𝐑𝐨𝐬𝐞𝐬 •𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨 𝐊𝐚𝐭𝐬𝐮𝐤𝐢• [𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭]

𝐂𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫 𝐒𝐢𝐱

" 𝐒𝐚𝐲 𝐲𝐨𝐮'𝐥𝐥 𝐧𝐞𝐯𝐞𝐫 𝐥𝐞𝐭 𝐦𝐞 𝐠𝐨 "

Sosem kedvelted az ígéreteket. Bugyutának, értelmetlennek tartottad őket. Számodra csak egy egyszerűen kicselezhető üzletkötésnek tűnt.

Így hát, elmentem arra a helyre, ahol egyetlen ígéretet köttettél velem. A pirosra színezett díszes kapuból letekintve elém tárul minden lépcsőfok, mely lefelé vezet, s melyeket egyszer már megmásztam az ígéret megfogadásához. A kapu két pontjába sóhajtva fektettem újabb rózsaszálakat. Visszatekintve a lépcsők rengetegére, felidéztem az emlékünk.

Alig kapsz levegőt, mégsem állsz meg, egyre csak nevetsz, szaladsz felfelé. Elég ügyes vagy, nem botlasz meg a fokokon, fáradhatatlanul rohansz előttem. Húzol magad után, hátrakiabálsz valamit, próbálom leolvasni a szádról. Nem foglalkozol semmi mással, csak Velem. Hallgatod a bosszankodásom, figyelsz az ellenkezésemre, de nem törődsz vele. Legyintesz, szerinted megint csak magamat adom. Megragadod a csuklóm, s bármennyire próbálom kirángatni a kezem a szorításodból, mosolyogva, némán fojtod el haragom.
Boldogság sugárzik belőled, képtelen vagyok ellenállni neki, magával ragad engem is. Erő szökik a lábaimba, eléd rohanok a lépcsőn. Magam sem tudom, hogy bírom, mindenesetre, én vagyok a gyorsabb, én nyerek. Mindig én nyerek.

" Katsuki! "
Megszólítasz a lehető legkomolyabban. Megtorpansz, figyelmen kívül hagyod a zihálásod. Kénytelen vagyok bevárni téged, nem győzhetek ekkora előnnyel Veled szemben. Nagyokat pislogva, mosolyogva visszalépek hozzád, s már a hátamra is ugrottál. Nem viszlek így többet. Megfogadtam ezerszer, mégis, egy szóból értettem az óhajod. Elég volt figyelnem a kifejezéseidre.