Diabolical - Harry Potter fanfiction

11.fejezet

Az igazgatói iroda semmit nem változott, mióta legutóbb itt járt.

Pont ahogy az igazgató se.

Dumbledore az asztala mögött ült, hosszú ujjait egymásnak támasztva, égkék szemei ugyanolyan lelkig hatóan fürkészték Larát, mint legelső alkalommal.

Az igazgató udvariasan egy szék felé intett, és Lara, lábait keresztbe téve le is huppant.

– Gondolom sejted, hogy miért vagy itt. – Dumbledore finom mosolyt eresztett meg Lara felé, és felmutatta a csokibékás kártyát, amit Lara legelső alkalommal hagyott az irodában, pontosabban Dumbledore kezében.

A kártyán a szokásos varázsló vagy boszorkány helyett egy főnix élethű mása látszódott.

Lara is elmosolyodott.– Reméltem, hogy az igazgató úr értékelni fogja.

Dumbledore bólintott.

– Feltételezem, tisztában vagy azzal, hogy a nagyapád tagja volt a Főnix Rendjének. Alexei elképesztő tehetséggel és furfanggal rendelkezett, tökéletes pontossággal meg tudta mondani hol fog lecsapni Voldemort, ezzel megmentve számtalan boszorkány, varázsló és mugli életét.

Lara nem tudta megmondani, hogy Dumbledore tud-e a gyűrűről, ami már generációk óta öröklődött a Lenkov családban.

Alexei ezt is gondosan lejegyezte naplójába: a gyűrű, rajta a Durmstrang címerével, ami viselőjét álmokkal és megmagyarázhatatlan megérzésekkel ruházza fel, és aki elég okos volt ahhoz, hogy értelmezze ezeket a jeleket, nagy előnyre tehetett szert ellenségeivel szemben.

Alexei volt elég okos, ebben Lara nem kételkedett.

– Szerettem volna elkerülni ezt a lépést, de miután tegnap Voldemort akcióba lépett, attól tartok, nem várhatok tovább. – Dumbledore fürkészőn nézett Lara szemeibe félhold szemüvege mögül. – Voldemort tegnap éjszaka megtámadta a Rend megbízásából őrködő Arthur Weasleyt. A gyerekei már a főhadiszálláson vannak.

Larának hirtelen bekattant, hogy miért nem látta George-ékat reggelinél.

– Abból, amit a durmstrangban hallottam, úgy érzem benned is megvan ugyanaz a tehetség, ami megvolt Alexeiben. Ahogy említettem, szerettem volna elkerülni ezt a lépést, de minél több kézre szükségünk van. A fegyver, amit Voldemort keres, túl értékes ahhoz, hogy a kezébe kerüljön. Lara, csatlakoznál a Főnix Rendjéhez?

Larának vigyorogni lett volna kedve. Ehelyett csak bólintott egyet.

– Ameddig be nem töltöd a tizenhetedik életéved, csak félig lehetsz tag. El kell érned ezt a kort, hogy hozzáférhess bizonyos..dolgokhoz. – Lara pislogott az érdekes szóhasználat miatt, és száját lassú mosolyra húzta. – Fél órán belül itt tudsz lenni minden bepakolt dolgoddal? A többiek után küldelek téged.

Lara megint bólintott, de még nem mozdult a helyéről.

– Igazgató úr. Tudom, hogy ön ismerte a nagyapámat személyesen is. Azt is tudom, hogy ön volt az egyetlen, aki elhitte, hogy ártatlan, miután megölte a nyolc muglit. – Lara szürke szemei furcsa fénnyel csillogtak. – Ön volt az egyetlen, aki bement hozzá az Azkabanba. Nem adott magának véletlenül oda egy naplót, papírdarabot, gyűrűt, vagy esetleg egy üzenetet?

Lara meg mert volna esküdni, hogy Dumbledore égkék szemében szórakozott fényt lát megvillanni.

– Nem voltam tanúja annak, hogy ilyet tett volna.

Lara bólintott.

Ugyanis volt egy kis probléma.

A gyűrű nem volt nála, és ha akart segíteni a Főnix Rendjének, szüksége volt rá. Anélkül lehetetlen lesz megmondani, hogy Voldemort hol csap le következőnek.És a legutolsó ember, akinél a gyűrű volt, az Alexei volt. Ha ő nem hagyott üzenetet az Azkabanból, vagy esetleg magát az ékszert, akkor Larának nem volt sok esélye.