Antai- Kelemen Kata

Május 20. péntek

-Kate! KATE! - ordította Heni a nevemet, közben újával folyamatosan a szemem elött csettintett.

-Hm....
Néztem rá ködös tekintettel.

-Figyeltél rám?
Vont kérdőre barátnőm. Szépen ívelt szemöldökét felhúzta, kezeit pedig a csípőjére rakva csóválta a fejét. Ha nem tudnám azt hinném az anyám áll elöttem .

-Nem igazán - vallottam be és kínosan elhúztam a szájam szélét. Heni egy nagyot sóhajtott, mint akiben meghalt volna a remény, hogy legalább egyszer is figyelek rá.

-Meg verem azt a gyereket, utána pedig kitépem azt a rühes nyelvét........
Motyogta magának. A körülöttünk állók, rémülten néztek Henire. Gondolom azt hitték nekik szól, mert láttam,hogy mind egytől egyik egy kicsit távolabb állnak a lánytól. Pedig ez a sok szitokszó csakis egyetlen embernek szólt, kinek dús fekete haja van, sötétkék szemei és rendkívül magasan hordja az orrát. Na? Ki találja ki,hogy kire gondolok? Hát persze, hogy Szellemre........de ez esetben nem ő volt a legnagyobb problémám....

~Egy héttel ez elött~

Lini-vel együtt fáradtan léptünk ki az iskola kapuján. A mai edzés a szokásosnál is keményebb volt. Izzadtan,de annál boldogabban beszélgettünk egymással.

- Neeeem, biztos, hogy nincs férje akkor nem lenne ennyire szívtelen. -kuncogtam fel.

- Vagy lehet,hogy van neki és azért ilyen, mert kevés a sex - érvelt Lini. Mind ketten elnevettük magunkat. A táskámban a telefonom hangosan csörögi kezdett. A nevet meg pillantva azonnal a homlokomra szökött a szemöldököm. Anya

- Bocsi, de ezt muszály fel vennem! - Kértem elnézést a lánytól aki, csak finoman megrázta fejét, hogy semmi baj. Elköszöntem tőlle és egy kicsit távolabb sétáltam a sulitól.

-Szia anya! - köszöntem bele a telefonba a lehető legsemlegesebb hangomon.

- Találtam egy kitűnő iskolát számodra. Magán iskola,de rendkívül kifinomult lányok és fiúk járnak oda. Mind gazdag családból származnak és..... - nem hagytam, hogy befejezze. Már torkig voltam ezzel az egésszel.

- Anya! Nem fogok vissza menni Amerikába! - jelentettem ki, erélyesen. Már egy hete egyfolytában ezzel zaklat.

Hát ilyen nehéz ezt fel fogni?

-Kata! Az az az iskola nem megfelelő a számodra. Ne kövesd el ugyan azt a hibát mint Ádám és ne ragszkodj egy olyan helyhez amibe te nem tartozol bele! - a szavai fel dühítettek, de nem adtam meg azt az örömöt az anyámnak,hogy hallja mennyire ki akadtam rá.

- Anya, megállapodtunk. Ha nem bukok meg akkor itt maradhatok. Mivel erre nem került sor és nem is fog, ne fáradj azzal,hogy iskolákat keresel nekem! -

- Apáddal együtt be tartjuk a megállapodást,de azt akarom, hogy a nyáron legalább három iskolát meg nézz itt Amerikában! - a hangja határozottan csengett és, nem úgy tűnt, mint aki eltűri a nemleges választ. Fontolóra vettem a szavait,de végül megadóan sóhajtottam.

-Rendben, de ezek után békén hagysz! - egyeztem bele. Szinte láttam magam elött az anyám elégedett mosolyát.

- Megbeszéltük! És Kata..... -

-Igen? -

-Tudod jól, hogy te nem tartozol oda,  hiába akarsz új életet kezdeni te attól még ugyan az az ember maradsz! - Ezt volt a búcsú mondata. Az anyám mindig is értett ahhoz, hogy hogyan törjön össze és ezúttal is sikerült neki.

A telefonommal a kezemben álltam az iskola melletti egyik kis utcában. A nap kezdett már lemenni, a kinti lámpák egyessével gyulladtak fel. Az eső elkezdett cseperegnk én meg úgy éreztem ideje indulnom.