Antai- Kelemen Kata

Március 19. szombat

-Tudjátok én mindig is egy bátyját akartam. Régen mindig mondtam anyáéknak,hogy esetleg nem lehet,hogy anya megcsalta apát egy másik férfival és nem született-e onnan is egy gyerek? De mindig nemet mondtak úgy,hogy kénytelen voltam bele törődni. Helyette kaptam egy húgot! Szerinted Cortez cukik a kisbabák? Szerintem nagyon,de borzalmasan sokat sírnak. Valamikor, hajnali háromkor arra kelek, hogy Léna bömböl és olyankor megfontolom azt, hogy ne dobjam-e ki az ablakon. Te is ki akartad dobni az ablakon Kate-t? Biztos ő is nagyon idegesítő lehetett.......

-Soha többet ne adjunk neki kólát!
A reggeliző asztalnál ültünk és hallgattuk ahogy Csenge folyamatosan beszél,de olyan gyorsan,hogy alig bírtuk követni. Tegnap nálam aludtak a lányok,hogy együtt tudjunk menni Bencé-ék koncertjére. Sajnos elkövettük -vagyis inkább Cortez - azt a hibát, hogy adtunk Csengének is kólát aki úgy tűnik nem bírja a coffeint,mert most képtelenség félbeszakítani.

-Te adtad neki, viseld a következményeit!
Suttogtam vissza Corteznek. Sóhajtva vissza hajolt az ételéhez.
-Jól van gyere Csenge elkezdünk készülődni!
Fel álltam az asztaltól mire Heni és Lili megkönnyebűlten követtek.

-Máris? De Cortez még be sem fejezte az evést! Nálunk mindig, mindenkit meg kell várni,hogy be fejezze az étkezést. Borzalmasan unalmas szokott lenni főleg,hogy a húgom Léna állandóan kiüti a kis kanalat anya kezéből, így általában legalább két óra szokott lenni nálunk a reggeli,ebéd és a vacsora.

-Öm......nálunk nincs ilyen szabály, nyugodtan itt hagyhatod.
Fel húztam a székből és egy csúnya pillantást vetettem Cortez-re amiért ilyen felelőtlen volt,hogy Csengének kólát adott.

-Biztos, Cortez? Hm....Cortez, ez spanyol név ugye? Imádom spanyolországot, egyszer voltunk ott a szüleimmel mikor még Léna meg sem született. Hiányzik az az idő....... Neked Ádám az igazi neved, nem? Hát nem is tudom a Cortez-t már úgy megszoktam,de lehet,hogy egyébként tényleg ilyen Ádámos fejed van. Hívhatlak Ádámnak? Csak kíváncsi vagyok meg tudom-e szokni.....

-Gyere szépen Csenge, fel megyünk a szobámba!

Sajnos Csenge szó fosása egy óra múlva sem hagyott alább. Volt szó itt mindenről, a tükrökről és arról, hogy azt nem lehet soha újonnan venni,mert elötte már valaki tuti bele nézett. Filmekről és,hogy Csenge kedvenc színésze Tom Felton és amikor még kicsi volt írt neki egy szerelmes levelet,de azóta sem válaszolt neki Tom és ezért máig egy kicsit neheztel rá. Akkor arról is,hogy mennyire szeretne olyan hajat amilyen Heni-nek van -ombréset -, de az anyukája nem engedi,hogy fesse a haját. Végül Csenge!!! Úgy döntött át megy Cortez-hez,hogy megkérdezze tőle mit gondol a Calvin Klein-os alsógatyákról. Így volt egy bő fél óránk nélküle, amit azzal tőltöttünk el,hogy a falon át hallgatóztunk, hogy mégis, hogyan fárasztja le barátnőnk a bátyámat. Most az egyszer hálát adtam a vékony falakért, hol ott egyébként meg vagyok átkozva vele főleg ha Viki itt alszik. Km.....bocsánat, az alvásig nem jutnak el.....

-Nézd Csenge! Katek már nagyon hiányoltak, szerintem potold be ezt az ezer évet amit nálam töltötték és mesélj nekik az ovis szerelmedről,aki bele lökött a homokozóba!
Cortez úgy tűnt meg unta a rettentően érdekes sztorikat és, most vissza sózta ránk barátnőnket. Pontosabban vissza lökte,de ezt Csengét nem zavarta le ült az ágyamra és tényleg elkezdett mesélni Raphel-ről, a macska szemű, francia ovis szerelméről.

-És mindig úgy mondta a nevemet,hogy Casonne, amit egyébként sose értettem,hogy most ki akar gunyolni vagy csak ennyire nem tud magyarul,de végül mindig oda adtam neki a fekete filcemet,hogy rajzolhasson magának igazi, francia bajszot!

-Kösz,hogy át hoztad!
Mosolyogtam rá Cortez-re,mert igazából már hiányzott barátnőnk és reménykedtünk benne,hogy lassan elfogy a benne lévő coffein.