𝐑𝐨𝐬𝐞𝐬 •𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨 𝐊𝐚𝐭𝐬𝐮𝐤𝐢• [𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭]

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐎𝐧𝐞

" 𝐇𝐢𝐬 𝐡𝐞𝐚𝐫𝐭 𝐰𝐚𝐬 𝐚 𝐬𝐭𝐨𝐧𝐞, 𝐛𝐮𝐭 𝐭𝐡𝐞𝐧 𝐡𝐢𝐬 𝐡𝐚𝐧𝐝𝐬 𝐫𝐨𝐚𝐦
𝐈 𝐭𝐮𝐫𝐧𝐞𝐝 𝐡𝐢𝐦 𝐭𝐨 𝐠𝐨𝐥𝐝 𝐚𝐧𝐝 𝐢𝐭 𝐭𝐨𝐨𝐤 𝐡𝐢𝐦 𝐡𝐢𝐠𝐡𝐞𝐫 "

" Tessék. Itt vagyok "
Szorítottam meg a korlátot, lenézve a rügyező cseresznye fákra. A virágok még nem bújtak ki a zöldellő rügyekből, az ujjnyi rügyek beborítottak minden ágat, felöltöztették a természet szőtte ruhába őket. Az éppen ébredező Nap a szemembe vág, megfoszt a látásomtól. A hajnali gyér fényben éppolyan gyér a látogatószám is a nevezetesség teraszán. Éppen kinyit a kávézó, a reggeli műszakos felszolgáló már törölgeti az asztalokról az éjszaka varázslatát. A deres üvegeken halkan susog a törlőkendő.

Rád emlékeztet az alkalmazott, ismerős a sürgése-forgása. Ugyanígy táncoltál körbe reggel a konyhapultunk körül, előkészítve a reggeli megszületésének helyét. Anyámat az ágyban marasztalva álltál neki egyedül, míg engem az egyik bárszékre parancsolva várakoztattál. Ha anyám meglát, biztosan elhord, amiért ilyen rest vagyok. Nem tehetek róla, felettem hatalmad van. Soha, senkire sem hallgattam, gyűlöltem, ha irányítani akartak. Undorodtam bárkitől, aki csak fegyelmezni akart. Mégis, számodra megláncoltam, s hagytam, hogy kedvedre uralkodj felettem. Mozdultam minden szavadra, akkor is, ha ez az elmém legmélyén tiltottnak volt titulálva.

Mélyet szippantok a hidegen égető levegőből, majd kiválasztok két gyönyörű szálat a virágok közül. A rózsák nyitott szirmaiból árad az illatuk, azonnal hatalmába kerít. Persze, ez is csak azért lehetséges, mert Neked is ilyen illatú minden ruhád, hasonló nehéz illatfelhőt vonszolsz magad mögött. Elbódít.

Miután leraktam az árva virágokat, visszanéztem arra a helyre, melyet egykor öngyilkosok leptek el, s ugrottak a cseresznyefák tövébe, most pedig turisták százai hemzsegnek ugyanazon a helyen. Sokat változik a világ, és Te is változol vele.