I Will Love You for The Rest of My Life

3. Megváltoztunk

Draco álmosan felkelt,kiment a fürdőbe,és miután gondosan megcsinálta a haját,így szólt a tükörképéhez:
-Kápráztasd el őket! - és egy önelégült mosollyal vállára vette a legdrágább köpenyét,és elindult reggelizni.
Harry már a Nagyteremben volt,és nagyban reggelizett,amikor kivágodott az ajtó,és belépett rajta egy szőke félisten. Harryre rájött a köhögőroham,majd miután igyekezett nem megfulladni,barátaihoz fordult.
-Hermione,Ron,ez meg kicsoda?
-Ez kérlekszépen Draco Görényke Malfoy - ismerte fel elsőre a fiút Ron.
-Nehogy már ne ismerd fel,aki miatt négy évig szenvedtünk! Bár mondjuk tény hogy eléggé megváltozott a külseje... - pillantott fel Hermione a könyvéből.
-Jogos - helyeselt Ron.

Harry inkább nem szólalt meg,csak megkereste szemével a szőke tincsek gazdáját. Végignézett a fiún,és elgondolkozott,mikor tűnhetett el az a hátranyalt hajú,gőgös kisfiú,akiben Harry megismerte Dracot. Amikor a mardekáros észrevette,hogy Harry folyamatosan bámulja,felvette vele a szemkontaktust,mire a fekete hajú rögtön lesütötte a szemét,és visszafordult a reggelijéhez.

-Hé Blaise - szólt Draco a barátjához - Ki az ott a Griffendélnél?
-A vörös?
-Nem,mellette.
-Ja hogy ő. Ő Harry Kibaszott Potter. - nevetgélt Blaise.
Draco maga alá húzta a lábait,hogy jobban lásson. Megkereste Harryt,és rábámult. Elgondolkozott,hogy mikor lett a fiú ilyen izmos,és mióta nem hord a méreténél hat számmal nagyobb ruhákat.
Ekkor megérkezett a bagolyposta,ami akkora kavarodást okozott,hogy senkinek sem tűnt fel,hogy két hóbagoly szállt le Harry és Draco reggelije közepébe két ugyanolyan levélkével.
-Bocsi srácok,mennem kell. Dumbledore hív. Majd később találkozunk. Sziasztok! - integetett Harry kifelé menet. Draco is elindult,de ő csak az ajtó elé ment,mert ő onnan hopponált Dumbledore irodája elé. Amikor a keze már a kopogtató fölött volt,hangos zihálás törte meg a csendet,így hátrafordult megnézni,ki az. Harry volt az. Igyekezett visszafogni a gúnyos mosolyát,és fél szemöldökét felvonva biccentett.
-Potter.
-Dra...Malfoy. - Harry lepillantott a cipőjére. Szerencséjükre nem kellett tovább álldogálniuk a kínos csöndben,mert Dumbledore behívta őket.

-Nos fiúk,azért hívtalak ide titeket,mert mind a ketten prefektusok lettetek az idén, - itt a két fiú hitetlenkedve nézett egymásra - és kicsapott diákként először tértek vissza a Roxfortba,így szeretnélek titeket megóvni a kérdések záporától,ezért mától egy külön lakosztályban fogtok lakni a tanári részlegen. Remélem nem jelent problémát.
-Rendben,köszönjük a tájékoztatást,mostmár mehetünk? - Draco feszengve áldogált,és próbált észrevétlenül az ajtó fele oldalazni.
-Mehettek. A legszükségesebbeket tegyétek ki még az órák előtt az ágyra,a többit pedig a házimanók átszállítják a lakosztályotokba.
Harry és Draco kiviharzott az irodából,és egymásra se nézve rohantak mágiatörténet órára.

Szünetben Harry elmesélte barátainak,hogy mi történt. Amikor végzett,Ron és Hermione szörnyülködő arcát látva így szólt:
-Na és szerintetek mi a legjobb az egészben?
-Semmi? - kérdezett vissza Ron még mindig fintorogva.
-De van benne azért,hidd el. Például az,hogy az időm nagy részét a legdögösebb fiúval tölthetem,akit valaha láttam.
Ron és Hermione elborzadva rámeredt,aztán egy pillanat múlva kipukkadt belőlük a nevetés,hiszen azt gondolták,Harry csak viccel. Hiszen Draco Harry ősellensége,és még csak nem is meleg. Pedig csak az egyik volt ebből igaz.

-Szerintem franciaágyat kaptok! - mondta vihogva Hermione a vacsoránál.
-Nem,biztos nincs akkora szerencsém. - Harry kacsintott egyet,mire barátaiból ismét kitört a nevetés.
Vacsora után Draco és Harry néma csöndben együtt mentek fel a lakosztályukba,ahol olyan látvány tárult a szemük elé,amit gondolni sem mertek volna. Minden ezüst,arany,zöld és vörös színben vírított. Harry volt a kíváncsibb,ő lépett beljebb először,Dracoval szorosan a nyomában. Amikor kinyitották a hálószobát,mindketten elhűlve meredtek a szoba közepén álló hatalmas franciaágyra. Draco hisztérikusan elkezdett rohangálni,másik szobát keresve,de sikertelenül. Harry pedig hívott egy házimanót,hogy mégis miért nincsen külön ágyuk. A manó azt válaszolta,hogy azért,mert Dumbledore így rendelkezett.

Harry Draco felé fordult,aki lassan már a sírás határán volt,és így szólt:
-Figyelj Malfoy,majdcsak kibírjuk valahogy!
-De én nem akarok veled egy ágyban aludni! -kiabálta Draco. Harry nem is sejtette mekkorát hazudott neki a szőke. -Nyugodj le szépségem! - vigyorgott a fiú gúnyosan,mire csak egy fintort kapott a szőkétől. Mivel nem tudott jobbat kitalálni,pálcáját az ágyra szegezte,és elmotyogott egy választóbűbájt. Ezzel felváltva elszórakoztak egy kicsit,majd Draco ráhagyta,és tanácstalanul leült a még mindig szétválasztatlan ágy egyik szélére. Harry pedig elindult megkeresni a barátait.

Azok a Nagyteremben ültek,és házit írtak. Vagyis Hermione csöndben írt,és közben hallgatta Ron panaszáradatát a házik mennyiségéről,és Piton elátkozásának a tervéről. Harry fáradtan levetette magát közéjük,és felpillantott Hermionéra.
-Én ezt nem hiszem el. Nem elég hogy Malfoyal kell egy lakosztályban laknom,még...
-De eddig nem örültél neki? - mutatott rá Ron.
-Jó,mindegy. Egy franciaágyunk van! - kiabálta Harry és egy hang vele egyszerre az ajtó felől. Ott pedig Blaise,Pansy és Draco álltak.

Harry felkapta a fejét,és belenézett Draco szürke szemébe,aki meredten bámulta őt. Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetük,majd Draco zavartan lehajtotta a fejét,és elindult a mardekárosok asztala felé.  Este szerencsésen nem találkoztak,így zavartalanul zuhanyozhattak. Draco későn ért vissza,és miután átöltözött bement a szobába és lefeküdt a már alvó Harry mellé.
-,,Így egész aranyos..." - gondolta Draco,aztán öklendezni kezdett,hiszen hogy volt képes ő,egy Malfoy ilyet mondani egy Potterre,meg úgy általában egy másik emberi létformára magán kívül. Miután megnyugtatta magát,hogy ez csak egy semmiség volt,Harry felé fordult,majd lehunyta a szemét.
-Jóéjt Potter! - suttogta a szőke,és megpróbált elaludni.