𝐑𝐨𝐬𝐞𝐬 •𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨 𝐊𝐚𝐭𝐬𝐮𝐤𝐢• [𝐁𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭]

𝐏𝐫𝐨𝐥𝐨𝐠𝐮𝐞

" 𝐓𝐚𝐤𝐞 𝐢𝐭 𝐬𝐥𝐨𝐰, 𝐛𝐮𝐭 𝐢𝐭'𝐬 𝐧𝐨𝐭 𝐭𝐲𝐩𝐢𝐜𝐚𝐥
𝐇𝐞 𝐚𝐥𝐫𝐞𝐚𝐝𝐲 𝐤𝐧𝐨𝐰𝐬 𝐭𝐡𝐚𝐭 𝐦𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞 𝐢𝐬 𝐟𝐢𝐫𝐞 "

" Katsuki. Hoztam virágot neki " Megemeli vékony kezében szorongatott üveghez hasonló törékeny csokrot. A virágok vörösben pompáznak, szirmaikon megmaradtak a kinti hideg esőcseppek maradványai. Gyémánt csillogással hasítanak a tudatomba, ahogy anyám átnyújtja őket, a bimbók összeütődnek, kinyújtott kezemre hullik a rászkódásban lehullott vízcsepp.

" Kiviszem hozzá "
Bólintok keserű íz kíséretével a számban. Átveszem tőle, majd kirontok ott, ahol bejött. Anyámat hátrahagyva baktatok az elszürkült aszfalton, sötét kapucnimon egyre gyűlnek a késő tavaszi esőcseppek. Átázik, érzem a hajamon őket. A cipőm fűzőjét átvonszolom minden saras pocsolyán, már rég tocsog a víztől. Kötelességem lenne megkötni rendesen, biztosan rám szólnál. Megdörgálnál, miért is vagyok ennyire trehány, hogy nem kötöm be a szerencsétlen cipőfűzőket. Mégsem állok meg egy percre sem, egyre csak igyekszem hozzád, kereslek a sűrű köd mögött. A szemeimben sós könnyek gyülekeznek, mégsem engedhetem ki őket. Azonnal letörölnéd, egytől egyig, gondosan, ne csúfítsák el az arcom. Az ég könnyeinél is nehezebben hullanak alá, a cipőm orrán vesznek el örökké. Úgy, akár én a ködben. A rózsákat neked vetettem, anyám a legtökéletesebb szálakat választotta számodra. Ugyanolyan törékenyek, s gyönyörűek, mint Te.