Diabolical - Harry Potter fanfiction

7.fejezet

Larának nem kellett sokat várnia arra, hogy a fátylas boszorkány kijöjjön az ajtón. Az alak azonnal a Szárnyas Vadkan melletti sötét sikátorba fordult be, Lara pedig némán követte őt.

Mikor a boszorkány mögé ért, egy gyors mozdulattal előhúzta a pálcáját, és egy piros fénycsóvával később a fátylas alak elterült. Lara leguggolt mellé, és elmotyogta a hoppanálás-gátló varázslatot, aztán nagy nehezen a hátára fordította az alakot, a fátylat lehúzva az arcáról.

Döbbenetét csak pislogással fejezte ki, mikor meglátta, hogy állítólagos boszorkánya igazából egy varázsló. A férfi vörös haja csimbókokban lógott a fejéről, szeme táskás volt, mint aki már nem aludt pár éjszaka. Lara óvatosan benyúlt a fekete ruhába, és addig kotorászott, amíg meg nem találta, amit keresett.

Arcán lassú, alattomos mosoly terült szét, amint látta, hogy a varázsló elkezd mozgolódni, bár vigyorát eltakarta felhúzott csuklyája, és a sikátor félhomálya.

A férfi véreres szemei hirtelen kipattantak, ahogy egy gyors, kissé ügyetlen mozdulattal felült. Egyensúlyát nem tudta megtartani, ahogy hátrébb akart mászni Larától, ezért újra elterült a földön.

Mint aki észbe kapott aztán, elkezdett kotorászni a zsebében, ahogy továbbra is próbált felkelni.

– Ezt keresed? – kérdezte Lara felállva, meglengetve a varázsló előtt a pálcáját.A férfi ólmosan felpislogott rá, aztán lassan felemelte két kezét.

– Megcsinálok akármit, csak ne bánts!

– Ki vagy? – Lara hangja halk volt, szinte kíváncsi. – Láttalak a Szárnyas Vadkanban. Úgy nézett ki, eléggé érdekel az ott zajló beszélgetés.

Miután a varázsló nem válaszolt, Lara felemelte a pálcáját.

– Crucio. – mondta, a hangja minden érzelmet mellőzött.

Szándékosan nem célzott a férfira, a varázslat pár centire a lába mellé csapódott be.

– Hé, hé! Majdnem eltaláltá' azzal!

– A következő célba fog érni, ha nem beszélsz.

– Az csak a Rend miatt vót, kérték, hogy tartsam rajta a szemem 'Errin. – a férfi furcsán beszélt, olyan volt, mintha részeg lett volna. Véreres szemeit összehúzta, ahogy felsandított Larára. – Ugye te nem azok közű vagy? A halálfalók közű?

Lara félrebillentette a fejét.

Tehát a Rend akarta figyelni Harryt, valószínűleg amiatt, hogy ne essen semmi bántódása.

Lara egészen kiskora óta tudott a Főnix Rendjéről, köszönhetően nagyapjának, aki maga is tagja volt szervezetnek. Ez még azelőtt történt, hogy Alexei megölt nyolc muglit.

Lara nagy becsben tartotta a nagyapja naplóit, az egyetlen dolgait, amik megmaradtak róla, megőrizve az emlékeit. Már valószínűleg az összeset fejből tudta, és Alexei szépen lejegyzetelte az akkori tagjait a Rendnek.

Biztos volt benne, hogy Dumbledore addig nem fogja megszüntetni a Főnix Rendjét, amíg a legkisebb esélye is fennáll annak, hogy Voldemort még életben van.

És Lara le merte fogadni, hogy ez így van, a Sötét Nagyúr él.

– Mi a neved?

– Mundungus Fletcher. – hajtotta le kicsit a fejét a férfi.

Alexei természetesen őt sem felejtette el megemlíteni a naplójában. A Rend hasznos tolvaja és üzletembere. Nem megbízható. Gyáva.

Lara elmosolyodott, miközben a pálcáját Mundungus fejére irányította.