Antai- Kelemen Kata

10. osztály

"Soha nem láttam még Csengét ennyire ki akadva. Annyira sírt, hogy alig győztük addogatni neki a zsebkendőt.

Szomorú volt látni, hogy az ő tökéletes románcuk ilyen csúnya véget ért. Az már biztos,hogy egyikünk sem fogja megbocsáltani annak a szemét ládának, hogy a mi mindig optimista és vidám Csengénket ennyire sikerült össze törnie."

"-Figyi, tudom, hogy amit veletek csinált az nem volt szép, de higgyétek már el, meg változott! - bizonygatta Lili és az Árkádok alatt álló Ákosra nézett. A fiú felénk forult és Lilire mosolygott. A lány egy hatalmasat sóhajtott, olyan igazi "szerelmes vagyok" tipusút."

"-Te megőrültél? - kiáltottam Cortezre dühösen, mikor kilépett az igazgatóiból. - Te komolyan ki álltál az ablakba csak azért, mert az az idióta Renike be hisztizta magát azon, mert páran nem tudják, hogy együtt jártok?! - vontam kérdőre miközben az alu felé mentünk. - Le is eshettél volna, de persze ne is érdekeljenek a következmények, ahogy azt a kis libát se! Én komolyan mondom, hogy most megyek és meg tépem! - Cortez a karomnál fogva vissza rántott. Ő is dühös volt. - Hagyd békén Renit, nem az ő hibája! És egyébként is nem kell ennyire felfújni a dolgot Kate! Nem történt semmi! -

-Ja csak majdnem ki csaptak! - vágtam közbe és dühösen ki rántottam a szorításából a kezem."

" Egyedül ücsörögtem a szivecskékkel ki dekorált lelátón. Mellettem mindenhol párok voltak akik boldogan ünnepeltek. A tánc parketten bulizó barátnőim, boldogan ropták kísérőjükkel együtt. Persze az enyém meg elment egy masik csajjal. Pff. (...)

A sötét udvaron ki választottam egy padot, igaz, hogy hideg volt, de ez most egy cseppet sem érdekelt. A tesiterem ajtaja ki vágódott és két alak sétált ki rajta nevetve. Engem nem vettek észre, ahoz már túl sötét volt. Meg álltak a fánál egymással szemben és akkor az egyikük végre megszólalt. Ledermettem. A hang tulajdonosa ugyanis Ábel volt. - Szóval arra gondoltam,hogy mondjuk lehetnél a barátnőm. - kezdte és meg fogta a lány (vagyis csak gondolom, hogy lány) kezét. - Azt hittem már soha nem kérdez meg! - kuncogott .....Rebi(?)

Azt hiszem ez a pillanat volt az amikor a szívem icipici darabokra hullt és a sötét éjszakában javíthatatlanul össze tört."

" -Hát én nem hiszem el! Komolyan ennyire irigy vagy? - vágta hozzám Heni dühösen. - Nem vagyok irigy, csak azt mondom, hogy ezek a fiúk csak ki használnak titeket! - mondtam mostmár én is mérgesen. - Jaj, Kate mit tudsz te erről? Soha nem volt még barátod! - szólt bele Lili is.

- Meg tudom érteni Ábelt, hogy miért nem akart össze jönni veled. Kate, te egy hazug, irigy ribanc vagy! - ezzel a mondattal Heni levette a még tavaly vásárolt barátság karkötőnket és le dobta a földre."

" - Addjad azt a cigit! - kaptam ki Dani kezéből és eggyet szívtam bele. Persze rögtön köhögni kezdtem Dani meg szépen ki röhögött."

" Mikor az ember azt hinné minden rendben van, végre boldog és semmi nem ronthatja el a kedvét, akkor jön egy vihar. De nem az a nyári zápor szerűség, hogy hirtelen lecsap pár percig esik aztán megy is tovább. Nem, nem. Ez lassan kezdődik. Először csak csepeg az eső, utána már zuhog, míg végül már  dörög az ég is. És mikor már azt hinné az ember, hogy kezd alább hagyni, akkor csap le az első villám."