Larát felkészületlenül érte az öt Reducto! kiáltás.
Számíthatott volna rá, hiszen ismerte Harryéket. Viszont annyira el volt foglalva a Bellatrixszal való beszélgetéssel, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a kis csapatot.
De ez egyszerűbb volt, mint megnézni a szemeikben lévő fájdalmat, amit az árulása okozott.
Így viszont nagyobb volt az ár, amit fizetett a figyelmetlenségéért.
A robbanásbűbájokat mindannyian egy-egy jóslatokkal tele lévő polcra irányították, és ha Larának nem lettek volna ilyen jó reflexei, biztos az egyik ilyen alatt végzi. Az utolsó pillanatban ugrott félre a felé dőlő gömbzápor elől, és előhúzta a pálcáját, hogy maga köré vonjon egy Protego-t.
Valami viszont kilökte a kezéből a varázstárgyat, ő pedig tehetetlenül kezdett el előrezuhanni.
Lara félig vakon, és köhögve a portól, ami már a jóslatokon lehetett vagy évszázadok óta, próbálta megvédeni a fejét a lezuhanó tárgyak elől, és imádkozott, hogy ne essen rá egy polc sem, vagy találja el egy eltévedt átok.
- Futás! - hallott egy hangot, ami kísértetiesen hasonlított Harryére.
Valami ezernyi darabra tört mellette, és érezte, ahogy a szilánkok felé is repülnek. Szorosabbra csukta a szemeit, és kisebbre húzta össze magát.
Pár másodperc után aztán a hangok mintha halkulni kezdtek volna, Lara pedig hunyorogva kinyitotta a szemeit. A jóslatok fátyolos hangjai összefolytak a fülében, ahogy bizonytalanul felkelt, és elindult a pálcája keresésére a ködös teremben.
Csak remélni tudta, hogy nem tört össze.
Köhögve botladozott végig, mikor valami nedveset érzett meg lefolyni a homlokán. Még mielőtt odanyúlt, már tudta, hogy vér lesz ott. Valószínűleg az egyik szilánk.
Lara kétségbeesetten próbált visszaemlékezni, hogy hogyan lökhették meg, és melyik irányba eshetett a pálcája.
Az utolsó pillanatban ugrott félre a felé irányzott zöld átok felől, amit a szeme sarkából látott meg.
- Állj! Én is halálfaló vagyok! - kiáltott bele a terembe, túlharsogva a sok fátyolos hangot, akik még mindig mondták a jóslatukat.
A csuklyás alak megállt, kezében ott maradt a pálcája, még mindig Lara felé mutatva vele. Lara el se hitte a szerencséjét, mikor jobb kezével kitapogatta maga mellett a saját pálcáját. Lassan felemelte bal kezét, úgy, hogy a talárja felcsússzon.
A csuklyás alak bólintott, és amint visszaengedte a fegyverét maga mellé, Lara kilőtt rá egy Obstructo-t.
A halálfaló több métert esett hátra, feje keményen csapódott bele az egyik polcba, ami vészesen megingott, újabb jóslatzáport zúdítva a földre.
Lara pillanatok alatt ott volt a férfi előtt, egyetlen pontos mozdulattal kirúgva annak kezéből a pálcát.
A halálfaló dühösen felkiáltott, de nem mert mozdulni félig ülő, félig fekvő pozíciójából.
- Te áruló ribanc! A Sötét Nagyúr nem fogja ezt elengedni!
Lara hidegen elmosolyodott.
- Nincs szükségem arra, hogy a Sötét Nagyuratok elengedje ezt. - felelte Lara, hangja olyan volt, mintha az időjárásról beszélne. - Azt akarom, hogy halott legyen, az összes halálfalójával együtt.
Lara arcáról nem olvadt le a mosoly, mikor felemelte a pálcáját, hogy kilőhesse az átkot.
***
ESTÁS LEYENDO
Diabolical - Harry Potter fanfiction
FanficA trilógia első része. Az ördög sosem alszik, tartotta a mondás, amivel az összes Durmstrangos diák egyet tudott érteni, aki valaha megismerte Larissa Lenkovot. A lány kegyetlen, megfélemlítő és aljas, és ami a legrosszabb az egészben; elképesztően...