ezt akartad? Remélem tudod hogy te is bajban vagy! - sziszegte oda dühösen Harry Draconak. A szőke óvatosan nemet intett a fejével,majd benyitott keresztapja szobájába. Piton hamarosan megérkezett,majd megállt a fiúk előtt.
-Remélem tisztában vannak vele,milyen súlyos kihágás az,amit a folyosón műveltek, - kezdte -és hogy ez nem fog bűnetés nélkül maradni.
Draco és Harry lopva összenéztek.
-A büntetés én fogom kiszabni,mivel mint ahogy azt maguk is tudhatják,sem az igazgató úr,sem pedig az igazgatóhelyettes asszony nem tartozkodik a Roxfortban. - kicsit elgondolkozott - Ki vannak rúgva. A pálcájukat megtarthatják. És ez a szerencséjük.
Harry és Draco szeme elkerekedett.
-De hát Malfoy beszélt rá! - vörösödött el a dühtől Harry.
-Nem igaz,Potter leszorított! Meg amúgy is a keresztfiad vagyok! Aki mellesleg egy Malfoy! - Draco méltatlankodott és kiabált tanárával,de hiába.
-Menjenek,szedjék össze a tankönyveiket és a személyes holmiukat! Most! - Pitont nem lehetett meggyőzni. Hiába kezdett el Draco hisztizni mint egy öt éves,aki nem kapott desszertet Piton kirakta őket.

A két fiú összenézett,és mindkettőjük pillantásában ott volt az elmúlt négy év gyűlölete.
-Baszd meg Malfoy!
-Baszd meg te,Potter! - és Draco elviharzott lefelé a klubhelységük irányába. Harry ráérősen ballagott felfelé,amikor eszébe jutott valami. Mit fog mondani Ronnak és Hermionenak? Na és Ginnynek? Remélte,hogy barátai már nem lesznek a klubhelységben mikor felér,így megúszhatná a kínos kérdéseket. Csalódottságára barátai rögtön felpattantak a kanapéról,mikor nyílt a portréajtó.
-Harry annyira aggódtunk érted,minden rendben? Olyan sokáig távol voltál! Mond hogy minden oké! - kérdezősködött Hermione.
-Haver tényleg aggódtunk. Mi volt Pitonnál? -Ron sokkal nyugodtabban kezelte a helyzetet,mint volt barátnője.
-Jól van,ha ennyire akarjátok,elmondom. Kicsaptak. - mondta Harry,és lezuttyant a kanapéra.
-Mivan? - hördült fel Ron és Hermione.
-Az nem lehet... - motyogta a lány.
-De,az a baj Mio,hogy lehet. Viszont örülhettek,mert Malfoyt is kirúgták! - Harry próbálta vígasztalni letört barátait,de nem sok sikerrel.
-Legalább nem kell tovább néznünk azt a görény pofáját. - szólalt meg végül Ron.

Az említett görény éppen zokogó barátnőjét próbálta vígasztalni.
-Pansy,ne bőgjél már,tudunk majd még találkozni! - Draco nem igazán érthetett a vígasztaláshoz,mert Pansy ettől csak még jobban sírt.
-Deh én nehem akarom hogy elmehenj! - sírta a lány a barátja mellkasát fedő méregdrága ingnek,amit Draco nagy bosszúságára összemaszatolt a nagy sírásban.

Harry és Draco,mivel nem tudtak mit kezdeni barátaikkal (illetve Draco részéről barátnővel), elmentek bepakolni a ládáikba,hogy holnap reggel már ne kelljen ezzel vesződniük. Reggel mindketten korán felkeltek,és Piton utasítására a konyhába mentek reggelizni. Ott szerencsésen elkerülték egymást,viszont a vonatállomáson mégis egymásba botlottak.
-Potter. - biccentett kelletlenül Draco.
-Malfoy. - Harry viszonozta a köszönést.
Ennyiben ki is merült a beszélgetésük mindkettőjük nagy örömére. Mikor felszálltak a vonatra,akkor döbbentek rá,hogy mi is történik velük. Hogy el kell hagyniuk a Roxfortot,hogy nem találkozhatnak a barátaikkal,és hogy nem lesz körülöttük az a légkör,amibe már elsős korukban beleszerettek. Még nem is sejtették hogy milyen szerencséjük lesz.

I Will Love You for The Rest of My LifeWhere stories live. Discover now