I Will Love You for The Rest of My Life

5. Régi és új sérelmek

Draco reggel arra ébredt,hogy két meleg kar öleli át hátulról. Megfordult,és egy élénkzöld szempárral találta szemben magát.
-Jó reggelt szépségem! - mosolygott rá halványan Harry.
-Harry ne csináld már! Hülyegyerek... - morogta durcásan Draco. - Egyébként jól éreztem magam tegnap veled... - vallotta be szégyenlősen a szőke.
-Én is élveztem. - mosolygott Harry,és nyomott egy csókot kócos párja ajkára. Draco felült,sóhajtott egyet,majd Harryre pillantott:
-Figyelj,Harry. Sokat gondolkoztam a mi múltunkon,és...én annyira sajnálok mindent,amit ellened tettem!
-Jézusom Draco,semmi baj! Én se voltam azért mindig olyan kedves veled,bocsánat! - kezdte Harry,miután feleszmélt a kezdeti sokkból.
-Olyan fura,hogy első óta lehetnénk barátok. Bár mondjuk akkor nem feküdnénk most egymás mellett félmeztelenül. Egyébként annak idején,még a beosztás előtt miért nem fogadtad el akkor a barátságomat? - dadogott zavartan a mardekáros.
-Nem is tudom,Draco. Én is gondolkoztam már ezen,de nem jöttem rá de hagyjuk a múltat,és inkább nézzünk a jövőbe! - szólt drámaian Harry. - Nem akarsz elmenni fürdeni? Még egy kis játék beleférne...
-Ugye tudod hogy ez nagyon gyenge probálkozás volt? Bolond gyerek... - csóválta a fejét nevetve Draco. - De én így szeretlek Harry!
Harry félig nyitott szemei most kipattantak,és lepillantott Dracora.
-Én is szeretlek! - mondta,és a szőkéhez bújt. Az rögtön köréfonta a karjait,és nyomott egy puszit a másik homlokára.
-Egyébként,tegnap kerestem a szemüvegem az éjjeliszekrényben,és ott volt egy csomó csokipapír. Fogalmam sincs hogy kerültek oda.
-Ohh,tuti az előző lakók voltak! Senki nem eszik meg ennyi csokit egyedül! - vakarta meg tarkóját Draco.

Miután sikeresen felkeltek és lezuhanyoztak,elindultak reggelizni a Nagyterembe. Amikor beléptek,egyszerre mindenki elnémult,és rájukbámult. Harry finoman megszorította Draco kezét,és egy nagy levegőt véve elindultak a Griffendél asztalához.
-Te normális vagy? - kiabálta Ron felpattanva az asztaltól. - Ez Malfoy! Vak vagy Harry? És te,görényke,mit képzelsz,hogy ideülhetsz,csak azért mert...
-Ron,Ron nyugi! Higgadj le kérlek! - Hermione próbálta lefogni Ront,de végül is csak Ginny és Neville segítségével sikerült. Ekközben Pansy odacsörtetett Dracohoz,és pofon vágta a fiút.
-Te mit képzelsz? Ezért nem szóltál hozzám mi? Hogy lehetsz ekkora gerinctelen féreg? Legalább normálisan szakítottál volna,de nem,te voltál akkora görény,hogy megcsalsz egy FIÚVAL! - fakadt ki a lány.
-Egy dolog,amiben egyetértünk. Hogy Malfoy egy görény! - lépett közelebb Ron,mire mindenki meglepetésére Pansy nem lesajnálóan nézett a fiúra,hanem halványan elmosolyodott.
Draco és Harry ezt elképedve nézték,miközben Hermione bíztatóan rájuk mosolygott,és kacsintott. Harry ezt észrevette,és visszakacsintott ugyanúgy,mint amikor kifigurázták a lakosztályos helyzetüket. Erre mindkettőjükből kitört a nevetés,mire Draco felvont szemöldökkel úgy nézett rájuk,mint két idiótára.
-Most mi van?
-Semmi,semmi. - nyugtatta meg Hermione,és evett tovább. Ekkor Blaise bukkant fel Draco mögött.
-Na itt meg mi van?
-Harry és Draco együtt van,Ron és Pansy pedig meg akarják tépni Dracot. -mondta halálos nyugalommal Hermione.
-Ahha,értem,köszi Granger.
Harry és Draco összenéztek,és elmosolyodtak. Harry kérdőn nézett párjára,és mikor az aprót bólintott,a fekete hajú nyomott egy csókot a másik ajkaira. Körbenézve látták,hogy mindenki meredten bámulja őket.
-Most meg mit bámultok,tudom jól nézek ki,de azért na?! - törte meg Draco a csöppet ijedt,de Malfoyos stílusában a csöndet. Erre mindenki elnevette magát,és tapsolni kezdett,kivéve persze Ront és Pansyt,akik duzzogva álltak egymás mellett,és felváltva szidták hol Dracot,hol pedig Harryt.

Ez ilyen kis csonka rész lett,de itt egy kis olvasnivaló csak hogy ne unatkozzatok<3