Diabolical - Harry Potter fanfiction

6.fejezet

A hétvége utolsó napja hamar eltelt, Lara megint levonszolta magát a könyvtárba, hogy Hermionéval tanuljon.
Hermione nem javított bele a feladataiba, nem tudott volna mibe.

Lara a nap folyamán csak egyszer vette észre Milát, aki csillogó szemmel állt a mardekárosok körében, éppen hevesen, de egy nagy mosollyal az arcán rázta a fejét. Mikor ő is megpillantotta Larát, feltartotta a hüvelykujját, jelezve, hogy minden rendben van, betartja az egyezségüket.

Estére Lara már csak felvonszolta magát a hálókörletbe, visszasziszegve a macskákra, akik fújva néztek rá. Ella erre szórakozottan felvonta a fél szemöldökét, és olvasott tovább, Diane pedig nyugtatgatni kezdte saját, vörös cicáját.

Lara, a szokásos védőbűbája elhelyezése után vackolt csak be a saját ágyába, kivéve utolsó adag álomitalát a táskájából. Minél hamarabb szüksége lett volna új adagra.

Hétfő reggel Larát kivételesen nem a baglyok berepülése kötötte le, hanem amit hoztak magukkal. Ella rá sem pillantott a saját Prófétájára, csak félretette, hogy teljes figyelmével az evésre tudjon koncentrálni. Lara meglepően komoly arccal vette el Ella példányát, hogy el tudja olvasni. Az óriási szalagcím már messziről virított az újságról, alatta egy jókora fotóval Umbridge-ról. A Minisztérium üzenete tiszta volt: Caramel nem bízott már Dumbledore-ban, ezért kinevezte Dolores Umbridge-et, hogy ellenőrizze az iskolát.

Lara elgondolkodva kezdte el rágni hüvelykujjának a körmét.

***

Bár az újságban az volt, hogy Umbridge ellenőrizni fogja a többi professzor munkáját, Lara egész héten csak két órán látta, a Sötét Varázslatok Kivédése kivételével.

A főinspektor nem zavart sok vizet se számmisztikán, se rúnatanon, csak a sarokban ülve jegyzetelt.

Őszintén szólva nem is bánta.

Az álom bájitalának híján a rémálmai visszatértek, egyre nehezebb volt fenntartani az álarcát, amivel szinte mindenkit meg tudott téveszteni. Rémálmaival együtt viszont egyre nagyobb volt benne a vágy, hogy elpusztítsa a kis kövecskét, ami most is a zsebében pihent, szinte gúnyolódott rajta.

Délutánonként általában összeült Hermionéval a könyvtárban, hogy megcsinálja a kiadott házi feladatait. Lara magában adózott a griffendéles lány eszének. Simán mehetett volna a hollóhátba is. A mardekáros lány meglepve tapasztalta, hogy mennyire könnyedén el tudott beszélgetni Hermionéval, azt pedig főleg, hogy kivételesen kifejtheti a saját véleményét egy témában, mivel nem volt senki, akivel érdekből egyet kellett volna értenie.

Lara, mivel nem sok esélyt látott arra, hogy még egyszer az álom bájitalt vegyék Pitonnal, és arra se, hogy az éjszaka közepén leosonhasson saját bájitalt készíteni, jobb híján a legutolsó megoldásához fordult; elvesz a gyengélkedőről.

Biztos volt benne, hogy ott lesz.

Így hát megvárta ameddig leszállt az éjszaka, és halkan, mint egy szellem, ment végig a gyengélkedőig vezető úton.

Az ágyakkal teli helyiségben már teljesen sötét volt, csak az ablakon beszűrődő hold adott valamennyi fényt.

Lara nem bánta; már kiskorától kezdve barátságban volt az éjszakával.

Nem véletlenül választotta a hétköznap utolsó napját a kis akciójára, ilyenkor már mindenki fáradt volt, még a híres Madam Pomfrey is, aki most valószínűleg a szobájában pihent, aminek ajtaja a gyengélkedő végéről nyílt.