Antai- Kelemen Kata

Október 9. hétfő

Valaki lágyan simogatta a karomat. Jó érzés volt. Aki csinálta annak már kevésbé, mert egy hatalmasat ütött a karomra a következő pillanatban.

Álmosan fel emeletem a fejem a padról.

- Mi van? - emeltem fel a hangom mérgesen. Hát így kell felkelteni egy álmos embert? - Huu, mi a fene! - hőköltem hátra. Farkas tanárnő meredt az arcomba nagyon, nagyon, nagyon közelről. Láttam a pattanásokat a fején...

- Ki jönnél a táblához?

- Nem. - vagtam rá, mire egy goromba pillantással illetett. - Mármint nyugodtan be írhatja az egyest. Azt se tudom milyen óran vagyok. - a többiek egyszerre nevettek fel. Farkas tanárnő már nem tartotta olyan viccesnek. Gondolom ő is álmos lehetett, mert eléggé bepipult. Elmondta, hogy mennyire szemtelen vagyok, majd ordított egy sort arról, hogy mennyire lusták vagyunk és ha nem tanulunk nem fogjuk vinni semmire. Utána felküldött az igazgatóiba. A padsorok között el sétálva Áron megrántotta a pulóverem ujját.

- Hozzá má' nekem egy sajt szálat.

- Nekem meg kakis csigát.

- Kakaós csigát?

- Igen azt, de így csak a lúzerek hívják. - legyintett felém egyet Teo és vissza tért a telefonjához.

- Anati-Kelemen! Kifelé! Most! - szólt rám eréjesen Farkas tanárnő.

- Nyugi van a bugyiban tanárnő! Még én is rendelnék pár dolgot. - Dominik elő vett egy listát és elkezdte sorolni: - két sajtos pogácsa, egy kukoricás pizza, sprite, twix, dínós gumicukor és egy zsacskó savanyú gumicukrot kérnék. - fejezte be.

- Pár dolgot? - dobta meg őt egy radírral Ábel.

- Fejlődő szervezet vagyok kell a tápanyag. - tárta szét a kezét amolyan, " ez egyértelmű" stílusba.

- Ez a fejlődő szervezet akár be is foghatná a száját! Antai - Kelemen pedig tűnjön a szemem elől! - Farkas tanárnő eréjesen a padra csapot. Grimaszolva sétáltam ki a teremből. Hát nem tudom, hogy ez a nő mit gondolt, de biztosan nem megyek az igazgatóhoz. Már így is van legalább három be írásom, pedig még csak október van. Meg kerestem a suli boxomat és az ajtaja előtt, háttal neki dőltem, majd leültem a földre. Kezembe vettem a telefonom és valami buta játékkal kezdtem el játszani. Unaloműzőként. Teljesen belemerültem abba, hogy el találjam a késsel a gyümölcsöket, így mikor két lábat találtam magammal szemmel, konkrétan szívrohamot kaptam.

- Mizu? - csábos mosollyal ( vagy legalábbis annak szánta, bár megjegyzem inkább bugyuta volt) nézett le rám. Egyik kezével a fejem felett támaszkodott meg, hogy bele lásson a telefonomba.

- Food ninja -t játszok - motyogtam. Ki a franc ez?

- Az fasza - nem kérdezte meg, hogy le ülhet e vagy, hogy zavarna e a jelenléte, csak le vágta magát mellém. A zsebéből elő húzott egy cigarettás dobozt meg egy piros, szivecskés öngyújtót. Meg gyújtotta majd egy mélyet szívott bele. Ekkor ugrott be, hogy ez a cigizős gyerek akivel az igazgatói elött találkoztunk.

-Nem akarok én itt bele szólni az életedbe, de most komolyan, az igazgatói elött? -mutattam a kezében lévő füstőlgő szállra. Szórakozottan elmosolyodott és vállat vont.

-Ha már ide küldtek legyen értelme. -Igazat adva neki bólintottam egyet, majd megunva a hülye játékom inkább át mentem az instára.

Dominik: Kate pusztulj mar vissza a kajammal!

Kate: Fald fel a tanárnőt

Dominik: Nem jó
Dominik: Túl csontos

Bezárva Dominik nevét elgondolkozva néztem fel az igazgató ajtajára. Semmi kedvem nem volt egy kioktatáshoz főleg olyan baromság miatt, hogy elaludtam.